2011. július 28., csütörtök

Almás-szedres Galette pirított dióval

   Ezt is most csináltam először, de nem utoljára, bár ki tudja, olyan hosszú még a kipróbálandó ételek listája... A Galette egy vajas tésztából készítetett kerek vagy szögletes lepény, akár pitének is nevezhetnénk, hiszen sokszor valóban csak a külalak ami megkülönbözteti egy jó kis amerikai pitétől. Készülhet sós és édes változatban is. Pl. Duende épp a minap tett közzé a blogján egy fincsi kis sós változatot.


   Ezúttal a mostanában egyik kedvenc angol nyelvű oldalam a myrecipes.com Almás Galette receptjét egészítettem ki egy kicsikét. Ezt tálalom most elétek, ha szabad.


Hozzávalók:
  1,5 pohár liszt (1 pohár = 2,5 dl)
  1 ek cukor
  fél kk só
  10 dkg + 2 ek vaj vagy margarin
  1 tojássárgája (enyhén felverve)
  fél pohár dió
  2 alma
  15-20 szem szeder
  fél pohár barnacukor (vagy kristálycukor)
  fél kk szerecsendió
  1 tojás pár csepp vízzel kikeverve a lekenéshez

Elkészítés:
   A lisztet elkeverjük a cukorral és a sóval, a hideg vajjal elmorzsoljuk (vagy keverőgépben a vajdarabokkal morzsásra dolgozzuk), hozzáadjuk a tojás sárgáját és kanalanként kb. 3 ek vizet, egyszerre csak egyet, hogy éppen a tészta összeálljon. Korongot formázunk belőle és fóliába csomagolva 1 órára hűtőbe tesszük.
   Közben a diót 190 fokos sütőben 6-8 perc alatt illatozásig pirítjuk, összedaraboljuk.
   Az almákat meghámozzuk és egyenként 8 darabra vágjuk, 2 ek vajon pár perc alatt (5-7 perc) előpároljuk őket, rájuk szórjuk a barnacukrot és a szerecsendiót, majd forrásig gyakori keverés mellett főzzük. Ekkor hozzáadjuk a megmosott szedreket is és miután párszor átkevertük már készen is van a töltelékünk.
   A tésztát lehetőleg rögtön egy sütőpapíron vékony kör alakúra nyújtjuk - 30-35 cm, a tölteléket a közepére halmozzuk (a levét egyelőre az edényben hagyva), elrendezzük úgy, hogy a szélén kb. 5-7 cm-es perem szabadon maradjon, amit a töltelékre hajtjuk szépen körben haladva. Ekkor a gyümölcsre önthetjük a megmaradt szirupot, vagy annak egy részét - ki mennyire szeretné édesen.
   A tésztát megkenjük a kikevert tojással, majd a süteményt előmelegített 190 fokos sütőben kb. 40 perc alatt készre sütjük.

Jó étvágyat!

Amikor az eső a konyhába kerget...

   Hihetetlen, hogy pár napja még semmi kedvem sem volt a konyhában lődörögni, szinte még a sütés-főzés gondolatától is Világnak mentem volna. A hőség tette, vagy ki tudja? Most meg itt állok a lefényképezett feltöltésre váró recepthalommal és a rengeteg megvalósításra váró ötletemmel. Éreztem én, hogy felesleges búcsúzkodnom, visszavárt a konhya, csak egy kis szünetet tartottunk... Amik érkeznek:

Kifőzött töltött köfte


 Almás-szedres Galette pirított dióval


 Csokoládés-cukkinis kuglóf

2011. július 26., kedd

Fasírtban a kelkáposztával...

   Ezúttal nem átvitt értelemben. Mit mondjak, nálunk a fiúk egyáltalán nincsenek jóban semmiféle főzelékkel, talán a török gyökerekkel hozták ezt magukkal, nem is tudom, mindenesetre egyelőre hiába volt bármiféle próbálkozás etéren. A fasírtok, köfték viszont szinte bármiből készítve előkelő helyet foglalnak el a "kedvenc ételek" listálán.


   A kelképoszta íze épp kellemes mértékben érződik ki a fasírtból, így bátran ajánlom gyakorlatilag mindenkinek, gyereknek, felnőttnek. Az eredeti recept (melyet kicsit módosítottam) Fahéj-tól származik a NoSalty oldaláról.

