2010. augusztus 18., szerda

Ellenállhatatlan olasz ízmorzsák - házi Gnocchi

Érkezőben...


Ismerősen ismeretlen: Török töltött paprika

   A rengeteg frissen lelt és próbált recept után jöjjön most egy igazi klasszikus, az Etli biber dolmasi (húsos töltött paprika), azthiszem már csukott szemmel, hátratett kézzel is menne, ja úgy talán azért mégsem.
   Miben is különbözik a török töltött paprika a megszokott magyartól. Hát nézzük... Először is a paradicsomos szószt, na azt tegyük egy kis időre zárójelbe, helyette egy hígabb kicsit paprikás lében főnek a talpukra állított vékony húsú, fűszeres ízű zöld paprikák. Hogy gombócok a paprika mellett? Na olyan itt nincsen, de ennél a paprikánál állítom nincs is rá szükség. Míg a magyar töltött paprikánál a töltelék, addig itt bizony a paprika a legkedvencebb részem. Na de amit beleteszünk az sem utolsó természetesen. Mivel az egyszerűbb, gyorsabb megoldást a töltött töknél már olvashattátok (ugyanaz itt is alkalmazható), jöjjön most az egy fokkal edénypiszkolóbb, ámde gazdagabb és ízesebb verzió.
   A paprikákat is, mint sok más törökösséget a Baross úti török boltból szerezzük be - 1089 Budapest Baross út 109. fsz. 3. Itt találhattok róla néhány képet és további információt.


Hozzávalók (egy 21 cm átmérőjű edényhez):
  kb. 8 db török paprika, vagy hasonló alakú tv paprika (ahány az edényünket kitölti)
  1,5 pohár rizs (1 pohár = 2,5 dl)
  15 dkg darált marhahús
  1 fej hagyma
  2 gerezd fokhagyma
  fél dl olivaolaj
  1 ek fenyőmag
  1 ek szárított ribizli
  1 tk édes pirospaprika (+ csípős ízlés szerint)
  1 dl paradicsompüré
  2 ek vágott petrezselyem
  só (kb. 1 tk)
  pici bors

A léhez:
  6-8 dl forró víz (a paprikák magasságától függően)
  1 ek vaj
  fél dl paradicsompüré
  1 csapott kk édes pirospaprika
  só (kb. 1 csapott tk)

Elkészítés:
   A rizst alaposan megmossuk, 15 percre hideg vízbe áztatjuk majd lecsepegtetjük.
   A ribizlit forró vízzel leöntjük és 5-10 percig ezt is állni hagyjuk, majd leszűrjük.
   Közben a paprikák szárát körbevágjuk, a csumákat óvatosan kiemeljük, a magos részt levágjuk, a szárakat megkurtítjuk, az így elkészített kalapokat félretesszük. A paprikákat egyenként 6-7 helyen egy fogpiszkálóval átlyuggatjuk.
   A töltelékhez az apróra vágott hagymát az olivaolajon enyhén megdinszteljük, majd hozzáadjuk a marhahúst és miután ennek leve elfőtt a fenyőmagot és az aprított vagy zúzott fokhagymát. Pár keverés és jöhet a többi hozzávaló: a paradicsompüré, a pirospaprika, bors, só, rizs, ribizli végül a petrezselyem. 1-2 perc folyamatos forgatás után a tüzet elzárhatjuk és az előkészített tölteléket a paprikákba kanalazhatjuk, kicsit megtömködjük és egy fél ujjnyi üres rést hagyunk a közepén, ahová majd a rizs dagadhat. (Érdemes egy picit várni, ha ez ember ujja nem jól tűri a forróságot.)
   A paprikákat a kalapjaikkal (vagy egy-egy paradicsomcikkel - külső bőrös szelet) lezárjuk és szépen az edénybe állítjuk őket egymás mellé.
   Elkészítjük a levet. Ehhez vajat olvasztunk, ráöntjük a paradicsompürét, majd 1-2 perc keverés után rászórjuk a paprikát és a sót, kicsit még átforraljuk, majd felöntjük forró vízzel.
   Ezzel a lével meglocsoljuk a paprikákat, szépen rájuk folyatjuk - alattuk a lé addig érjen, hogy a legalacsonyabb paprika szája is már kinn legyen belőle.
   Fedő alatt, forrástól számítva alacsony lángon kb. 25 perc alatt megfő.
   Picit sózott, zúzott fokhagymával ízesített joghurttal tálalhatjuk.

Jó étvágyat!
 

2010. augusztus 17., kedd

Hamár, akkor: Lencsés Erişte leves

   Most írhatnám, hogy hamár elkészült a házi tészta... de nem így történt, nekem biza lencselevesre fájt a fogam, nem akármilyenre, törökre, na persze. Aztán a törökök furcsa szokása közbeszólt, miszerint a csicseriborsós marhát is előszeretettel hívják marhás csicseriborsónak, amúgy nagyonis logikusan, hiszen mi a több benne? Na ugye! Szóval szembesültem a ténnyel, hogy az úgymond megkívánt leves neve nem tésztás lencse, hanem lencsés tészta... Nade akkor már pakoljam beléje a zacskós micsodát, ne már! Így hamarosan elkészült a tészta, majd rá nemsokkal a leve is.


