2010. július 28., szerda

Tökönszúrás török módra - Etli kabak dolması

   A dolmát, vagyis töltött zöldséget egyszerűen mindenki szereti. Hogy miért? Mert amellett, hogy aránylag kis energiabefektetéssel kiadós ételt készít a konyhafőnök, jól lakik a család apraja-nagyja, mégha fínnyás is. Egyszerre főhet ugyanis fazekunkban a töltött tök - cukkini, padlizsán, paprika és paradicsom is, ha kell egyik húsos, másik húsmentes töltelékkel megpakolva. (Ha már itt tartunk nekem rendesen húsos padlizsán vagy paprika, Arifnak enyhén húsos tök, Efének meg jobbára húsmentes bármelyik.)
   Na de ezúttal nem cifráztam a dolgot, nana-mama kertjében ugyanis mázsaszám érik a jópofa, össze-vissza kereszteződött tök, gömbölyű, csillag, de hosszú, zöld, fehér, ilyen, olyan... Elérkezett hát a töltött tök készítés ideje!
   Eredetileg az étel persze török tökből készül, ami a színét leszámítva leginkább a cukkinire hasonlít, abból is a kicsit nagyobb, vaskosabb, egyenesebb példányokra (ugye? Rossz az aki rosszra gondol! :) )


 Hozzávalók:
  4-5 nagyobb cukkini, vagy kisebb zsengehéjú tök
  1-2 paradicsom
  200 g darált marhahús
  2-2,5 dl rizs
  1 kisebb fej hagyma
  1 tk szárított morzsolt menta (vagy esetleg aprított friss mentalevél)
  3 ek paradicsompüré
  só (kb. 1 tk)
  kevés bors
  1/4 dl olaj

  1 tk vaj
  1 dl paradicsompüré
  só - kb. 1 tk, (vagy/és 1 húsleveskocka)


Elkészítés:
   A tökök szárait levágjuk, ha hosszabbak, középen ketté vágjuk őket, ha rövidek, akkor egyik végüket egyenesre vágjuk. Egy karalábévájóval, vagy más célszerszámmal belsejüket kivájjuk, ügyelve arra, hogy lyukat ne ejtsünk a tökökön. (Öregebb példányok remek felhasználási módja ez, ekkor a belső magos részt lelkiismeretfurdalás nélkül eldobhatjuk, egyébként lefagyaszthatjuk, vagy más ételhez felhasznélhatjuk.)
   Egy villával hosszanti irányban végigkarcoljuk a tököket, körben haladva ismételve, majd egy fogpiszkálóval 6-8-szor átszúrjuk őket leginkább az alsó fertályra koncentrálva.
   A töltelékhez összekeverjük a megmosott, 15 percre beáztatott és lecsepegtetett rizst, a darált húst, felaprított hagymát, mentás, paradicsompürét, olajat és a fűszereket.
   A tököket lazán megtöltjük az előkészített töltelékkel, úgy hogy a rizsnek maradjon elég helye dagadni. Az én módszerem, hogy jól belenyomkodva töltöm, majd az egyik ujjamat a köpepébe fúrva lyukat képzek, a felesleg pedig megy vissza a tálba.
   A megtöltött tököket egy fazékba állítjuk, próbáljunk olyat választani, amit a tökök majd szorosan egymás mellé állítva teljesen, vagy majdnem teljesen kitöltenek (ha marad ki hely, azt egész paradicsommal, vagy paprikával töltsük ki).
   Paradicsomkalapokat vágunk a tökök tetejére, ezzel fedjük őket.


   A vajat megolvasztjuk, hozzákeverjünk 1 dl paradicsompűrét, 2-3 perc alatt folyamatos keverés mellett összemelegítjük, sózzuk, majd felöntjük kb. 1 l vízzel. Az így elkészített levet rácsorgatjuk a tökökre. A fazekat lefedve kb. 35 perc alatt megfőzzük őket. Ekkor a lángot elzárjuk, majd további 10-15 percig hagyjuk fedő alatt pihenni az ebédet/vacsorát.

   Zúzott fokhagymával és pici sóval ízesített natúr joghurttal tálaljuk.

   Jó étvágyat!

2010. július 26., hétfő

Hasan paşa köfte - VKF! XXXVI.

   Réges rég óta szerettem volna már elkészíteni ezt a látványos burgonyapürével töltött köfteféleséget, de én is mint felteszem sokan mások csak halogattam arra hivatkozva, hogy bizonyára hosszadalmas és macerás folyamat révén jutnék a szép, és minden bizonnyal finom fogáshoz. Na de megéri-e az eredmény a befektetett energiát?! A válasz abszolúte IGEN.
   Mint kiderült a kivitelezés egyszerűbb és gyorsabb, mint például bármely rántott ételféleségé, emellett a tűzhely mellett ácsorgást elkerülve készíthetünk egy minden érzéket kielégítő húsételt, mely ha épp úgy tartja kedvük (vagy idő szűkében vagyunk) további köretet sem igényel maga mellé.


Hozzávalók (kb. 9 köftéhez):
  200 g darált marhahús
  1 fej hagyma
  1 zsemle vagy 1 nagyobb szelet kenyér
  1 púpozott ek aprított petrezselyem (lehet fagyasztott)
  1 tojás
  só (kb. 1 tk), bors

  30-40 dkg burgonya
  5 ek tej
  1 púpozott ek reszelt trappista sajt
  só (kb. 1 csapott tk)

  4 paradicsom (vagy 2 dl paradicsompüré + fél dl víz)
  3 ek olivaolaj
  só, bors


Elkészítés:
   A marhahúst összegyúrjuk a finomra aprított hagymával, tojással, petrezselyemmel, a vízbe áztatott majd kinyomkodott zsemlével és a fűszerekkel. Nagyobb diónyi darabokat véve a masszából kis "tálakat" formázunk, amiket kiolajozott tepsire rendezünk, ahogyan a kép is mutatja.