Hozzávalók (3-4 személyre):
  25 dkg kelkáposzta felcsíkozva
  1 tojás
  1 szikkadt zsemle
  egy nagyobb hagyma fele
  1-2 gerezd fokhagyma
  2 ek liszt
  zsemlemorzsa (kb. 2 ek + a forgatáshoz)
  só, bors
  fél kk őrölt kömény
  fél kk majoranna
 
Elkészítés:
   A kelkáposztát enyhén sós vízben kb. 10-12 perc alatt majdnem teljesen puhára főzzük. Hideg vízzel leöblítjük, lecsepegtetjük és kinyomkodjuk, egészen apró darabokra vágjuk.
   A hagymát lereszeljük és a káposztához adjuk a zúzott vagy szintén reszelt fokhagymával, a vízbe áztatott majd kinyomkodott zsemlével, tojással, liszttel és fűszerekkel együtt. Annyi zsemlemorzsát adunk még hozzá, ha szükséges, hogy szépen formázható, de még puha masszát kapjunk.
   Kb. púpozott ek-nyi adagokat véve 1-2 cm vastag korongokat formázunk, amiket zsembemorzsába forgatva forró olajban kisütünk, majd konyhai papírtörlőre szedünk.
   Ízlés szerinti körettel tálaljuk.

Jó étvágyat!

2011. július 24., vasárnap

Hirtelen Kanál JÁTÉK!

   Eddig bírtam újabb Játék nélkül, egyszerűen annyi ötletem van ilyen téren, hogy úgy kell visszafognom magam. :) Így hát holnappal kezdődően indul nálam a 3 hetes HIRTELEN KANÁL ámokfutás! A részleteket alább olvashatjátok - a kép nagyobb méretben megnyitható!

2011. július 22., péntek

Tésztás Frittata, csak amúgy tökösen...

   Mézigörl hozta meg a kedvem a Frittatához valamelyik reggel igen guszta kis receptjével. El kell mondjam, hogy ámbár a tojás különböző formáiban gyakori vendége a reggeliző asztalunknak (leginkább hétvégente), konkrétan Frittatát még eddig nem látott a család (max. képen).



   Gondoltam, ha már lúd, akkor használjuk fel az előző napról megmaradt kifőtt metélt tésztát is, na meg a tök és cukkinidömping közepén nálunk most alapfeltétel, hogy e kettő egyike legalább beletuszkolódjon minden ételbe, hozzá jött még pár olaszos velejáró, mint a parmezán, a friss paradicsom és bazsalikom, olajbogyó, na és akkor már egy kis petrezselyem is elfért ugyebár.

Hozzávalók (1-2 személyre):
  2 tojás
  2 ek tej
  1 paradicsom
  2 marék reszelt zsenge tök (vagy cukkini)
  1-2 marék maradék kifőzött tészta (ha hosszú darabolva)
  fél hagyma (vagy 1 szál újhagyma)
  2 ek olivaolaj
  1 gerezd fokhagyma
  pár szem olajbogyó
  1 ek reszelt parmezán
  reszelt trappista, vagy más olvadó sajt ízlés szerint
  pár friss bazsalikomlevél
  friss petrezselyem
  só, bors

Elkészítés:
   A sütőt előmelegítjük 200 fokra.
   A tököt lereszeljük, picit besózzuk és állni hagyjuk pár percig.
   A tojásokat a tejjel és némi sóval felverjük, hozzákeverjük a tésztát, a parmezánt és a reszelt fokhagymát, félretesszük.
   A tök ekkorra levet ereszt, ezt kinyomkodjuk, lecsepegtetjük.
   A felaprított hagymát az olajon megpirítjuk, majd rádobjuk a tököt és 1-2 perc dinsztelés után a felkockázott paradicsomot.
   Ráöntjük a tojásos keveréket, egyet-kettőt belekeverünk, majd a tetejére darabolt bazsalikomot és petrezselymet, szeletelt olajbogyót, egy kis borsot hintünk, megszórjuk reszelt sajttal és megvárjuk míg a Frittatánk széle enyhén barnulni kezd (a közepe még nyers), ekkor betesszük a sütőbe és addig sütjük, míg a sajt szépen megolvad a tetején. Akinek van, használhat grill funkciót is, hogy a sajt ne csak olvadjon, hanem piruljon is.
Még forrón tálaljuk.

Jó étvágyat!

TIPP: ha a serpenyőnk nyele nem tűzálló tekerjük be alufóliába és csak így helyezzük a sütőbe!