Hozzávalók:
  1 dl lencse
  2 ek olaj
  1 kis fej hagyma
  2 ek paradicsompüré
  1 csapott kk édes pirospaprika
  1 csapott tk szárított morzsolt mentalevél
  1 pohár Erişte tészta (vagy más száraz levestészta)
  1 ek vágott petrezselyem
  fél húsleveskocka (ha nem alaplét használunk)
  só
  1-1,5 l víz (melynek ha lehet fele húsleves alaplé)

Elkészítés:
   A lencsét megmossuk, majd hideg vízzel leöntve (kb. 1 ujjnyival több, mint hogy ellepi) főzni kezdjük. Addig forraljuk, míg a szemek szépen kisimulnak és majdnemhogy teljesen megpuhulnak.
   Ezután a lencsét hideg vízzel leöblítjük, lecsepegtetjük.
   Kevés olajon az apróra vágott hagymát enyhén megpirítjuk, hozzáadjuk a paradicsompürét, majd 1-2 perc elteltével a pirospaprikát és a mentát is hozzákeverjük. Rádobjuk a lencsét, a tésztát, felöntjük vízzel, ill. a húsleves alaplével, sózzuk (a húsleves kockával ízesítjük), majd olykor megkeverve felforraljuk.
   Ekkor hozzákeverjük az apróra vágott petrezselymet is, majd a tészta megpuhulásáig főzzük (10-15 perc).

Jó étvágyat!

2010. augusztus 16., hétfő

Út a férfi szívéhez, azaz házi tészta szemtelenül egyszerűen

   Már hogyan telhetne el az első konyhai alapon igazán odakoncentrált Ramazan házi készítésű tészta nélkül? Ugyehogyugye!
   Egy kis problémó azért akad, méghozzá az, hogy én bizony az a könnyen belekezd és egyszuszra be is fejez, vagy soha többet rá se néz típus vagyok. Nem vagyok én ettől rossz ember, csak éppen a kicsit csinál, abbahagy, megint nekiáll, várakozik, újra átdolgoz, stb. módszereket nem nekem találták ki. Na igen, most lebuktam, az élesztős péksütiknél azért van, hogy kivételt teszek és egy éjjelen át tartó hosszas öngyőzködés és forgolódás után hajlandó vagyok akár 1 órát is várni a kelőben lévő gyúrományra.
   Szóval így jött az ötlet, hogy miért is ne kövessem a mantınál kitaposott oly szép ösvényt. Autentikusnak mondható (párom rábólinott jelentem) leginkább levesekhez használt török Erişte tészta készült hát minálunk, bizony sütőben gyorsszárítva (majd kifőzve, kövi poszt). Na és még egy jóhír: bizony a kedves nemes grizes, mázos, vagyis mákos, diós sötöbös tésztaremekek is nyugodtan mehetnek ám belőle! Szóval: aki bírja gyúrja!


Hozzávalók:
  kb. 1,5 pohár liszt (1 pohár = 2,5 dl)
  1 tojás
  0,8 dl langyos tej
  0,3 dl langyos víz
  1 tk olívaolaj
  1 csapott kk só

Elkészítés:
   1 pohár lisztet simára keverünk a többi hozzávalóval. A maradék lisztet fokozatosan adagolva keményebb, az edény falától és a kezünktől elváló tésztát gyúrunk.
   A tésztát 2-3 részre vágjuk, attól függően mekkora felületünk van nyújtani. Az egyes tésztadarabokat alaposan lisztezett felületen nagyon vékonyra nyújtjuk (kb. 1 mm).
   A tészta tetejét alaposan belisztezzük, a lisztet szétsimítjuk rajta a kezünkkel, hogy mindenhol befedje.
   A kinyújtott lapot éles késsel kb. 4 cm széles sávokra vákjuk, majd a sávokat 0,3-0,5 cm széles tésztacsíkokra szabdaljuk. Na de ez az a pont, ahol kedvünkre el is térhetünk a leírástól  és készíthetünk hosszabb/rövidebb vagy szélesebb/keskenyebb tésztákat, ahogy kedvünk tartja.
   A nyers tésztákat sütőpapírral fedett tepsire szórjuk (összesen 3-4 adagban, amíg egy részt szabunk egy másik részt sütünk), majd előmelegített 200 fokos sütőben kb. 10 percig szárítjuk, amíg egyes tészták már kezdenek megbarnulni.
   A kisütött tésztákat szépen a sütőpapír széleit fogva tálba, vagy tiszta textilre boríthatjuk, hagyjuk teljesen kihűlni és már használhatjuk is, ill. tetszés szerint lefagyaszthatjuk, vagy textíliába kötve (rövidebb ideig) száraz helyen tárolhatjuk további felhasználásig.


TIPP: Nem baj, ha nem sikerül túl vékonyra nyújtani a tésztát, ekkor próbáljunk keskenyebb tésztacsíkokat szabdalni, a török asszonyságok is így csinálják!

2010. augusztus 13., péntek

Mézes-mázos diótorta

   Méz és dió... Mondjuk kicsit törökösnek? Hát mondjuk! Párom  születésnapja idén éppen Ramazan első napjára esett, épp úgy mint 30 évvel ezelőtt, amikor meglátta a napvilágot. Neki készült ez a darált, szeletelt és kandírozott dióban nem éppen szűkölködő torta megtupírozva némi mézzel. Hajrá kalóriabevitel! Végülis csak 30 évente van ilyen egybeesés, ennyit kibírunk.
   Édesapám emléke adta az ihletést, akivel gyerekkoromban egymás elől faltuk a mézbe kevert diót, melyet ünnepekkor készített. Nem épp egy nyári desszert elismerem, de ne feledjétek: ez a szívet melengető recept télen is itt lesz majd.