   A burgonyákat megfőzzük, hámozzuk, majd a tejjel és a sóval szép sima pürét készítünk belőlük (én robotgépet használtam az egyszerűség jegyében). Ezután hozzákeverjük a reszelt sajtot. Habzsákba töltjük és onnan nyomjuk a hústálakba a pürét, vagy csak egyszerűen beléjük kanalazzuk.
   180 fokon sütve 25 perc alatt elkészülnek a burgonyapürével töltött köftéink.
   Közben a szószhoz paradicsomokat meghámozzuk, finomra aprítjuk (én egyszerűen csak úgy szoktam, mint az almát), kis serpenyőben vagy lábosban hevített olivaolajra dobjuk, sózzuk, borsozzuk és 5-6 percig főzzük.
   Ha autentikusak akarunk lenni, akkor a köftéket tetejükre kanalazott szósszal tálaljuk, de azt sem hiszem, hogy bárki szóvá tenné, ha egy-egy nagyobb kanálnyi szószra állítjuk rá őket, ahogy ez a fenti képen látszik.


Jó étvágyat!

2010. július 23., péntek

Elrejtett kincs kurabiye

   Keksz téren ezidáig számomra a Cantuccini volt a minden. Azt kell mondjam, hogy elérkezett a trónfosztás ideje. Tudom tudom kissé botorság összehasonlítani a tea vagy kávé nélkül csak élvezetes küzdelem árán elfogyasztható kemény olasz süteményt ezzel a teljesen más jellegű és formájú török keksszel, mely úgyszólván az omlósság  netovábbja. Mindenesetre külalakra és ízre is mindenképpen 5-öst érdemel mindkettő, maradjunk ennyiben.
   Különdíjat kap viszont a kurabiye gyerekfoglalkoztatásból, mivel tésztája remekül formázható, minden gyúrmarajongó álma. Ámde egy másfél éves manóval az oldalamon ki kell osszak egy mínusz pontot is a "3 év alatti gyerek kezébe kisütve már nem való", illetve nem a lakáson belül cimke miatt, melyet azután kapott, hogy kisfiam egy elcsórt darabbal a fél lakást szó szerint behintette. Szerencsére jól porszívózható, ha nincs keményen a szőnyegbe taposva. Persze valamit valamiért, eszményien omlós, porhanyós, ínycsiklandó falatok vs. takarítás, vagy kekszért nyafogó gyerek.


   A receptet és az eredeti gyönyörű őrölt pisztáciával borított kekszeket a Mutfak Güncesi-n találtam. Fantasztikus az oldal, rettenetesen sajnálom, hogy már egy pár éve nem került újabb recept feltöltésre.


Hozzávalók (kb 40 db kekszhez):
  20 dkg puha vaj
  1 pohár (2,5 dl) porcukor
  1 pohár étkezési keményítő
  1 csomag sütőpor
  2 ek joghurt
  1 tojás (sárgája és fehérje különválasztva)
  2,5 ek kakaó
  kb. 2 és 1/4 pohár liszt
  hántolt török mogyoró, vagy kókuszreszelék

Elkészítés:
   A liszt felét összekeverjük a porcukorral, keményítővel és a sütőporral majd a puha vajat is hozzáadja lágy masszát gyúrunk, keverünk belőle. Ezután jöhet hozzá a tojás sárgája, a joghurt és a maradék liszt is, melyekkel együtt egy puha, kezünktől és edény falától elváló, jól formázható tésztát készítünk.
   A tésztát két részre osztjuk, az egyik felébe alaposan belegyúrjuk a kakaót, majd mindkét színű tésztából 2-2,5 cm átmérőjű golyókat formázunk.


   Az elrejtett kincs kurabiyehez: egy-egy fehér golyót az ujjainkkal kilapogatunk, majd közepébe egy barna golyót helyezünk, amit szépen körbezárunk a fehér tésztával.
Az így elkészített gömböket lágy habbá vert tojásfehérjébe mártjuk, majd beleforgatjuk a finomra tört / darált török mogyoróba vagy kókuszreszelékbe.

   A barna-fehér kekszhez: Egy-egy fehér és barna golyót pár durva mozdulattal összegyúrunk.

   A barna kekszkez: Két barna golyót összegyúrunk, majd a markunkba fogva a tésztára ujjainkkal egyszerűen rászorítunk.

   Az előkészített kekszeket sütőpapírral fedett tepsire rendezzük (elég kb. 1,5 cm közöket hagyni), előmelegített 180 fokos sütőben sütjük 10 percig, majd a hőmérsékletet 150 fokra csökkentve további 15 percig.

Szükség esetén sokáig eltartható!

Jó étvágyat!

Gyors házi készítésű tahin(pótló)

   A tahint, vagyis magyarul a szezám pasztát a török konyha nagy előszeretettel használja kekszek, sütemények, péksütemények, elő- és főételek ízesítésére egyaránt. Egy szokatlan, ámde élvezetes és jellegzetes plusz ízt kölcsönöz a fogásoknak. Leginkább a mogyoróvajhoz tudnám hasonlítani, ámde íze annál sokkal kevésbé hivalkodó, állaga lágyabb és persze a tahin nem önálló fogyasztásra készül.


   Mivel a kész, üvegekben kapható tahint nálunk nem árulják minden sarkon, viszont a török kekszeket és helvákat imádom, amik tahinért kiáltanak kénytelen voltam kitalálni valamit. Bevallom az eredeti készítési módra nem sokban hasonlít az enyém, de könnyen kivitelezhető és hozzávalóként felhasználva megadja azt a hiányzó plusz ízt az ételeknek, úgyhogy én kiegyezem vele. Illetve annyi módosítást fogok végezni, hogy legközelebb a szezámmagot pirítom aprítás előtt, hogy még erőteljesebb legyen az íze, illetve a paszta színe is jobban közelítsen az eredetihez.
   Na és fanatikusok kedvére posztolom majd valamikor a ráérősebb autentikusabb változatot is.

