2010. augusztus 6., péntek

Kayseri mantısı, hogy ne csak a szája járjon!

   Na ez az a story, amit azért nehéz megírni, mert legalább 50 féleképpen közelíthetnénk meg. Azt sem tudom hol kezdjem.

   Talán ott, hogy ez volt az az étel, amit édes anyósom, aki tudniillik tőzsgyökeres kayserii lakos aznap elénk tálalt, amikoris életemben először átléptem a házuk küszöbét. Nagy volt a megszeppenés részemről, az öröm apósom részéről, a büszkeség párom részéről és a tanácstalanság anyósom részéről, aki akkor még nem értette miért éppen én, innen a Világ háta mögűl, egy olyan lány aki (akkor még) egy szavát sem érti.
   Azóta megismert, én megtanultam törökül, ő osztozik apósom örömében és párom büszkeségében is, én pedig próbálok minél többet tanulni tőle, az igazi török háziasszonytól, aki ha kell 20 embert vendégel meg a semmiből, akinek a hűtője ki sem látszik a saját készítésű joghurttól, vajtól és miegymástól.


   Vagy inkább mesélhetnék arról, hogy Törökországban a régi módi szerint, amit még ma is lelkesen űznek a népek, akkor kezdődik egy házban az igazi élet, amikor a férjekurak elmennek a munkába. Nagy divat a szomszédolás, bizonyám. Az asszonyok sütnek, főznek, összeülnek hol ennél, hol annál, nap mint nap és végeláthatatlanul, megunhatatlanul pletykálnak. Miről? Mindenről és mindenkiről, arról aki nincs ott és aki ott van, újra és újra. Közben viszont nem csak a szájuk jár ám, nem bizony, ilyenkor könnyebben készül el minden pepecselős fogás amilyen a Mantı is és még ezer másik. Az idő csak úgy repül, az ételhalmok pedig növekednek, melyből a nap végén mindenki viszi a saját részét, mutatva az urának, hogy ma sem ült ám tétlenül.


   Azt is el kell mondjam, hogy ámbár első körben elég melós egy étel, ha valaki, mint én is olyan fanatikus, hogy nekiáll egyedül (bár webkamerás, mikrofonos anyós-segítséggel) elkészíteni, mégis szuper és kincset érő minden kisebb-nagyobb gyermekkel rendelkező asszonyságnak. Miért is?
   Mert én bizony megcsináltam a dupla mennyiséget belőle, amiből összesen 4-szer fogunk kiscsaládostól enni, szépen betöltöttem a fagyasztóba. Így egy-egy elfoglalt napon csak előkapok egy adagot és seccperc alatt megfőzöm, párom pedig ájul, mert imádja.
   Anyósom zsenialitása pedig az egyetemista gyerekeinek csomagolt teli zacskós előkészített mantıkészletek voltak. Így a gyerkőcök a kollágiumban, ill. albérletben is meleg házi kosztot ettek minimális energiabefektetés után.

Hozzávalók (kb. 6 főre):
A tésztához:
  2 pohár liszt (1 pohár = 2,5 dl)
  1 tojás
  1 tk só
  kb. 1 dl víz (óvatosan adagoljuk!)

A töltelékhez:
  15 dkg finomra darált marhahús
  1 nagyobb vagy 2 kisebb hagyma
  1 csapott tk só
  1 csapott tk bors

A léhez:
  2 ek vaj (vagy margarin)
  1 dl paradicsompüré
  1 tk édes pirospaprika (vagy paprikasűrítmény, akkor a sóval vigyázni!)
  kb. 1,5 l víz
  só (kb. 1,5 tk - ízlés szerint)