Hozzávalók:
  1 kerek diós piskóta torta lap (recept itt)

A krémhez:
  3 dl tej
  1 tojás sárgája
  1 púpozott ek finomliszt
  1 ek rizsliszt
  2-3 dkg darált dió
  2 ek vágott dió
  8 dkg vaj
  5 dkg méz
  1 ek porcukor (ízlés szerint)

A díszítéshez:
  Hulala, vagy habtejszín+habfixáló
  Kandírozott dió (készen kapható, vagy házi készítésű) - elhagyható!

Elkészítés:
   A piskótalapot megsütjük és a formából kivéve rácson hűlni hagyjuk.
   A tejet egy habverő segítségével összekeverjük a tojássárgával, liszttel és rizsliszttel. Folyamatos keverés mellett felforraljuk, 1-2 perc főzés után a tüzet elzárjuk, a darált és vágott diót belekeverjük, majd az edényt hidegvízes fürdőbe állítjuk. A vajat kikeverjük a mézzel és a cukorral, majd ha a krém alap már nem forró hozzákeverjük és hagyjuk teljesen kihűlni.
   A piskótából kivágjuk a formát (ehhez érdemes először egy papírsablont készíteni és azt a tortalapra helyezni). A levágott rész kb. felét két tenyerünk közt szétmorzsolva a krémhez keverjük, így jól kenhető, kevésbé tömény masszát kapunk.
   A kivágott formát 3 lapra szeljük, majd a krémet igazságosan elosztva a rétegekre kenjük (a tetejére is). Az oldalára nem szükséges, hogy jusson, hiszen a krém és a piskótalap közel azonos színű.
   A tetejét felvert Hulalával vagy tejszínnel, kandírozott dióval díszítjük, majd az egészet megszórjuk egy kis darált dióval és morzsolt piskótával.

Jó étvágyat!

Vöröslencse krémleves, a multikulti

   Közismert és azthiszem mondhatom, hogy közkedvelt török leves itt Magyarországon és Világszerte is a Süzme Mercimek Çorbası, vagyis a vöröslencse krémleves. Ahány asztalnál volt szerencsém Törökországban megkóstolni ezt az ételt, mely azóta is elvarázsol egyszerűségével, legalább annyi változatát találhatjuk már meg a magyar gasztrooldalakon is.
   Sok tehát a forrás, némelyik egészen hiteles, mások meghökkentőek. Beálljak én is a sorba? Igen. Éppen ezt a levest, mely hetente helyet kap a családi menüben nem hagyhatom ki az én kis török repertoáromból - született meg a döntés.
   Jöjjön hát a mindenki kedvenc Vöröslencse krémlevese Elif fakanalából, vagyis tollából.


Hozzávalók:
  1,5 pohár vöröslencse (1 pohár = 2,5 dl)
  2 ek olivaolaj
  1 kisebb fej hagyma
  1 burgonya
  1 szál sárgarépa
  1,5 l víz (vagy csirke alaplé)
  kb. 1 tk só (sós alaplé esetén kevesebb)
  pici bors

  1 ek vaj
  1 tk olivaolaj
  2 ek paradicsompüré
  1 tk menta
  1 tk pirospaprika krém (csemege piros arany)
  + pici só, ha szükséges

Elkészítés:
   2 ek olivaolajon enyhén megpirítjuk az apróra vágott hagymát, hozzákeverjük a hámozott felkockázott krumplit, felkarikázott sárgarépát, majd röviddel ezután a megmosott és lecsepegtetett vöröslencsét is.
   Felöntjük vízzel, sózzuk, borsozzuk és kb. 40 percig főzzük.
   Ekkor a vajat az olivaolajba olvasztjuk, hozzáadjuk a paradicsompürét, 2-3 percig kevergetve forraljuk, majd hozzákeverjük a mentát és a paprikakrémet is. 1-2 keverés-kavarás és mehet is a fűszeres paradicsomszósz a leveshez, szépen elkeverjük, a tüzet elzárjuk, majd az egészet alaposan összeturmixoljuk. Ha szükséges utánsózzuk.

Tálalás:
   Mindenképpen frissen facsart citromlével az igazi!

Jó étvágyat!

2010. augusztus 12., csütörtök

Az életmentő étek - Hünkar beğendi

   Egyszer valamikor réges régen IV. Murat szultán, aki igazságosságán túl híres volt a keményszívűségéről is, megorrolt az udvari főszakácsra. Azt a parancsot adta hát neki, hogy készítsen egy olyan ételt, de mielőbb, ami olyannyira ízletes és ellenállhatatlan, hogy megmenti őt a biztos haláltól.
   A főszakács elgondolkodott, majd hamarosan visszatért egy furcsa, egyszerű kinézetű étellel a tálcáján. A szultán rosszallóan nézett, nem értette hogyan gondolhatja bárki ember fia, hogy egy egyszerű pörköltféleség elég lehet dühének csillapításához. A szakács viszont rendíthetetlen volt, kérte legalább kóstoljon bele.
  A szultán teljesítette szolgálójának eme utolsónak vélt kérését, szája mosolyra görbült, majd azt kérdezte: "És hogyan nevezted el ezt az étket?" A szakács így válaszolt: "Legyen a neve Hünkar beğendi (vagyis: A szultán kedvelte), ha ön is jónak látja."