Hozzávalók (kb 4-5 evőkanálnyi mennyiséghez):
  fél pohár (1,25 dl) szezámmag (natúr vagy enyhén pirított)
  5 ek olivaolaj (vagy szezámolaj)
  fél-1 dl víz
  csipetnyi só

Elkészítés:
   A szezámmagot konyhai aprítógépben vagy kávédarálóban durva lisztté aprítjuk/daráljuk, majd egyszerűen jól összekeverjük a többi hozzávalóval.
   Zárható edényben olivaolajjal légmentesen beborítva hosszabb ideig is eltartható (ilyenkor nyáron hűtőszekrényben).

2010. július 22., csütörtök

Egy Türkmen pilav rendel!

   Oké elismerem, hogy nem ez életem legjobb fotója, de komoly mentségem van a hiányosságra.
   Édes cukor kisfiam ugyanis fényképezés közben ezúttal az 5. felszólítás után sem bírt magával és puszta kézzel nekiállt megdézsmálni a fotózáshoz előkészített pilav adagot. Úgy kell az anyának ugyebár, aki a terasz padlójára terít, mert ott jók a fényviszonyok, na igen... A kezdeti tétova egy-egy husi- és répadarabot lecsippentő mozdulatokat hamar egy határozott villaragadás és az étek közepébe döfés követte. Nade annyi baj legyen, ennél szebb látvány nem is kell egy anyukának, minthogy a gyermeke ilyen élvezettel csemegézik, méghozzá egy aránylag egészséges ételből.
 
    Megtört a jég is! Tudniillik 3 éve kérdezgetem nap-mint-nap páromat, milyen ételt kíván így távol az otthonától. A válasz minduntalan közömbös "mindegy"-ekben és "nekem minden jó"-kban merült ki. Nade a Perde pilavi volt azthiszem az a pont, ami elhozta a döbbent felismerést: ez a nő nem viccel, keres, talál és megvalósít állig felfegyverkezve a gasztrovilággal egyszerre szemben és karöltve. Prezentálom hát most nektek férjemuram legeslegelső kívánság fogását, a Türkmen pilavi-t.


Hozzávalók (3 nagyobb vagy 4 kisebb adaghoz):
  15 dkg apró (kb. 1 cm) kockára vágott marhahús vagy birkahús
  1 nagyobb szál sárgarépa
  2 kisebb fej hagyma
  1 ek vaj
  2 ek olivaolaj
  2 ek paradicsompüré
  1 közepes kisebb krumpli (elhagyható!)
  3 dl rizs
  csipet bors
  kb. 1,5 tk só
  víz

Elkészítés:
   A vajat az olajba olvasztjuk. Rádobjuk a húst, fehéredésig kevergetve pirítjuk, majd hozzáadjuk a felaprított hagymát, a paradicsom pürét és fél tk sót is. További 2-3 percnyi pirítás után felöntjük 2 dl vízzel és résnyire nyitott fedő alatt 30 percig pároljuk, közben ha szüséges a vizet pótoljuk.
   Közben a rizst alaposan megmossuk, 15 percre hideg vízbe áztatjuk, majd alaposan lecsepegtetjük. A répát és a burgonyát is apró (kb. 1 cm) kockákra vágjuk.
   A 30 perc letelte után a húshoz adjuk a répát, felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, majd 10-15 percig így főzzük. Ezután jöhet a burgonya (amivel vigyázzunk nehogy túlfőzzük, illetve ha már megpuhult hagyjuk abba a keverést, különben a rizs ragacsos lesz, finom, de ragacsos, ahogy ez most velem is történt), a rizs, kb. 4 dl víz és kb. egy tk só. Gyakori kevergetés mellett felforraljuk, majd forrástól számítva 5-8 percig főzzük, ekkor az edényt lefedjük, fél percre rá, ha már az üres légtér megtelt gőzzel elzárjuk alatta a tüzet és 15-20 percig dagadni hagyjuk.

Jó étvágyat!

Me'muniyye, egyenesen a Szultán asztaláról!

   Odáig vagyok az ilyen receptekért, ráadásul a nem megszokott édességekért is. (Na jó a megszokottakat sem vetem meg, de ez most más tészta.) A tahin, vagyis szezám paszta készítésétől tartottam egy icikét, ráadásul mindenhol csak a sós ételekhez használt fokhagymával dúsított receptet találtam. Így rögtönöztem egy nagyot. Most mit is mondjak? Ja, bejött! És így már semmi sem tarthatott vissza attól, hogy elkészítsem ezt a régóta ötlettáramban lapuló nemes édességet, melyet anno a Mutfak Güncesi-n találtam.
   A Me'muniyye nevét Me'mun-ról az arab kalifa Harun Reşid fiáról kapta, aki az iszlám történelem egy közismert alakja, emlékét az Ezeregyéjszaka meséi is megőrizték. Írásos emlékek szerint 1469-ben 2. Mehmet szultán asztalánál szolgálták fel először ezt a különleges édességet. Igazi megtiszteltetés hát nekem, hogy most majd 600 évvel később én is jó étvágyat kívánhatok hozzá!


Hozzávalók:
  1 pohár (2,5 dl) rizsliszt
  1 pohár tej
  3 ek házilag készített tahin (házilag készítve: itt)
  1 pohár dióbél
  50 g vaj
  1 dl méz
  1 dl cukor

Elkészítés:
   A vajat megolvasztjuk, majd rászórjuk a rizslisztet. 10 percig folyamatosan kevergetve pirítjuk, hevítjük, majd hozzáöntjük a tejet, mézet és a cukrot. Ez azonnal darabosra összekapja a masszát, de 2-3 további perc keverés után szép kidolgozott tésztát kapunk. Ekkor a tüzet elzárjuk.
   A tahint és a darált vagy aprított diót is a masszához keverjük, amit ezután egy kisebb tepsibe egyengetünk az ujjainkkal (én egy 22*30 cm-es tepsit használtam). Nem kell kivajazni előtte!
   Előmelegített 180 fokos sütőben 20 perc alatt megsütjük. Miután kihűlt szeleteljük, dióval és mézzel díszíthetjük.