Minestrone - kell nekem!

   Igen, most épp remek az időjárás egy jó kis Minestronéhoz, habár én ezt is a 40 fokos konyhában készítettem még pár napja, mert kellett, csak úgy! Tudom, tudom, elvileg hidegben, télen... de mit tegyek ha úgy imádom, ráadásul ott volt az a rengeteg friss zöldség is a kertből.


   Nem kellett sokáig kutatnom, hogy ráleljek Dolce Vita receptjére, na ő az egyik akiben "gyakorlatilag" vakon merek bízni, nade a 2007-es bejegyzésére rápillantva már biztosan láttam lelki szemeim előtt a leendő dícséreteket, amiket bezsebelek majd a Minestrone-val, melyet az ő vezérvonala mentén haladva készítek majd. Természetesen én most a magam mindenféle zöldségét felhasználtam, alább a receptet eszerint olvashatjátok.


Hozzávalók (4 személyre):
  1,5 dl paradicsompüré + 1-2 paradicsom (vagy 1 doboz paradicsom konzerv)
  1 fej felaprított hagyma (vagy 2 szál újhagyma)
  3 nagyobb gerezd fokhagyma (félbevágva)
  2 sárgarépa felkarikázva
  1 fehérrépa felkarikázva
  maréknyi felkockázott karalábé
  4 szál felkarikázott szárzeller
  1 közepes cukkini felkockázva
  1 konzerv bab (most fehér, de jobb a vörös)
  maréknyi zöldborsó
  maréknyi zöldbab
  2 szem burgonya felkockázva
  10-15 dkg felcsíkozott kelkáposzta
  3 ek olivaolaj
  bazsalikom
  zsálya
  gránátalma ecet (eredetileg balzsamecet)
  só, bors
  reszelt parmezán

Elkészítés:
   Az olajon megpirítjuk a hagymát, hozzáadva 1-2 percig pároljuk a sárga- és fehérrépát, a szárzellert, majd rádobjuk a hámozott és nagyobb darabokra vágott paradicsomot, ráöntjük a paradicsompürét, enyhén megsózzuk.
   A kelkáposzta kivételével hozzáadjuk a zöldségeket, ha lehet friss feldarabolt (vagy szárított) bazsalikommal, zsályával, sóval, borssal ízesítjük. Felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje + 1 ujjnyi, jól átkeverjük, majd közepesen erős lángon fedő alatt kb. 1 órán át főzzük.
   Ekkor hozzákeverjük a kelkáposztát, majd miután ez megpuhult (10-15 perc) 1 kávéskanálnyi gránátalma vagy balzsamecettel ízesítjük. Reszelt parmezánnal meghintve, levestésztával karöltve tálaljuk.

Jó étvágyat!

TIPP: én szeretem a tésztát külön megfőzni és a leves mellett feltálalni, így ha véletlenül nem fogy el az étel egy étkezésre, akkor a tészta nem "szottyosodik" meg nagyon a következő fogyasztásig, de ha úgy tetszik bele is főzhetjük a levesbe.
A hozzávaló zöldségek bátran variálhatóak!
 

2011. július 20., szerda

Örgü poğaça - Fonat pogácsa csakazértis

   A "csakazértis" bizony a 35 fokos nyári hőségre vonatkozik, ami mostanában tombolt, igaz most épp 2 vihar között ücsörgök a gép előtt. Ez már csak így van, ha az ember igazán ki akar tenni magárt, bizony nem lehet akadálya egy szaunává hevült lakás, hogy frissen sült Örgü poğaça-val (Fonat pogácsával) fogadja a munkából hazatérő urát.

   A recept eredetije a Lezzet Dergisi-n található. Az oldalt csak dícsérni tudom, gyönyörű képek, változatos és hiteles (nem csak török) receptek, jó ötletek - törökül.