   Ezért imádok új és új recepteket kipróbálni és páromnak tálalni. Tegnap a rengeteg dícsérő szó mellett a fenti történettel ajándékozott meg viszonzásul a finom ételért.
   És valóban, ha már korábban kóstoltam volna ezt a sajtos-krémes padlizsángyönyörűségre tálalt pörköltféleséget biztos, hogy gyakorta került volna az asztalunkra ezidáig is. Na de ami késik nem múlik ugyebár.


Hozzávalók (4 főre):
A pörkölthöz:

  40 dkg marha- vagy birkahús (jelen esetben marha színhús)
  1 nagy fej hagyma
  1 nagyobb gerezd fokhagyma
  2 ek napraforgóolaj
  2 ek paradicsompüré
  kb. 1 tk só
  kb. fél kk bors
  1 nagy paradicsom

A padlizsános alaphoz: 
  70 dkg padlizsán
  1 bő ek vaj
  2 ek liszt
  2 dl tej
  kb. 1 kk só
  2 ek reszelt trappista sajt (Törökországban Kaşar peynir)

Elkészítés:
   A húst kis (kb. 1,5 cm) kockákra vágjuk. Olajat hevítünk, amiben a felaprított hagymát pár percig pirítjuk, majd hozzádobjuk a felszeletelt fokhagymát és 1-2 kavarással később a húst. Kb. 10 perc párolás után hozzákeverjük a paradicsompürét, sózzuk, borsozzuk és 50 perc alatt vajpuhára főzzük.
   Ekkor hozzáadjuk a hámozott és egészen apró kockára vágott paradicsomot, majd további 10 perc alatt készre főzzük a pörköltünket.

Miközben a hús fő:
   A padlizsánokat megmossuk, szárukat egész a tövüknél levágjuk. Egy késsel 5-6 helyen egészen a közepükig beszúrkáljuk őket. Előmelegített 200 fokos sütőben (középmagasan elhelyezett tepsin) kb. 45 percig sütjük őket - közben párszor megforgatva.
   Ha a padlizsánok megsültek pár percig hűlni hagyjuk őket, majd óvatosan lehúzzuk a bőrüket, belsejüket 10 percre citromos vízbe áztatjuk (1 l víz - fél citrom leve).
   Ezután nagyon apró (kb. fél cm) "kockákra" vágjuk a kicsit kinyomkodott padlizsánbelsőket.
   A vajból és a lisztből világos rántást készítünk, hozzákeverjük a padlizsánt, majd a tejet. Folyamatos kevergetés mellett felforraljuk, sózzuk, majd 1-2 perc elteltével, ha szépen besűrűsödött elzárjuk a tüzet az edény alatt. Végül hozzákeverünk 2 ek reszelt trappista sajtot.

Tálalás:
   A padlizsános alapból mélytányérra merünk egy adagot, közepébe mélyedést formázunk, melyet a pörkölttel megtöltünk. Én ezúttal egy kis aprított snidlinggel is díszítettem.
   Jól áll neki a rizs és a burgonya köret is, de magában kenyérrel vagy ha már a Ramazan hónapjában járunk pidével fogyasztva is kiváló.

Jó étvágyat!

A multifunkcionális Török Burgonyasaláta

   Egy szobányi szomszédot és ismerőst fogadtunk rögtön az első napon, hogy idén kettesben kisfiammal Kayseribe látogattunk, mindenki kíváncsi volt a cseperedő fiúcskára persze. Azt sem tudtam kihez forduljak, melyik kérdésre válaszoljak előbb, amikor egyszercsak babanneşünk, vagyis az apai nagymama, drága anyósom mindenféle jóval megpakolt tányérokat kezdett szétosztogatni, nehogy valaki így délidőben éhen maradjon.
   Akkor kóstoltam először ezt a rém egyszerű salátát. Salátát? Azt kell mondjam köretként, salátaként, de egy kicsit európaiasítva mozzarellakockákkal keverve akár könnyű vacsoraként is megállja a helyét.
   Nekem mindenesetre saláta néven mutatták be, íme tehát a patates salatası ahogy mi készítjük.


Hozzávalók (2 nagy vagy 3-4 kisebb adaghoz):
  40 dkg burgonya
  1 kisebb csokor petrezselyem felaprítva
  2 ek vágott kapor
  1-2 szál zöldhagyma felszeletelve
  1 kisebb tv paprika vékony csíkokra vágva
  1 tk édes pirospaprika (ennek egy része lehet szárított pirospaprika pehely, ill. csípős paprika)
  pici bors
  só ízlés szerint
  negyed-fél citrom leve
  2-3 ek olivaolaj

Elkészítés:
   A burgonyákat meghámozzuk, sós vízben megfőzzük. Vigyázzunk, hogy ne főjenekszét, csak épp megpuhuljanak. Ekkor 1-2 percre hideg vízbe mártjuk őket, majd kisebb kockákra vágjuk, egy nagyobb edényben összekeverjük a többi hozzávalóval. Ezután már fogyaszthatjuk is, vagy jó szokás szerint egy kisebb tálba szedünk egy-egy adagot, kicsit lenyomkodjuk, majd tányérra borítjuk.
   Grillezet, sült húsok kiváló kísérője ezt tapasztalatból mondom.
   Ha vacsorának szánjuk kockázzunk bele egy kis mozzarellát, esetleg valamilyen felvágottat.