Jó étvágyat!

2010. július 21., szerda

Csicseriborsó újratöltve: Toyga çorbası

   Levesek téren nagy kihívás elé állítottam magam. Miután szomorúan láttam, hogy a rengeteg féle török leveskéből minden gasztro oldal csak néhányat említ, úgy döntöttem én csakazértis összeszedem és bemutatom legalább azt a jópár receptet nektek, melyeket én magyar, ámde már-már fél lábbal török nőszemély ismerek és szeretek.
   A leves fogalmát helyezzük rögtön, már így elméleti síkon is más alapokra, mint amit mi itthon megszoktunk. Ugyanis amellett, hogy kinn a főzelék fogalma nem ismert szívesen készítenek joghurtos habarással sűrű leveseket, melyeknek szinte elmaradhatatlan betéte a rizs vagy a búza. A levesek másik csoportjának alapja a paradicsom és paprika püré, vagyis a salça, de ez majd egy másik történet lesz...
   Íme az egyik kedvencem, Toyga leves:


Hozzávalók:
  4 ek durvaszemű bulgur vagy még jobb a főzni való búza
  1 pohár konzerv vagy előfőzött csicseriborsó
  1,5 l víz
  1 csirkehúsleves kocka

A joghurtos habaráshoz:
  4 ek joghurt
  1 dl víz
  1 púpozott ek liszt

A fűszerezéshez:
  1 tk vaj
  1 tk szárított morzsolt mentalevél
  1 gerezd fokhagyma

Elkészítés:
   A vizet a húsleveskockával és a bulgurral gyakori keverés mellett felforraljuk, majd forrástól számítva 15 percig főni hagyjuk.
   Ekkor hozzáadjuk a csicseriborsót is. Csomómantesre keverjük a habarás hozzávalóit, ezután hozzámerünk 2-3 merőkanállal a forró léből. Elkeverjük majd lassan, folyamatosan keverve visszaöntjük az egészet a leveshez. Újraforrástól számítva 3-4 percig főzzük.
   Közben elkészítjük a forró fűszeröntetet. Ehhez a vajat egy kis serpenyőben megolvasztjuk, belekeverjük a zúzott fokhagymát és a mentát. 5-10 másodpercig hevítjük őket, csak épp annyira, hogy az illatanyagok felszabaduljanak, majd ezt is a leveshez keverjük.
   Ízlés szerint sózzuk. Nekem kb. 1 csapott teáskanállal ment bele.

Jó étvágyat!

  Ha szárított csicseriborsót használunk: főzés előtt 8-10 óra hosszát sós vízben áztatjuk, majd forrásban lévő vízbe téve kb. 30 perc alatt félkészre főzzük, leszűrjük. Ekkor készen áll a további felhasználásra, a konzerv csicseriborsóhoz hasonlóan.
  Egyszerre nagyobb mennyiségű szárított borsót is előkészíthetünk, majd lefagyaszthatjuk így bármikor, hirtelen ötlettől vezérelve is felhasználhatjuk, elkerülve az áztatási időt.

2010. július 20., kedd

Sárgabarackfelfújt kidurranásig!

   Kedves Nosalty-s szakácspajtásnőm, Dacota közvetítésével jutott el hozzám eme fantasztikus sütemény receptje. Esküdözöm keményen, hogy amilyen szemetgyönyörködtetően egyszerűnek néz ki, olyan könnyű is elkészíteni amellett, hogy tipikusan az abbahagyhatatlan kategóriába tartozik. Én speciel miután tegnap este elkészítettem egész éjjel vele álmodtam és khm... mivel kisfiam kétszer is ébredt az éjjel (csakis az ő hibája ezek szerint) rá is jártam úgy hajnali 2 és 5 körül is.
   Nagyon veszélyes, függőséget okoz. Forrón is, hidegen is, aznap is, másnap is mennyei!


   Jöjjön hát a picit hűtőm tartalmához alakított recept.

Hozzávalók:
  1 kg sárgabarack
  17 dkg cukor
  25 dkg liszt
  1 ek citromlé
  1 tk fahéj
  2 tk sütőpor
  1 tojás
  1,5 dl natúr joghurt
  1-1,5 dl tej
  7,5 dkg vaj vagy margarin

Elkészítés:
   A barackokat megmossuk, meghámozzuk, kimagozzuk és negyedekre vágva egy tálba tesszük. Hozzájuk adjuk a fahéjat, 10 dkg-ot a cukorból és a citromlevet, majd jól átkeverjük az egészet.
   Kivajazott kb. 30*20-as tepsibe, jénaiba vagy egy nagy tortaformába öntjük és kicsit elegyengetjük.
   A vajat megolvasztjuk, majd ha kicsit meghűlt (nagyjából) hozzákeverjük a tojást, joghurtot és tejet.
   Összekeverjük a lisztet, maradék cukrot és a sütőport, majd szépen összedolgozzuk az egészet míg egy lágy tésztát kapunk.
   Kanálnyi adagokat szaggatunk a tésztából, és össze-vissza elhelyezzük őket a sárgabarackok tetején.
   Előmelegített 180 fokos sütőben kb. 50 perc alatt aranybarnára sütjük.

Jó étvágyat!

Kukoricás piláv, nem csak a változatosság kedvéért!

   El kell mondjam, hogy én világ életemben nagy krumli rajongó voltam, jöhetett nekem bármilyen formában, sütve, főve, petrezselymesen, paprikásan, krokettnek, rösztinek, szóval ami belefér. Na a rizs pedig épp fordítva, ha lehetett kerültem minden helyen időben és alakban, na jó kivéve a tejberizst, mert az ugyi megjátsza az édesség aduászt.
   Na de férjhezmentem ám egy valódi rizs és bulgur pilav rajongóhoz és készíttetőhöz és ezzel elkezdődött az én saját rizs-kálváriám, melynek vége az lett, hogy hosszas küzdelmek után nemcsakhogy megtanultam mostmár szemmértékre is 10 ujjat végignyalós pilavot készíteni a fiúk legnagyobb örömére, hanem én is pilav-imádó és igénylő lettem.