Hozzávalók:
  2 dkg friss élesztő
  1 ek cukor
  1 pohár tej (1 pohár = 2,5 dl)
  12,5 dkg vaj vagy margarin
  10 dkg Feta sajt (Beyaz peynir, ha elérhető)
  2 tojás (az egyik sárgája a lekenéshez)
  kb. 4 pohár liszt
  1,5 tk só
  1-2 kk kakukkfű
  1-2 kk csípős vagy édes pirospaprika pehely (vagy por)
  szezámmag és/vagy nigella mag a tetejére

Elkészítés:
    A langyos tejbe keverjük a cukrot és a morzsolt élesztőt pár perc alatt felfuttatjuk benne. Ezután hozzáadjuk a puha margarint, 1 tojást plusz egy fehérjét, a morzsolt, vagy villával összetört Feta sajtot, a sót és fűszereket. Jól összekeverjük, majd jöhet bele 3 pohár liszt egyben, majd a negyedik fokozatosan, miközben határozott mozdulatokkal begyúrjuk a tésztát (ha igényli adhatunk hozzá még némi lisztet).
   Letakarva meleg helyen kelesztjük kb. 40 percig (télen inkább 60 percig), majd diónyi adagokat szaggatunk, melyekből rudakat sodrunk és egyik végüket összenyomkodva hármasával összefonjuk őket.
   Sütőpapírral fedett tepsire rendezzük őket, tetejüket megkenjük pár csepp vízzel elkevert tojássárgájával és megszórjuk szezám- és/vagy nigella maggal, majd előmelegített 180 fokos sütőben kb. 30 perc alatt készre sütjük őket.

Jó étvágyat!


TIPP: Ami nem fogy el frissében még aznap érdemes lefagyasztani és később egy gazdag reggelihez vagy vacsorához kiengedni.

2011. július 16., szombat

Inkább a vakond! - avagy találkozásunk a Nagy Sárfűvel

   Múlt héten részünk volt egy kellemetlen élményben, köszönhetően a manapság felkapott Nagy Sárfű egy szemrevaló példányának - Euphorbia lathyris, más elnevezésein: kerti sárfű, hasindítófű, hasindító kutyatej, apró sármag, vakondokfű. Lásd: Wikipedia.


   Gondolkodtam, hogy közzé tegyem-e a képet kisfiam a mint kiderült ezen nővény által okozott "kiütéseiről", de úgy érzem a fent említett Wikipedia oldalán kívül mindenhonnan csak a "vakondűző hatás" mint pozitív oldal folyik, rengetegen nincsenek tisztában azzal milyen agresszív növényről van szó.
   Pár helyen található utalás rá, hogy kisgyeremekes kertbe nem ajánlott, ámde egyrészt a kisgyermek más kertjében is megfordul, illetve sajnos a növényt áruló szakemberek is sokszor elfelejtik értesíteni a vásárlót a kellemetlen mellékhatásokról, melyet majd a boldog arccal hazavonuló vakondelkergetők akkor tapasztalnak, mikor a kétévente temérdek magot hozó növényt esetleg kiírtani próbálják és annak nedve szétmarja (csak a) bőrüket - jobb esetben!



A képek forrásai: Wikipedia és Plant World Seeds

   Az első évben még szende kis növény (bár már ekkor is maró hatású nedvvel rendelkezik szárában és gyökerében) a második évben belombosodik és magvakat hoz, melyek szintén tartalmaznak a nedvből és önmagukban is mérgezőek. Kisgyerek esetében külön "öröm és boldogság", hogy a magházak érdekes, tetszetős alakúak, de saját magam példájából nyilatkozhatok, hogy még egy felnőtt embernek is boncolni támad kedve őket. Ámde nagyon NEM ajánlatos!

   Mi megtettük... fél-1 nap elteltével a nedvvel érintkező bőrfelületeken piros foltok jelennek meg, melyek erre fél napra felhólyagosodnak, kb. rá 1 napra a hólyagok kifakadnak, majd 1-2 napon belül az elhalt bőrt felváltja az új.
   Külön izgalom volt, hogy vajon Efe a szemébe is kent-e belőle, vagy megmaradunk az arcnál és az alkaroknál, annyiban legalább biztos voltam, hogy enni nem evett belőle hála az égnek.