Jó étvágyat!

2010. augusztus 10., kedd

Szeretettel fogadlak kedves Ramazan!

   Íme itt vagyunk, ismét eltelt egy év, holnap újra belépünk a Ramazan hónapjába, megkezdjük a 30 napos böjtöt, melynek végén megüljük a Bayram régen várt ünnepét. Kívánok minden kedves mohamedán barátomnak, ismerősömnek és olvasómnak sok-sok kitartást, türelmet és erőt az előttünk áló hetekhez.
   Allah hallgassa meg imáinkat!

Vöröslencse és római kömény - Mahluta çorbası

   Egy újabb nálunk kevésbé ismert, ámde very fincsi leves, melynek alapja a vöröslecse fűszerezve római köménnyel, mentával és persze ne feledkezzünk meg a frissen facsart citromléről, amit fogyasztás előtt még szép elegánsan belecsorgatunk. Nagy kedvenc nálunk őkelme, a Mahluta leves.


Hozzávalók:
  2 dl vöröslencse
  1 fej hagyma
  1 kisebb gerezd fokhagyma
  2 ek olivaolaj
  1 l víz
  fél l húsleves alaplé (vagy helyette szükségállapotban víz és plusz 1 csúkhúsleves kocka)
  só (kb. 1 csapott tk)

  +1 ek olivaolaj
  2 púpozott ek liszt
  1 tk őrölt római kömény (fűszerköménnyel helyettesíthető)
  1 kk édes pirospaprika
  1 csapott tk szárított morzsolt menta
  1 csapott kk szárított pirospaprika pehely (vagy pici csípős paprika)

Elkészítés:
   Az apróra vágott hagymát és a felszeletelt fokhagymát az olivaolajon enyhén megpirítjuk. Hozzáadjuk a megmosott és lecsepegtetett vöröslencsét, felöntjük a vízzel, ízesítjük a leveskockával, majd kb. 25 perc alatt  puhára főzzük.
   Ekkor 1 evőkanál olivaolajon épphogy illatosra pirítjuk a lisztet (nem elírás, most nem rántást készítünk, hanem lisztet pirítunk!), közben szépen belekeverjük a fűszereket is.
   Habverővel folyamatosan keverve a leveshez szórjuk a fűszeres lisztet, ízlés szerint sózzuk. Összeforraljuk, ezzel besűrűsítjük, majd a tüzet elzárva átturmixoljuk, hogy szép krémes levest kapjunk.
   Fogyasztás előtt frissen facsart citromlevet csorgatunk a tányérokba kimert levesekbe.

Jó étvágyat!

2010. augusztus 8., vasárnap

ÖGYE - Rakott Kumpirpüré

   Egy újabb Ötletes, Gyors és Egyszerű recept az elfoglalt háziasszonyok megsegítése érdekében. Na ne tessék mindjárt agyondícsérni engem, hisz a kitalálmány nem tőlem származik. Nem 1, sőt nem is 10 török blogoldalon láttam már a kumpir effajta tovább "butítását", megcsináltam hát én is a saját verziómat. Á, nagyon bejött, amilyen a látvány, bizony olyan az íz is. Én spec. minden nap megenném, és te?


Hozzávalók (4 főre):
  kb. 75 dkg burgonya
  5 dkg margarin
  3 ek reszelt trappista sajt
  1 dl tej
  só (kb. 1 csapott tk)

A rétegzéshez:
  4 szál virsli (vagy felkockázott felvágott, szalámi)
  1-2 nagyobb paradicsom
  fél csokor felaprított petrezselyem
  10-15 szem olajbogyó (lehet zöld is, fekete is)
  50 dkg fagyasztott zöldségkeverék (a képen mexikói)
  só
  trappista sajt a tetejére

Elkészítés:
   A burgonyákat meghámozzuk, puhára főzzük (vagy fordítva). Miközben a krumpli fő, felette megpároljuk a picit megsózott fagyasztott zöldségeket és a virsliket. Párolóedény híján egy másik lábasban megfőzzük őket.
   Közben felszeleteljük az olajbogyókat, felkozkázzuk a paradicsomokat és felaprítjuk a petrezselymet.
   A puha burgonyát pürésítjük, majd még melegen hozzákeverjük a vajat, reszelt sajtot, tejet és sóval ízesítjük.
   A pürét egy kb. 18*30-as jénaiba, vagy hasonló nagyságú tűzálló tálba, mélyebb tepsibe simítjuk. Rászórjuk a párolt zöldséget, majd sorra a felszeletelt virslit, paradicsomkockákat, olajbogyót és petrezselymet. Bőségesen (ill. tetszés szerint) megszórjuk reszelt trappista sajttal, amit befejezésként előmelegített 200 fokos sütőben 5-10 perc alatt ráolvasztunk az ételre.

Jó étvágyat!

TIPP: Mellőle elmaradhatatlan a ketchup és a majonéz, esetleg egy kis savanyúság, ahogy az jó Kumpírnak dukál.

2010. augusztus 6., péntek

Kayseri mantısı, hogy ne csak a szája járjon!

   Na ez az a story, amit azért nehéz megírni, mert legalább 50 féleképpen közelíthetnénk meg. Azt sem tudom hol kezdjem.