   A pilav egyébként valamilyen zsiradékon (vaj, margarin, olaj) pirított és kevés ízesített lében főtt rizst, bulgurt vagy aprószemű tésztát jelent, melynek számos variációja létezik, keverve zöldséggel, hússal, gyümölccsel és egyással.
   Egyszerűnek hangzik, de korántsem az ám... Tűrhetően rizst főzni könnyűnek mondható, de jól...? Törökországban az egyik hagyományos módja a kiszemelt menyecske megmérettetésének, hogy egy teljesen alap natur pilavot kell készítenie a jövendőbeli férj családjának ezzel bizonyítva, hogy gyakorlottan végzi a konyhai tennivalókat.

   Jöjjön most egy egyszerű, de annál izgalmasabb kombináció, a kukoricás pilav.


Hozzávalók 3 felnőtt adaghoz:
  3 dl rizs
  3 ek főtt morzsolt kukorica (akár konzerv)
  1 púpozott ek aprított friss vagy fagyasztott kaporlevél
  1 ek vaj
  1 ek olivaolaj
  1 tk só
  4,5 dl víz (+/- 0,2 dl - a rizstől függ)

Elkészítés:
   A rizst hideg vízben alaposan megmossuk, majd 15 percre szintén hideg vízbe beáztatjuk. Ezután leszűrjük, lecsepegtetjük (én kb. 10 percet szoktam hagyni a szűröben).
   Egy tetővel jól zárható edényben az olivaolajba olvasztjuk a vajat, majd hozzáadjuk a rizst és addig forgatjuk, pirítjuk, míg pergőssé nem válik, ez kb. 3-4 perc.
   Ekkor hozzáöntjük a vizet. Én már kitapasztaltam, hogy az általam használt rizsnek 4,5 dl + 0,1 dl kell. Belekeverjük a sót és kukoricát is. Olykor megkeverve felforraljuk, majd ha az megtörtént hozzáadjuk a kaprot is.
   Átkeverjük, fedővel lezárjuk, majd ha már az edény megtelt gőzzel (1-3 perc) elzárjuk alatta a tüzet.
   Kb. 15 percig hagyjuk a rizst dagadni. Ezután már kinyithatjuk. Átkeverjük és tálaljuk. Jól mutat ha a képen látható módon helyezzük tányérra. Ehhez töltsük a pilavot egy kisebb tálkába vagy pohárba, picit nyomkodjuk le, majd határozott mozdulattal borítsuk ki a tányérra.

Jó étvágyat!

2010. július 17., szombat

Supangle torta, bezonyám!

   Amint tegnap elkészült a krém, méghozzá tetemes mennyiségben (nem véletlenül) tudtam, bizony nem hagyhatom ki az alkalmat, hogy egy ütős csokoládé tortát készítsek a hétvégére. Ilyen köntösben bizony már kevésbé csokifanatikus férjemet is levette lábáról a történet. Durvára tört törökmogyoróval hintve, csak hogy stílusosak maradjuk, könnyű tejszínhabbal rétegezve, puha piskótatorta lapok között. Ó igen...
   Hozzáteszem a tejszínhab a rétegek közül kihagyható, ekkor kicsit töményebb, csokisabb tortát kapunk!


Hozzávalók egy 16 cm átmérőjű kerek tortához:
  fél adag elkészített supangle
  10-15 dkg törökmogyoró
  2 dl Hulala (növényi tejszín) vagy 2 dl habtejszín + 1 csomag habfixáló + némi cukor
       - a Hulala önmagában is édes, plusz cukor hozzáadást nem igényel!

  egy 16 cm átmérőjű kerek fehér piskóta
  Ehhez:
  3 szobahőmérsékletű tojás
  9 dkg porcukor
  9 dkg liszt
  1 citrom reszelt héja
  csipet só

   A piskótát megsütjük. Ehhez a tortaformát kivajazzuk és méretre vágott sütőpapírral kibéleljük. A sütőt előmelegítjük.
   A tojások fehérjéből a sóval lágy, majd a porcukrot is hozzáadja kemény habot verünk. Óvatosan beledolgozzuk a tojássárgákat és a citromhéjat is, majd beleforgatjuk az átszitált lisztet.
   A masszát az előkészített tortaformába simítjuk és 180 fokos sütőben kb. 20 perc alatt megsütjük (tűpróba).

A torta összeállítása:
   A kész kerek piskótát 3 lapra vágjuk. Az alsó szintet megkenjük az (akár előző nap) előkészített supangle krém egyharmadával, megszórjuk a durvára tört török mogyoró harmadával, majd ha úgy tetszik rákenjük a tejszínhab harmadát is. Ráhelyezzük a következő lapot és megismételjük az előzőeket, majd a 3. lappal befedjük.
   Összekeverjük a megmaradt harmad supanglet (2 ek kivételével!) 2-3 ek tejszínhabbal, ezzel vonjuk be a tortát kívülről, majd egyszerűen a tetejének közepére halmozzuk a megmaradt habot. Habnyomó, vagy egszerűen, ahogy én is tettem 2 kiskanál segítségével formázott kis supangle adagokkal díszíthetünk körben, majd megszórjuk a megmaradt tört mogyoróval.

   Hűtőbe tesszük pár órára, hogy kicsit összedermedjen, ezután már szépen szeletelhető is. A tejszínhab miatt 2 napnál tovább inkább ne őrizgessük! Tessék gyorsan megenni! :)

Jó étvágyat!


2010. július 15., csütörtök

Supangle - a csokoládés eszméletvesztés

   Aki volt már valaha török cukrászdában, az azthiszem hozzám hasonlóan azóta is gyakran álmodik a végeláthatatlan színes-ízes édességkavalkáddal. Bizony a választék szemetgyönyörködtetően végigkóstolhatatlanul széles spektrumú, már-már veszélyesen vissza- és vissza csábítja a védtelen halandót minden évszakban. A kínálatot a kereslet, a keresletet pedig a hagyomány formálta, miszerint a "törökség" úgymond velejárója a vendégeskedés, na és a jó vendég ugye nem érkezik üres kézzel. Ami nekünk a virágbolt, az náluk mindenképpen a cukrászda.

