Miben is különbözik a török töltött paprika a megszokott magyartól. Hát nézzük... Először is a paradicsomos szószt, na azt tegyük egy kis időre zárójelbe, helyette egy hígabb kicsit paprikás lében főnek a talpukra állított vékony húsú, fűszeres ízű zöld paprikák. Hogy gombócok a paprika mellett? Na olyan itt nincsen, de ennél a paprikánál állítom nincs is rá szükség. Míg a magyar töltött paprikánál a töltelék, addig itt bizony a paprika a legkedvencebb részem. Na de amit beleteszünk az sem utolsó természetesen. Mivel az egyszerűbb, gyorsabb megoldást a töltött töknél már olvashattátok (ugyanaz itt is alkalmazható), jöjjön most az egy fokkal edénypiszkolóbb, ámde gazdagabb és ízesebb verzió.
A paprikákat is, mint sok más törökösséget a Baross úti török boltból szerezzük be - 1089 Budapest Baross út 109. fsz. 3. Itt találhattok róla néhány képet és további információt.
Hozzávalók (egy 21 cm átmérőjű edényhez):kb. 8 db török paprika, vagy hasonló alakú tv paprika (ahány az edényünket kitölti)
1,5 pohár rizs (1 pohár = 2,5 dl)
15 dkg darált marhahús
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
fél dl olivaolaj
1 ek fenyőmag
1 ek szárított ribizli
1 tk édes pirospaprika (+ csípős ízlés szerint)
1 dl paradicsompüré
2 ek vágott petrezselyem
só (kb. 1 tk)
pici bors
A léhez:
6-8 dl forró víz (a paprikák magasságától függően)
1 ek vaj
fél dl paradicsompüré
1 csapott kk édes pirospaprika
só (kb. 1 csapott tk)
Elkészítés:
A rizst alaposan megmossuk, 15 percre hideg vízbe áztatjuk majd lecsepegtetjük.
A ribizlit forró vízzel leöntjük és 5-10 percig ezt is állni hagyjuk, majd leszűrjük.
Közben a paprikák szárát körbevágjuk, a csumákat óvatosan kiemeljük, a magos részt levágjuk, a szárakat megkurtítjuk, az így elkészített kalapokat félretesszük. A paprikákat egyenként 6-7 helyen egy fogpiszkálóval átlyuggatjuk.
A töltelékhez az apróra vágott hagymát az olivaolajon enyhén megdinszteljük, majd hozzáadjuk a marhahúst és miután ennek leve elfőtt a fenyőmagot és az aprított vagy zúzott fokhagymát. Pár keverés és jöhet a többi hozzávaló: a paradicsompüré, a pirospaprika, bors, só, rizs, ribizli végül a petrezselyem. 1-2 perc folyamatos forgatás után a tüzet elzárhatjuk és az előkészített tölteléket a paprikákba kanalazhatjuk, kicsit megtömködjük és egy fél ujjnyi üres rést hagyunk a közepén, ahová majd a rizs dagadhat. (Érdemes egy picit várni, ha ez ember ujja nem jól tűri a forróságot.)
A paprikákat a kalapjaikkal (vagy egy-egy paradicsomcikkel - külső bőrös szelet) lezárjuk és szépen az edénybe állítjuk őket egymás mellé.
Elkészítjük a levet. Ehhez vajat olvasztunk, ráöntjük a paradicsompürét, majd 1-2 perc keverés után rászórjuk a paprikát és a sót, kicsit még átforraljuk, majd felöntjük forró vízzel.
Ezzel a lével meglocsoljuk a paprikákat, szépen rájuk folyatjuk - alattuk a lé addig érjen, hogy a legalacsonyabb paprika szája is már kinn legyen belőle.
Fedő alatt, forrástól számítva alacsony lángon kb. 25 perc alatt megfő.
Picit sózott, zúzott fokhagymával ízesített joghurttal tálalhatjuk.
Jó étvágyat!
10 megjegyzés:
De rég ettem, anyum készítette mindig. Nagyon guszta lett
Köszi Bianka! Jé, csak nem nálatok is akad török rokonság a családban? :)
Igen, ez "pont olyan, csak egészen más", mint a magyar konyha tradicionális receptje, ami szintén nagyszerű, csak nem szabad lusta nőszemélyeknek hagyni, hogy lebutítsák :)mert akkor a végén már se paprikatöltés, se igazi paradicsomszósz (húslével dúsítva:), marad a gyári szaftban tocsogó húsgombóc.
De a Te recepted láthatóan finom, házias, jó ízű lehet. Sok függ persze a paprika minőségétől (is)
Köszi szépen a megjegyzést, vártam is bevallom! ;)Ha tudod egyszer próbáld ki, mert tényleg nagyon finom és ízre is azt fogod érezni, ahogy írtad: "pont olyan, csak egészen más".
A baj az, hogy a látszólagos bőség ellenére valójában kicsi a paprikaválaszték a piacokon. Van a fűízű "lecsópaprika", jóval drágábban a bogyiszlói, amit én szoktam használni, de hát az kifejezetten csípős. És a "kaliforniai". A hegyes, zöldpaprika ugye eleve nem jöhet számításba, és totál eltűntek azok a régi, vastaghéjú cecei, kosdi és egyéb háziasított fajták.
Igen, igaz! Épp ezért örültem meg annyira, amikor az itteni török bolt polcán először felfedeztem a fenti dolma paprikát, na meg a hosszú hegyes zöld, de nem csípős grill és salátapaprikát. Azóta ezek is állandó lakói a bevásárlólistának.
Pénteken én is kaptam az őstermelői piacon ilyen húsos, duci zöldeket. Megfordult a fejemben, hogy megcsinálom a magam "török" változatát (Biber néven mentettem el anno). Ez gombás rizzsel van megtöltve és sütőben sül véglegesen, bőven megtejfölözve. De mivel a paprika megkóstolás után kellemes csípősnek bizonyult, lassan elkopott szendvicsekre :)))
Bánatomban megírtam egy "mi lenne ha" történetet. Ha van időd és kedved, olvasd el! Címe: Török vacsora délben :)
Szomorú vagyok,hogy még nem volt időd hozzájutni! Pedig milyen jó kis reklámot csaptam benna török boltoknak! :)
Nem baj, ami késik, nem múlik! :)
Á, már hozzájutottam, csak írni nem volt időm. Jó kis sztorit faragtál. :) Na, de ha húsos a paprika, akkor rögtön gyanús, mert a dolma paprika bizony az a vékonykább fajta. Jövök hamar kommentelni is hozzád.
Megjegyzés küldése