   Talán ott, hogy ez volt az az étel, amit édes anyósom, aki tudniillik tőzsgyökeres kayserii lakos aznap elénk tálalt, amikoris életemben először átléptem a házuk küszöbét. Nagy volt a megszeppenés részemről, az öröm apósom részéről, a büszkeség párom részéről és a tanácstalanság anyósom részéről, aki akkor még nem értette miért éppen én, innen a Világ háta mögűl, egy olyan lány aki (akkor még) egy szavát sem érti.
   Azóta megismert, én megtanultam törökül, ő osztozik apósom örömében és párom büszkeségében is, én pedig próbálok minél többet tanulni tőle, az igazi török háziasszonytól, aki ha kell 20 embert vendégel meg a semmiből, akinek a hűtője ki sem látszik a saját készítésű joghurttól, vajtól és miegymástól.


   Vagy inkább mesélhetnék arról, hogy Törökországban a régi módi szerint, amit még ma is lelkesen űznek a népek, akkor kezdődik egy házban az igazi élet, amikor a férjekurak elmennek a munkába. Nagy divat a szomszédolás, bizonyám. Az asszonyok sütnek, főznek, összeülnek hol ennél, hol annál, nap mint nap és végeláthatatlanul, megunhatatlanul pletykálnak. Miről? Mindenről és mindenkiről, arról aki nincs ott és aki ott van, újra és újra. Közben viszont nem csak a szájuk jár ám, nem bizony, ilyenkor könnyebben készül el minden pepecselős fogás amilyen a Mantı is és még ezer másik. Az idő csak úgy repül, az ételhalmok pedig növekednek, melyből a nap végén mindenki viszi a saját részét, mutatva az urának, hogy ma sem ült ám tétlenül.


   Azt is el kell mondjam, hogy ámbár első körben elég melós egy étel, ha valaki, mint én is olyan fanatikus, hogy nekiáll egyedül (bár webkamerás, mikrofonos anyós-segítséggel) elkészíteni, mégis szuper és kincset érő minden kisebb-nagyobb gyermekkel rendelkező asszonyságnak. Miért is?
   Mert én bizony megcsináltam a dupla mennyiséget belőle, amiből összesen 4-szer fogunk kiscsaládostól enni, szépen betöltöttem a fagyasztóba. Így egy-egy elfoglalt napon csak előkapok egy adagot és seccperc alatt megfőzöm, párom pedig ájul, mert imádja.
   Anyósom zsenialitása pedig az egyetemista gyerekeinek csomagolt teli zacskós előkészített mantıkészletek voltak. Így a gyerkőcök a kollágiumban, ill. albérletben is meleg házi kosztot ettek minimális energiabefektetés után.

Hozzávalók (kb. 6 főre):
A tésztához:
  2 pohár liszt (1 pohár = 2,5 dl)
  1 tojás
  1 tk só
  kb. 1 dl víz (óvatosan adagoljuk!)

A töltelékhez:
  15 dkg finomra darált marhahús
  1 nagyobb vagy 2 kisebb hagyma
  1 csapott tk só
  1 csapott tk bors

A léhez:
  2 ek vaj (vagy margarin)
  1 dl paradicsompüré
  1 tk édes pirospaprika (vagy paprikasűrítmény, akkor a sóval vigyázni!)
  kb. 1,5 l víz
  só (kb. 1,5 tk - ízlés szerint)

Elkészítés:
   A lisztet sózzuk, hozzáütjük a tojást és óvatosan adagolva a vízet kemény tésztát gyúrunk belőle. Nedves ruhával letakarjuk, amíg elkészítjük a tölteléket.
   Ehhez a hagymát nagyon apróra vágjuk/reszeljük, legegyszerűbb aprítógépben finomra dolgozni, majd hozzákeverjük a finomra darált húst és a fűszereket.
   A tésztát lisztezett felületen fél-1 mm-esre nyújtjuk (ok, ezzel megszabadulunk egy pár izzadságcsepptől elismerem). Ha egyedül dolgozunk ildomos a tésztát 3 részre osztani és egyszerre csak egy résszel dolgozni, hogy a kinyújtott tészta a munka során ki ne száradjon!
   A tésztát pizzavágó, vagy más célszerszám segítségével kb. 1,5-2 cm oldalú négyzetekre vágjuk (ha valaki nagyon rutinos mehet az 1 cm is!), amiknek a közepébe ujjainkkal egy-egy kis csipetnyi tölteléket szaggatunk. A gyorsaság kedvéért fogjunk a markunkba egy nagyobb adagot és onnan adagoljuk a húst!

   Ha az előzőekkel megvagyunk, fogjuk és nyomjuk össze a tésztanégyzetek 4 sarkát, ekkor a képeken is látható alakokat kapjuk. Az így előkészített töltött tésztákat helyezzük sütőpapírral bélelt tepsire (lehetőség szerint ne érintkezzenek).
   Ha egy-egy adaggal készen vagyunk (a 3-ból), akkor mehet a tepsi az előmelegített 200 fokos sütőbe, ahol a tésztácskákat 10-12 perc alatt kiszárítjuk.

   A folyamatot megismételjük mindhárom tésztabucival! A kisütött tésztákat kifőzhetjük a lenti módon, vagy későbbi felhasználásra mehetnek zacskóban a fagyasztóba.