   Hogy milyen is egy igazi török cukrászda? A fagylaltok, köztük a kecsketejből készülő különleges, nyúlós, nehezen olvadó maraş dondurma, az ezerféle sós és édes keksz, sütemény és torta mellett elmaradhatatlanok a cukorszirupba áztatott édességek (melyek mellé nyáron "kötelező" egy-két gombóc fagylaltot is rendelni), a kézműves csokoládé bon-bonok és drazsék, amelyekhez csodásabbnál csodásabb ajándékdobozok közül választhatunk, és persze a tejes desszertek hosszú sora, köztük a Supanglével, vagyis a török csokoládékrémmel.

   Be kell ismernünk a Supangle korántsem annyira autentikus, mint mondjuk a muhallebi, kazandibi vagy a sütlaç, hiszen neve eredetét tekintve az olasz Zuppa Inglese francia elnevezéséből származtatható (soupe Anglaise), amely ráadásul egyesek szerint brit gyökerekre támaszkodik. Nade az idők során a Supangle önnálló receptté érett, szinte eltépve minden köteléket az egykori eredettől. (Forrás: Almost Turkish Recipes)


   Egy kedves blogger társam receptjét választottam kipróbálásra. Ütős kis pohárdesszert ez, kizárólag csokiimádóknak ajánlom!

Hozzávalók (6-8 adaghoz):
  1 liter tej
  20 dkg cukor
  10 dkg liszt
  kb. 4 ek cukrozatlan kakaópor
  10 dkg vaj
  2 tábla étcsokoládé (kb. 160-180 g)

Elkészítés:
   A hideg (vagy max. szobahőmérsékletű) tejjel elkeverjük a cukrot, lisztet és a kakaót. Nem kell aggódni ha kicsit csomós marad, főzés közben sima állagúvá válik majd.
   Kézi habverővel folyamatosan kevergetve felforraljuk, ekkor a tüzet elzárva hozzáadjuk a vajat és a darabokra tört étcsokoládét, majd addig keverjük míg ezek szépen beleolvadnak a krémbe.
   Félretesszük, hűlni hagyjuk, közben 5-10 percenként átkeverjük, hogy elkerüljük a tetejének bőrösödését és töredezését.
   Miután szobahőmérsékretre hűlt poharakba, vagy tálakba kanalazzuk, tört mogyoróval, mandulával, pisztáciával, dióval vagy kókuszreszelékkel díszítjük tetszés szerint, majd hűtőbe tesszük. Én most egy kis kandírozott narancshélyat is szórtam rá eltérve a jól megszokott móditól, emellett persze kerülhet rá tejszínhab vagy bármilyen friss gyümölcs is. Könnyíthetjük a desszertünket azzal, ha a pohár aljába babapiskótát vagy kekszet tördelünk, amire egy kis tejet löttyintünk, majd erre töltjük rá a krémünket.


Jó étvágyat!

2010. július 14., szerda

I love Lahmacun! - VKF! XXXVI.

   Igazi love story a miénk, szerelem első kóstolásra. A lahmacun (ejtsd: lahmadzsun) volt a legeslegelső étel, amit Törökországban ettem. Most is emlékszem a kis eldugott alagsori étteremre Isztambulban ahová párom cipelt. Olyan fantasztikus kiszolgálásben sem addig, sem azóta nem volt részem. Azthiszem az egész éttermi személyzet rajtam mulatott, mikor az akkor még ismeretlen kologne-t italnak nézve visszautasítottam rögtön kezdésként, melyet arrafelé tudvalévő kézfertőtlenítésre használnak előszeretettel. Döbbent arccal bámultam a sorra érkező salátákat és előételeket, melyektől az asztal már csak alig látszott és ekkor még nem is rendeltünk főfogást magunknak. Ez itt természetes, hangzott el persze törökül és én megértettem, igen ezek tudnak élni!
   Tisztán emlékszem az ottani lahmacun ízére is, és az adana kebabéra, amit a fiúk ettek, mennyei... Azóta is könyörgöm páromnak, hogy csak még egyszer vigyen vissza oda.


   Végre többszöri próbálkozás után sikerült találnom egy receptet, amely pár ponton való módosítással picit visszaidézi azt az első feledhetetlen Törökország ízt. Fogadjátok hát szeretettel:

Hozzávalók a tésztához:
  fél kg liszt
  5 g szárított élesztő
  1 púpozott tk só
  víz (amennyit felvesz)

A húsos kencéhez:
  25 dkg finomra darált marhahús (ha lehet zsírosabb, illetve birka hússal is keverhető)
  2 fej vöröshagyma
  3 gerezd fokhagyma
  1 nagy vagy 2 kisebb tv paprika
  1 zöld csípős hegyes paprika (elhagyható)
  2 paradicsom
  fél dl paradicsompüré
  1 kk kakukkfű
  fél kk őrölt kömény
  1 kk pirospaprika
  1 púpozott tk só
  fél kk bors
  2 ek olvasztott vaj vagy margarin (ha a hús nem zsíros)
  2-3 ek víz, hogy könnyebben kenhető legyen