   Internetes kutatással sikerült egyáltalán a gyanús növény nevét kiderítenünk reggel a foltok észlelését követően: NAGY SÁRFŰ, ezen tudás birtokában remegve indultunk a gyerekorvoshoz, aki azonnal elzárkózott a megoldás megvilágítása elől, lévén szerinte max. csalánkiütés (na ja... bakker!!!), de ha szerintünk nem, akkor irány az XY kórház Toxikológia (ahol mellesleg sosem volt ilyen osztály) azonnal és már maradandó károsodásokról beszél... éljen! Na azért nekem már volt pár kiütéssel dolgom így az első csapás után, melyet aznap a magyar egészségügy reám súlytott megállapítottam, hogy ennyiből azért még nem vonulunk kórházba. Irány az ügyelet, ahol egy "mérhetetlenül kedves" ""hölgy"" gyakorlatilag elküldött minket melegebb éghajlatra, az amúgyis 40 fokból a 2,5 éves gyerekkel, de szó szerint! Háziorvos miután megtudja telefonban miről van szó csak akkor fogad, ha élet-halál kérdés... nyilván... (mindez nyaralás alatt történt, fogjuk hát erre, hogy csak mert nem ismertek minket...)
   Ekkor vissza a netre, kiütés és valami támpontkeresés, nem találás (ezért íródik eme poszt!). Végül - nagy betűkkel írom: a PÉTERFY KÓRHÁZ KLINIKAI TOXIKOLÓGIAI OSZTÁLYÁNAK VEZETŐ FŐORVOSA Dr. ZACHER GÁBOR nyújtott 2 kicsengés után telefonon segítséget (+36-1-3-215-215). Most sokadszorra tapasztalom, hogy ha fordulni kell valakihez, akkor lehetőleg az a valaki legalább docens, osztályvezető, főfőnök, stb. kell legyen, ha problémát kell megoldanunk, figyelemre van szükségünk, mintha az emberségességet az egyetemen tanítanák, vagy a feljebb léptetésekkel osztogatnák, ki tudja... A növény említése után a doktorúr már maga sorolta a tüneteket és nyugtatott meg, hogy ha a gyermek szájában nincsen hólyag, akkor nincs ok az aggodalomra, csak helyi irritációról van szó mely magától el fog múlni. (Így is lett.) Patikában kapható cink-oxidos oldattal bekenhetőek a foltok, ha zavaróak, ezzel hűsítve a bőrt - végül ezt meg is vettük, de nem volt rá szükségünk.

   Tehát a növény semilyen része ne kerüljön szájba, szembe, maró hatású nedvével érintkezve bő vizes lemosás ajánlott mielőbb! Az irritált terület patikai Cink-oxidos ecsetelővel hűsíthető, mást ne kenjünk rá! Kitépésekor, irtásakor használjunk gumikesztyűt és ha lehet védjük szemünket és légutainkat, arcunkat is! Termése mérgező!

   És igen... mindemellett gyökerének vakond-űző hatást tulajdonítanak... de tudjátok mit... részemről akkor inkább maradjon a vakond!

   Minden növénynek járjatok utána, amit lakásotokba hoztok, vagy kertetekbe ültettek, ha mégis gyanús tüneteket észleltek, forduljatok Zacher Gábor doktorúrhoz bizalommal!

Guacamole, mert imádom

   Hú de rég volt már, hogy Guacamole-t, vagyis fűszeres avokádókrémet készítettem, pedig teljesen oda vagyok érte és már rengetegszer rá is készültem az elmúlt hónapokban, de valamiért mindig elmaradt. Történt ma reggel, hogy ismét Duende blogján nézelődtem és rátaláltam a még 2008-ban közzé tett guacamole-receptjére, ami ráadásul gyakorlatilag megegyezik azzal, ahogyan én is készítem ezt a krémet, egy avokádó is figyelgetett a kamrában, hát nem is volt más hátra, mint előre...


   Amit nem biztos, hogy mindenki tud erről az ételről, az az, hogy eredetileg az Aztékok eledele volt már a 16. században, majd a spanyol hódítók hozták át a receptet az európai kontinensre és ezután terjedt el és vált közkedvelt eledellé országukban is. Természetesen ma az ételt Közép-Amerika, Mexikó mondja magáénak.

Hozzávalók (2 személyre):
  1 érett avokádó (megnyomva már enyhén puha, de bőre alatt nem levegős)
  1 ek olivaolaj
  1-2 ek citromlé
  1 csapott ek reszelt hagyma, vagy finomra vágott zöldhagyma
  1 csapott kk zúzott vagy reszelt fokhagyma
  csipet fehér vagy feketebors, pirospaprika, só ízlés szerint
  gazdagítható aprított zöld- vagy kápia paprikával, paradicsommal (én most 1 ek hegyes erőspaprikát kevertem hozzá finomra vágva)

Elkészítés:
   Az avokádót felvágjuk, magját kivesszük, húsát egy tálba kanalazzuk, villával alaposan összetörjük (ha úgy tetszik kézi mixert is használhatunk).
   Alaposan összekeverjük a többi hozzávalóval, majd ha szükséges fóliával lefedve hűtőben tároljuk fogyasztásig - ez lehetőleg ne legyen több, mint fél - 1 nap. Fogyasztás előtt frissen keverjük át és szervírozzuk reggelihez pirítóssal, nasinak tortilla chipsszel.