   A mantı kifőzése:
   Egy lábosban megolvasztjuk a vajat, hozzáöntjük a paradicsompürét, majd 3-5 perc gyakori keverés melletti forralás után hozzáadjuk a pirospaprikát és a sót is. További 1-2 perces hevítés után felöntjük forró vízzel, beledobjuk az előkészített tésztákat és kb. 20 perc alatt olykor megkeverve készre főzzük az ételt.

Tálalás:
   Mélytányérba merve, fokhagymás joghurttal nyakonöntve, sumak-kal meghintve (ha van kéznél) melegen tálaljuk.

Fokhagymás joghurt:
1 nagy vagy 2 kisebb gerezd fokhagymát összezúzunk, hozzákeverünk 3-3,5 dl joghurtot és kb. 1 kk sót (ízlés szerint).

Jó étvágyat!

2010. augusztus 4., szerda

Puhánpuha gyümölcsjoghurtos kuglóf

   Csillagos ötösre vizsgázott nálunk ez az egyszerű, lejáríti időhöz közeledő gyümölcsjoghurt és bontott túró pusztítónak indult sütikreáció. Én magam is meglepődtem mennyire szuper állagú lett, és az íze, hmmm... Párom szerint ez idáig a legjobban sikerült kuglófom. Nem is szaporítom hát tovább a szót.


 Hozzávalók:
  250 g tetsz. ízű gyümölcsjoghurt (jelen esetben erdei gyümölcs)
  3 tojás
  5 dkg vaj
  4 ek olaj
  2,5 dl cukor
  8-10 dkg túró
  2 ek citromlé
  1 csomag vaníliás cukor
  1 csomag sütőpor
  2 pohár liszt (1 pohár 2,5 dl)

Elkészítés:
   A gyümölcsjoghurtot habverő segítségével kikeverjük a puha vajjal, olajjal és cukorral, vaníliás cukorral. Hozzáadjuk a villával összetört túrót, a tojásokat és a citromlevet, ismét alaposan összedolgozzuk. Ezután lassú fokozaton a sütőporral elkevert lisztet is belekeverjük.
   Kivajazott, kilisztezett kuglófformába töltjük, simítjuk, majd előmelegített 180 fokos sütőben kb. 45-50 perc alatt megsütjük. Tűpróbával ellenőrizzük, hogy átsült-e!
   10 percig hűlni hagyjuk, utána kiborítjuk a formából.

Jó étvágyat!

2010. augusztus 3., kedd

ÖGYE - Szójaszószban párolt gombás tofu

   Néhányan már lehet furán néznek a sok 3 betűs rövidítés miatt, nade akkor is... Az ögye az ögye, ugyebár! Vagyis: Ötletes, Gyors és Egyszerű.
   Kétségtelen, hogy ez nem egy török étel, még mielőtt valaki felvetné a gondolatot. A tofu tipikusan az a dolog, amit én ismertettem meg párommal anno, aki az első tétova kétkedő pillantások után nagyobb rajongójává vált, mint én valaha is voltam.
   Ezt a rettentő simple ételt a kínai éttermek ízvilágát felidézve sikerült egyszer réges-régen kitalálni, rizzsel tálalva kiadós, érdekes, kellemes kis ebéd vagy vacsora.


Hozzávalók:
  40 dkg csiperkegomba
  1 doboz föstölt (vagy natúr) tofu - 30 dkg
  1 nagy piros kaliforniai paprika
  1 kisebb répa
  1 kis fej hagyma
  fél dl szójaszósz
  3 ek olaj
  1 nagy marék vegyes fagyasztott zöldség (ha kedvünk tartja)

Elkészítés:
   A felhevített olajon 2-3 percig pirítjuk a kb. 2 cm-es kockákra vágott tofut, ekkor hozzáadjuk a megtisztított és felszeletelt gombát, a vékony csíkokra vágott paprikát, a félkarikára szelt hagymát, a burgonyahámozó segítségével legyalult vagy nagylyukú reszelőn lereszelt répát és ha szeretnénk, akkor a fagyasztott zöldségeket is (lehet zöldborsó, reszelt káposzta, karfiol, stb.). Az egészet meglocsoljuk a szójaszósszal, majd finom mozdulatokkal forgatva kb. 10-15 perc alatt összepároljuk.
   Nem tévedés: a szójaszósz sótartalma miatt külön sózást nem feltétlenül igényel!

Jó étvágyat!

Egészségünkre! - Zabpelyhes muffin

   Na ez az az eset, amikor az ember gyorsan összedob valamit, mert mégiscsak kéne valami édesség, közben esze ágába se jut, hogy ezt majd bárhová is feltöltse, vagy egyáltalán leírja egy fecnire a hozzávalókat, mert ugye ezt minek... A süti kisül és akkor jön a hideg zuhany egy 10 pontos ízkombináció formájában.
   Szerencsére ezúttal gyorsan észbe kaptam, majd 2 muffin szakadatlan elfogyasztása közepette leírkáltam gyorsan a korábban összedobált ezt azt, nehogy a feledés homályába vesszen ez az étek is, mint már oly sok korábban.
   Ő lenne hát az én Nádas-zabos kalapos muffinuzsonnám:


Hozzávalók:
  3 dl finomliszt
  3 púpozott ek aprított zabpehely (kávédarálóban, vagy konyhai aprítógépben)
  1,5 dl (barna) nádcukor
  1 tojás + 1 tojásfehérje
  2 dl tej
  0,7 dl olaj
  1 csapott tk sütőpor
  1 csapott tk szódabikarbóna
  1 tk vanília aroma
  1 ek reszelt tejcsokoládé (elhagyható)
  csipet só

Elkészítés:
   A + tojásferérje és a só kivételével minden hozzávalót gyors, határozott mozdulatokkal összekeverünk. A fehérjéből a sóval kemény habot verünk, majd óvatosan ezt is beleforgatjuk a híg tésztánkba.
   Papírkapszlikkal bélelt muffinformákba kanalazzuk (kb. 1-1,5 cm híján tele töltjük őket), majd előmelegített 180 fokos sütőben  20-25 perc alatt megsütjük a muffinokat.