Elkészítés:
   A liszthez adjuk az élesztőt és a sót, összekeverjük, majd apránként vizet adagolva közepes keménységű tésztát gyúrunk, mely már szépen elválik az edény falától. Fél órán át letakarva kelesztjük, közben elkészítjük a kencét.
   A legegyszerűbb konyhai aprítógépet használni, de ennek hiányában is meglodhatóak a következőek. A hagymát és fokhagymát, paprikát, erős paprikát, hámozott paradicsomot finomra aprítjuk, vagy lereszeljük. Ezután az összes hozzávalót alaposan összedolgozzuk. A cél, hogy minél krémesebb húsos pépet kapjunk.
   A kelesztési idő letelte után a tésztát 10 felé osztjuk. Alaposan lisztezett felületen nagyon vékony (fél-1 mm), kb. lapostányér nagyságúra nyújtjuk az egyes tésztaadagokat közben lelkesen lisztezve a lapok tetejét is, hogy nehogy a nyújtófához ragadjanak. Ezeket sütőpapírral fedett tepsire helyezzük (közben még kézzel nyújtható, igazítható), megkenjük kb. 2 ek húsos krémmel, majd alőmelegített 200 fokos sütőben egyenként 6 perc alatt készre sütjük őket.
   Célszerű egy lap kinyújtásával kezdeni, majd miatatt ez sül előkészíteni a következő lahmacunt és így tovább. A kinyújtott lapot vagy lapokat száraz konyharuhán várakoztathatjuk, így elkerülve mindenféle letapadást.


Tálalás:
   Citromdarabokkal és jó sok vágatlan petrezselyemmel tálaljuk. Sok helyen felszolgálnak hozzá citrommal és olivaolajjal, sóval ízesített egyszerű paradicsom-uborka-hagyma salátát is.
   A lahmajunokat, mint a palacsintát, feltekerve, a petrezselyemmel megtőltve fogyasztják, de ha a pizzához hasonlatosan nyammogjuk el sem követünk el egetrengető hibát.

Jó étvágyat!

Tipp: Kicsit európaiasíthatunk is a dolgon, ha reszelt sajttal szórjuk meg még frissében feltekerés előtt, vagy másnap mielőtt újra felmelegítjük. Török társaságban persze ez eszünkbe se jusson. :)

Yayla çorbası télen-nyáron!

   Nem vagyok egy nagy leves fogyasztó, nade ez a frissítő mentás joghurtleves bármikor bárhol jöhet. Ráadásul nagyon könnyen elkészíthető és remekül alkalmazkodik az évszakok váltakozása szülte elvárásokhoz. Nyáron hűsítő, télen forrón fogyasztva pedig lélek- és testmelegítő.


Hozzávalók:
  2-2,5 ek rizs
  3 dl natúr joghurt
  fél tojássárgája
  fél ek liszt
  1 csapott ek szárított morzsolt menta
  1-2 tk citromlé
  1,5 l víz
  1 púpozott tk só

Elkészítés:
   A rizst alaposan megmossuk, lecsepegtetjük. A vizet a rizzsel együtt felforraljuk, közben néha megkeverjük.
Közben simává keverjük a joghurtot a tojássárgájával, liszttel, citromlével és a sóval.
   Amikor a víz felforrt félrehúzzuk a tűzről, a joghurtos keverékhez merünk és keverünk fokozatosan 2-3 merőkanállal belőle, majd ezt lassan, kézi habverővel folyamatosan keverve visszaöntjük a vízhez. Hozzákeverjük a mentát is, majd ha újraforrástól számítva 2-3 percig főzzük, majd elzárjuk a tüzet és fedő alatt hagyjuk a rizst még 15 percig dagadni.
   Melegen vagy ebben a kánikulában természetesen jól behűtve is fogyaszthatjuk.

Jó étvágyat!

   Nyáron behűtve, télen forrón, esetleg frissen sült pidével. Nehezebb, olajosabb fogások előtt (vagy után) remek gyomornyugtató.

2010. július 8., csütörtök

Perde pilavi, avagy illatos rizstorta

   Perde pilavi, vagyis függöny (lepel) piláv. Ismét egy étel, amelybe véletlenül botlottam bele internetes gasztronómiai kutakodásaim közben, ugyan nem volt szerencsém Törökországban megkóstolni, de megannyi recept elolvasása után éreztem, hogy ebből csak valami jó sülhet ki. Eredeti, török, hosszú hosszú múltra visszatekintő, kiadós, ízletes és gyönyörű, hát kell ennél több? 


   A tészta vékony, könnyen kezelhető, tökéletes lepelként borítja be a pörkölt magvaktól, szegfűborstól és fahéjtól illatozó, puha csirkefalatokat rejtő pilávot. Vendégvárónak első osztályú a melegen és hidegen is fogyasztható mutatós fogás körítve színes salátával és ízletes szószokkal.


Hozzávalók:
   25-30 dkg filézett csirkehús (én mellet használtam)
   pár szem egész feketebors
   1 pohár (2,5 dl) rizs
   3 ek olaj
   1 ek vaj
   5 dkg mandula
   1 ek fenyőmag
   2 ek szárított ribizli (ennek hiányában esetleg kis szemű mazsola)
   fél kk őrölt szegfűbors
   fél kk őrölt feketebors
   1 kk fahéj
   csipet cukor
   só

A tésztaburokhoz:
   1 tojás
   5 dkg puha vaj vagy margarin
   1 tk só
   1,5 pohár liszt
   pici víz (csak éppen annyi, hogy a tészta összeálljon)

Elkészítés:
   A rizst hideg vízzel alaposan megmossuk, majd langyos vízben fél órát állni hagyjuk, ezután leszűrjük, lecsepegtetjük. Közben a csirkehúst nagyobb darabokra vágjuk és sózott, pár szem egész borssal ízesített vízben 25 percig főzzük.

   Egy közepes méretű lábosban az olajon rózsaszínre pirítjuk a fenyőmagot és a hántolt mandulát. (A mandula hántolása: edénybe tesszük, forró vizet öntönk rá, 5 perc után leszűrjük, hideg vízzel lehűtjük, majd lehúzzuk a bőrét.) A fenyőmagot érdemes egy kicsit később beletenni, mint a mandulát, mert könnyen megég.
   A magokat az olajat lecsepegtetve kivesszük az edényből és félretesszük. A még forró olajhoz hozzáadjuk a vajat, majd ha az elolvadt a megmosott, áztatott és lecsepegtetett rizst 3-4 percig forgatjuk, szárítjuk benne. Ekkor hozzáöntünk 1,5 pohárral a csirkehús főzővizéből, felforraljuk majd lefedve a tüzet elzárva megvárjuk, hogy a rizs felszívja a folyadékot (kb. 5-10 perc). A szárított ribizlit kb. 5 percre forró vízbe áztatjuk, majd leszűrjük.