TIPP: én mellé szeretem tálalni az aprított paradicsomot, mert így a krém akkor is megőrzi állagát, ha nem sikerül egyszerre mindet elfogyasztani.

2011. július 15., péntek

Semmi csel, csak "Recsel" - sárgabarakból

   Még gyorsan, hirtelen, szezonzárta előtt megosztom veletek anyósom féltett sárgabarack lekvár receptjét. Igen vérbeli török reciről van szó ismét, méghozzá az igazi falusi anyáról lányára és mindenféle szájhagyomány által öröklődő fajtáról. Ha megengeditek én megpróbálnám a nekem elmondott "egy vedernyi", "olyan kisebb tálka félig" és stb. kifejezések helyett - amiket én kaptam - a megszokott mértékegységeimet használni.

   A lekvár szó igazából nem tükrözi teljes egészében a valóságot, a török névnek: Kayısı reçeli nem létezik pontos magyar megfelelője. Én leginkább cukorszirupban eltett gyümölcsre fordítanám, ha nagyon kellene, de leginkább maradnék az eredeti elnevezésnél, annál is inkább hiszen - mint most arra fény derült - a kajszi szavunk bizony a török nyelvből származik.
   Mivel a reçel-ek (ejtsd: recsel) aszalt gyümölcsökből is készülhetnek, általában nem is próbálkoznak a mesterséges adalékokkal történő tartósítással. Az asszonyok lefőznek egy-két szép nagy lábassal belőle, majd egy jó kis koviubis 5 literes üveget megtöltve a hűtőbe teszik a maguk részét (melyből ezután minden reggel az asztalra kerül egy kis tálkányi a bőséges reggeli egy részeként), a maradékot pedig természetesen készségesen fogadja a rokonság és a szomszédság. Természetesen a boltokban a tartós változatok kaphatóak.


Hozzávalók (1 szépszál fazékhoz):
  2 kg sárgabarack
  1 és 3/4 kg cukor
  1 és fél pohár víz (1 pohár = 2,5 dl)
  fél kk só
  10 g citromsav (vagy 1 és fél dl citromlé)

Elkészítés:
   A sárgabarackokat megmossuk, oldalukon bevágjuk és a magokat kiszedegetjük - ennyi, se több, se kevesebb, tehát nem hámozunk, nem darabolunk!
   A cukrot a vízzel a fazékban elkeverjük és olykor megkeverve sziruppá főzzük (kb. 15 perc). Mit jelent ez? A főzés fázisai: a cukor elolvad, felhabzik, a hab (nagyjából) visszahúzódik. Ekkor kész a szirup-alap.
   Hozzákeverjük a sót és a citromsavat, majd a gyümölcsöt is rádobjuk és óvatosan a szirupba nyomkodjuk. Innentől nem keverészünk hevesen, csak óvatosan igazgatunk!
   Kb. 10-15 percig alatt főzzük a "lekvárt", közben a felgyülemlő sárga habot egy kanállal leszedegetjük a tetejéről. A tüzet ekkor elzárjuk, majd egy fényáteresztő textillel borítva, körbekötve (pl. csipkefüggöny darab) kitesszük a napra - nem kell azonnal, várjunk nyugodtan, míg nem égeti már szét a kezünket.
   3-4 napig érleljük, sűrítjük a napon - éjszakára bevesszük és napi egyszer óvatosan átkeverjük.
   Üvegekbe töltjük és így a tartósítószer-mentes verzióban hűtőben tároljuk és tároltatjuk ismerőseinkkel.


TIPP: bevett szokás a lekvárt a hámozott (forróvíz-bőr lehúz) és pár csepp olajon megpiritott kajszi magjával is gazdagítani az "ami ehető, azt együk is meg" felfogás jegyében, na meg finom is. Ezenkívül ízesíthetjük fahéjjal vagy egész szegfűszeggel, illetve a cukor előzőleges enyhe karamellizálásával is érdekes, változatos ízt érhetünk el. A barackok bőre egyénként nem zavaró a lekvárban bármíly meglepő.