Jó étvágyat!

TIPP: Pár szem bogyós gyümölcsöt, pl. áfonyát, ribizlit, vagy kis kocára vágott más gyümölcsöt (almát, körtét, barackot) is dobhatunk a tészta tetejére sütés előtt (belesüllyed sütés közben!).
 

2010. augusztus 2., hétfő

Vigyázz Kész Főzz! - Az újonc beszámolója.

   Két napja szokásomhoz híven böngészgettem az interneten, mikor fogalmam sincs már milyen úton módon, de sEdith blogjára kevredtem. Azthiszem a sors akarta így, hiszen éppen a Vigyázz Kész Főzz! gasztrokihívás múlt havi fordulójának vége közeledett. Ja a sors? Az úgy jön a képbe, hogy az Edith által meghirdetett téma a "Világjáró fazék", melyet bárki megfűszerezhet más nemzetek egy-egy jellegzetes ételével. Felcsillant hát a szemem duplán is, hisz maga a játék rendkívül megtetszett, nem beszélve arról, hogy épp egy ennyire testreszabott feladatnál kaptam esélyt csatlakozni a gasztrobloggerek és lelkes szakácsok havonta közös ötletelésre kihívott táborához.
   Mivel a határidő már szorított, gyorsan levében kértem Edithet, hogy ha lehet fogadja el a Hasan Pasa Köfte vagy a Lahmacun posztomat "nevezésként", aki volt olyan kedves, hogy igent mondott sőt még a mai kissé megkésett receptem is esélyt kap majd arra, hogy belekerüljön abba a nevezetes országhatárokat elmosó színes-ízes fazékba...

   Itt üdvözölnék minden más "játékostársamat", aki ellátogatott ide, hogy meglesse ki vagyok és mi fán termek! További ötlet- és ízgazdag sütés-főzést kívánok mindenkinek!

Kelt petrezselymes-fetás poğaca - VKF XXXVI.

   Régóta megosztásra vár már az én kedves kelt török pogácsa receptem, mely sokadszori toldás-foldás után nyerte el mai színét és ízét. Kerüljön hát most ő is a többi finom fogás mellé a "Világjáró fazékba" és persze ide a blogra.


   Bizony a pogácsa szavunk is török gyökerekre tekint vissza, miközben a név mögött már kissé eltérő tartalom lapul. Törökországban a pogácsákat többnyire töltik, sajtos, burgonyás, húsos, vagy olivás töltelékkel, emellett persze a tészta is eltérő, amit pogácsaszaggató helyett kézzel formáznak különböző alakokra. Biztosra vehetjük, hogy a legkisebb pékség polca is tartogat legalább 1-2 féle szezám vagy nigella magokkal hintett, illatos pogácsaféleséget a betérő éhes népségnek.


Hozzávalók (20 nagy pogácsához):
  kb. 70 dkg liszt (ebből 30 dkg lehetőség szerint kenyérliszt)
  25 dkg margarin
  2 tojás (az egyik sárgája a lekenéshez)
  1 tk cukor
  1,5 tk só
  2 csomag szárított élesztő
  2,5 dl tej (+ 1 tk a lekenéshez)
  4 rk joghurt
  szezám és/vagy nigella mag a tetejére

A töltelékhez:
  15 dkg túró
  15 dkg feta sajt
  3 ek joghurt
  kb. 1/4 kk só
  1 csokor petrezselyemzöld

Elkészítés:
   Az élesztőt elkeverjük a langyos cukros tejjel. Hozzáadjuk a puha margarint, 1 tojást és 1 tojásfehérjét. sót és a joghurtot. A lisztet fokozatosan adagolva az edény falától elváló tésztát gyúrunk. Nedves ruhával letakarva 1 órán át kelni hagyjuk.
   Közben előkészítjük a tölteléket. Ehhez a túrót és a fetát összetörjük, sózzuk, összekeverjük a joghurttal és az apróra vágott petrezselyemmel.
   A kelesztési idő leteltével a tésztából kb. 5-6 cm átmérőjű gömböket, majd ezekből ujjaink segítségével lapos korongokat formázunk, közepükbe 1-1 teáskanálnyi tölteléket teszünk, majd "félhold formára" hajtva őket, a széleket összenyomkodjuk, lezárjuk. Sütőpapírral borított tepsire pakoljuk, tetejüket megkenjük 1 tk tejjel elkevert tojássárgájával. Megszórjuk a magokkal, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 35 perc alatt aranybarnára sütjük őket.

Jó étvágyat!

TIPP: Miután kihültek lefagyaszthatjuk őket, majd egy-egy hétvégi családi reggeli előtt párat kiengedve, esetleg felmelegítve tehetjük élvezetesebbé és különlegesebbé az étkezést.