   Ekkor a rizshez adjuk a pirított magokat, a ribizlit, a falatnyi darabokra tépkedett csirkehúst, szegfűborsot, fekete borsot, fahéjat, kb. 1,5 tk sót (ízlés szerint) és 1-1,5 pohár vizet vagy főtt csirke levét (ennek mennyisége a rizstől függ). Pár perc alatt összeforgatjuk, összefőzzük, majd a lángot elzárva lefedve dagadni hagyjuk. Kb. 10 perc után hideg vízbe állítjuk és néha megkeverve langyosra hűtjük mialatt a tésztaágyat elkészítjük.

   A tészta hozzávalóit összegyúrjuk. A vízzel csak óvatosan, utoljára adjuk hozzá, csak ha szükséges és csak annyit, hogy a massza éppen összeálljon (közepes keménységű, könnyen gyúrható). Nekem csak épp egy löttyintésnyi kellett (5 ml körül).
   Lisztezett felületen egészen vékonyra nyújtjuk, kb. 2 mm-esre, akkorára, hogy a kiválasztott formánkat (jénai, kuglófforma, tortaforma) oldalaival együtt bőven fedje. Én egy 20 cm átmérőjű 8 cm magas kerek jénai edényt használtam, amit alaposan kikentem vajjal, az aljába díszítésként pirított mandulát rendeztem. A tésztát a nyújtófa segítségével a sütő formánkba helyezzük, szépen rányomkodjuk az alján és az oldalon is.
   Megtöltjük az előkészített pilávval, majd azt a kilógó tésztaszélekkel szépen betakargatjuk.


   180 fokos előmelegített sütőben kb. 35 perc alatt készre sütjük. Tálra, tálcára borítjuk és hagyjuk legalább 10-15 percig hűlni. Minél jobban kihűlt, annál szebben szeletelhető.

Jó étvágyat!

2010. július 7., szerda

"Bűvölj el!" torta

   Hirtelen ötlet vezérelt az igen bevált diós piskóta és a frissen lelt fehér csokoládás mascarponekrém kombinálására, szerencsénkre még eper is szunnyadozott a hűtőben, nem kellett hát más csak egy nagy kalap szerencse és türelem, hogy elkészüljön az általunk csak "Bűvölj el! tortá"-nak becézett műremek.
A szerencse maximálisan megvolt, az ízharmónia bombasztikus, most nem viccből ám! A türelem már döcögősebben jött csak össze, na de szerencsére sikerült pár kanál krémmel, néhány szem eperrel és egy kis levágott piskótaszéllel csillapítanom a háborgó, sütit követelő "éhező" tömeget (itt persze két pasimra gondolok szokás szerint, férjemre és kicsi csöpp fiamra). :)
A krém inspirációjáért jár a hálás köszönet Semaver-nek!


Hozzávalók a diós piskótalaphoz:
   6 tojás
   18 dkg porcukor
   10 dkg liszt
   10 dkg darált dió
   1 kk sütőpor
   csipet só

A krémhez:
   fél liter tej
   2 púpozott ek liszt
   1 púpozott ek étkezési keményítő
   4 ek kristálycukor
   2 tojás
   100 g fehér csokoládé
   250 g mascarpone
   1 cs vaníliás cukor

A rétegzéshez:
   eper (vagy eper hiányában, málna, banán vagy más fehér csokoládéval harmonizáló gyümölcs)

Elkészítés: 
   Elkészítjük a diós piskóta tortaalapot, amit a szeletelés előtt majd rendesen hagyjunk kihűlni. (Ehhez a tojásokat 1-2 órával a sütés előtt kivesszük a hűtőből.)
   A tojásfehérjéket egy csipet sóval lágy habbá, majd a porcukrot is hozzáadva kemény habbá verjük. Egyenként hozzáadva óvatosan belekeverjük a tojássárgákat. A lisztet összekeverjük a sütőporral és a dióval, majd ezt is a tojáshabhoz adjuk, összeforgatjuk, vigyázva, hogy a levegő ne illanjon el a masszából.
   Kivajazott, sütőpapírral bélelt 26 cm-es tortaformába simítjuk a tésztát, majd előmelegített 180 fokos sütőben kb. 25-30 perc alatt megsütjük. Kivesszük a formából, rácsra tesszük és hagyjuk kihűlni.

   Közben elkészítjük a krémet: Egy lábasban kézi habverővel összekeverjük a tejet, tojásokat, lisztet, keményítőt, cukrot és vaníliás cukrot. Folyamatosan kevergetve felforraljuk, ezután lehúzva a tűzről belekeverjük az apróra tördelt fehér csokoládét, elkeverjük míg szépen elolvad. Majd az egészet hagyjuk langyosra hűlni (közben néha-néha belekeverünk a bőrösödés elkerülése miatt). Miután kihűlt, hozzáadjuk a mascarpone-t is és simára keverjük.

   Miután a krémünk és a piskótalapunk is szépen kihűlt, összeállítjuk a tortát.
Ehhez a piskótát 3 szeletre vágjuk. Az első, majd utána a második szintet is először szeletelt eperrel fedjük le, majd lekenjük a fehér csokoládés krém egy-egy harmadával, végül a felső piskótaszeletet felhelyezve a tortát beborítjuk a megmaradt egyharmad krémmel.

 

   Egész vagy szeletelt eperrel, mentalevelekkel, dióval vagy akár csokival díszíthetjük, kinek mi tetszik. Ha valaki ünnepi alkalomra készíti, tehát nem akarja azonnal hiánytalanul befalni, mint mi tettük majdnem, akkor esetleg fontolja meg a torta oldalának darált dióval történő borítását.

Jó étvágyat hozzá!