2012. október 10., szerda

Kapor, tök, marhahús nálunk...

   Mindenképpen valami török, magyarhonban is elkészíthető főétellel akartam visszatérni, hogy valami lényegivel bővítsem a recepttárat, később jöhetnek majd a rózsavizes, baklavatésztás nyalánkságok.


   Először azt a címet gondoltam adni "tökfőzelék helyett", de valljuk be azért a jó öreg tökfőzeléket helyettesíteni nem lehet, alternatívának viszont mindenképpen ajánlom ezt a Kapros-cukkinis-marharagut. Törökül egyszerűen etli Kabak yemeğı, vagyis húsos tökétel, egy teljesen alapvető fogás, rizzsel és joghurttal kiegészítve tökéletes főétel (hozzáteszem létezik a kapros mellett a kapornélküli verzió is, sőt talán autentikusabb is, nekem mégis így izgalmas).

Hozzávalók (3-4 főre):
  20 dkg apró kockára vágott marhahús
  4 kisebb cukkini /erre mifelénk kabak, vagyis zsenge tök/
  1 fej hagyma
  2 gerezd fokhagyma
  2 paradicsom
  1 nagyobb fehérpaprika /mifelénk édes zöldpaprika/
  2-3 ek aprított kapor (friss, vagy fagyasztott)
  1-2 ek aprított petrezselyem (elhagyható)
  2 ek olivaolaj
  fél dl paradicsompüré /mifelénk 1 ek paradicsom salça/
  só, bors

Elkészítés:
   A hagymát felkockázzuk és az olivaolajon üvegesre pirítjuk, hozzáadjuk az apró kockára vágott paprikát, majd röviddel ezután a húst és a felszeletelt fokhagymát is. A húst fehéredésig pároljuk, majd jöhet a paradicsompüré és a hámozott felkockázott paradicsom. Sózzuk (kb. 1 tk), enyhén borsozzuk, felöntjük kb. 1 pohár vízzel, majd fedő alatt a húst majdhogynem készre főzzük. Én előszeretettel végzem ezt a részt mostanában kuktában, így kb. 20 perc elegendő is. Normál lábosban kb. 40 percet érdemes rászámítani, közben ha kell a vizet pótoljuk!
   Ezt követően hozzáadjuk az apróra vágott kaprot és felkockázott cukkinit is, a vizet pótoljuk úgy hogy az ételt kb. kétharmadáig lepje el. Résnyire nyitott fedő alatt a cukkini puhulásáig főzzük (kb. 20 perc), majd a petrezselymet is hozzáadva még 1-2 percig forraljuk. Ízlés szerint ha kell sózzuk.

Jó étvágyat!

TIPP: tökéletes kísérője a natúr joghurt, köretként pedig rizst vagy más szaftkedvelő megoldást ajánlanék hozzá. Kapor nélküli változata is működik, ekkor némi édesnemes, vagy akár csípős pirospaprikával egészítsük ki a fűszerezését.


Welcome to Istanbul...

   Úgy gondolom bár az ihlet végre meglelt, és a konyhára fordítható időm is alakulóban nem csaphatok csak úgy a közepébe bármiféle magyarázat nélkül...
   Amint azt láttátok nem búcsúztam, mert tudtam a több hónapos kihagyás nem a vége valaminek, sokkalinkább a kezdete. Mostanra nagyjából kialakult az "új" életünk, befészkeltük magunkat egy számomra ilyen formán izgalmas és új "Világ" közepébe, lassan megismerjük a szűk környezetünket és a abbamarad a szédelgés ha körbenézünk egy forgalmas utca közepén, ill. enyhül a szorítás, amivel az autóban kapaszkodunk ha elindulunk valahová. Mert ez itt Isztambul...


  Ilyen az élet... mire mindenhol kinyilatkoztam magamból, hogy nem, nem élek Törökországban és eredendően nem vagyok török, addigra a sors Isztambulba irányít török állampolgársággal a zsebemben. Egyáltalán nem bánom, vannak dolgok amiket imádok és amiket inkább elkerülök, mindenesetre ez az új fordulat azthiszem a blognak mindenképpen egy új lendületet adhat.
   Remélem lesz időm és az ételek mellett egy kis darabot az itteni életből, kultúrából, történésekből is bemutathatok nektek.


   Hát ez van... egy történet elkezdődött... Fogadjatok szeretettel ezentúl Isztambulból!