Elkészítés:
   A lisztet sózzuk, hozzáütjük a tojást és óvatosan adagolva a vízet kemény tésztát gyúrunk belőle. Nedves ruhával letakarjuk, amíg elkészítjük a tölteléket.
   Ehhez a hagymát nagyon apróra vágjuk/reszeljük, legegyszerűbb aprítógépben finomra dolgozni, majd hozzákeverjük a finomra darált húst és a fűszereket.
   A tésztát lisztezett felületen fél-1 mm-esre nyújtjuk (ok, ezzel megszabadulunk egy pár izzadságcsepptől elismerem). Ha egyedül dolgozunk ildomos a tésztát 3 részre osztani és egyszerre csak egy résszel dolgozni, hogy a kinyújtott tészta a munka során ki ne száradjon!
   A tésztát pizzavágó, vagy más célszerszám segítségével kb. 1,5-2 cm oldalú négyzetekre vágjuk (ha valaki nagyon rutinos mehet az 1 cm is!), amiknek a közepébe ujjainkkal egy-egy kis csipetnyi tölteléket szaggatunk. A gyorsaság kedvéért fogjunk a markunkba egy nagyobb adagot és onnan adagoljuk a húst!

   Ha az előzőekkel megvagyunk, fogjuk és nyomjuk össze a tésztanégyzetek 4 sarkát, ekkor a képeken is látható alakokat kapjuk. Az így előkészített töltött tésztákat helyezzük sütőpapírral bélelt tepsire (lehetőség szerint ne érintkezzenek).
   Ha egy-egy adaggal készen vagyunk (a 3-ból), akkor mehet a tepsi az előmelegített 200 fokos sütőbe, ahol a tésztácskákat 10-12 perc alatt kiszárítjuk.

   A folyamatot megismételjük mindhárom tésztabucival! A kisütött tésztákat kifőzhetjük a lenti módon, vagy későbbi felhasználásra mehetnek zacskóban a fagyasztóba.

   A mantı kifőzése:
   Egy lábosban megolvasztjuk a vajat, hozzáöntjük a paradicsompürét, majd 3-5 perc gyakori keverés melletti forralás után hozzáadjuk a pirospaprikát és a sót is. További 1-2 perces hevítés után felöntjük forró vízzel, beledobjuk az előkészített tésztákat és kb. 20 perc alatt olykor megkeverve készre főzzük az ételt.

Tálalás:
   Mélytányérba merve, fokhagymás joghurttal nyakonöntve, sumak-kal meghintve (ha van kéznél) melegen tálaljuk.

Fokhagymás joghurt:
1 nagy vagy 2 kisebb gerezd fokhagymát összezúzunk, hozzákeverünk 3-3,5 dl joghurtot és kb. 1 kk sót (ízlés szerint).

Jó étvágyat!

9 megjegyzés:

Tündér írta...

De jó! Várom a receptet! (Már én is kinéztem ezt az ételt ( ezt a tésztát)egy keleti szakácskönyvből:)

Elif, Arif és Efehan írta...

Reményeim szerint ma felkerül a recept is. Nekem most olyan szerencsém volt, hogy élőben kaptam a webkamerás, mikrofonos segítséget közvetlenül Kayseriből, drága anyósomtól. Szóval igazán hitelesre sikeredett az étek.
Párom fel is falta az én részemet is, majd éjfélkor még nekilátott a maradéknak. :D

trendo írta...

Klassz! :) Étvágygerjesztően néz ki nagyon! Üdvözöljük a drága Mamát! :)

Elif, Arif és Efehan írta...

Üdvözletet átadom, biztosan boldog lesz, hogy róla sem feledkeztünk meg! :)

Bianka írta...

nagyon finom és nagyon nagy türelmet igénylő finomság

Pixie Pie írta...

Szia! Nagyon jópofán néznek ki ezek a tésztácskák, ilyet még nem is láttam! Köszi, hogy megmutattad! :)

Elif, Arif és Efehan írta...

Bianka, Pixie Pie: köszönöm szépen a hozzászólásokat! Örülök, ha valami jót és érdekeset tudtam mutatni.
Üdv: Elif

chriesi írta...

Le a kalappal!

Elif írta...

Köszi chriesi!