A rengeteg frissen lelt és próbált recept után jöjjön most egy igazi klasszikus, az Etli biber dolmasi (húsos töltött paprika), azthiszem már csukott szemmel, hátratett kézzel is menne, ja úgy talán azért mégsem.
Miben is különbözik a török töltött paprika a megszokott magyartól. Hát nézzük... Először is a paradicsomos szószt, na azt tegyük egy kis időre zárójelbe, helyette egy hígabb kicsit paprikás lében főnek a talpukra állított vékony húsú, fűszeres ízű zöld paprikák. Hogy gombócok a paprika mellett? Na olyan itt nincsen, de ennél a paprikánál állítom nincs is rá szükség. Míg a magyar töltött paprikánál a töltelék, addig itt bizony a paprika a legkedvencebb részem. Na de amit beleteszünk az sem utolsó természetesen. Mivel az egyszerűbb, gyorsabb megoldást a töltött töknél már olvashattátok (ugyanaz itt is alkalmazható), jöjjön most az egy fokkal edénypiszkolóbb, ámde gazdagabb és ízesebb verzió.
A paprikákat is, mint sok más törökösséget a Baross úti török boltból szerezzük be - 1089 Budapest Baross út 109. fsz. 3. Itt találhattok róla néhány képet és további információt.
Hozzávalók (egy 21 cm átmérőjű edényhez):
kb. 8 db török paprika, vagy hasonló alakú tv paprika (ahány az edényünket kitölti)
1,5 pohár rizs (1 pohár = 2,5 dl)
15 dkg darált marhahús
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
fél dl olivaolaj
1 ek fenyőmag
1 ek szárított ribizli
1 tk édes pirospaprika (+ csípős ízlés szerint)
1 dl paradicsompüré
2 ek vágott petrezselyem
só (kb. 1 tk)
pici bors
A léhez:
6-8 dl forró víz (a paprikák magasságától függően)
1 ek vaj
fél dl paradicsompüré
1 csapott kk édes pirospaprika
só (kb. 1 csapott tk)
Elkészítés:
A rizst alaposan megmossuk, 15 percre hideg vízbe áztatjuk majd lecsepegtetjük.
A ribizlit forró vízzel leöntjük és 5-10 percig ezt is állni hagyjuk, majd leszűrjük.
Közben a paprikák szárát körbevágjuk, a csumákat óvatosan kiemeljük, a magos részt levágjuk, a szárakat megkurtítjuk, az így elkészített kalapokat félretesszük. A paprikákat egyenként 6-7 helyen egy fogpiszkálóval átlyuggatjuk.
A töltelékhez az apróra vágott hagymát az olivaolajon enyhén megdinszteljük, majd hozzáadjuk a marhahúst és miután ennek leve elfőtt a fenyőmagot és az aprított vagy zúzott fokhagymát. Pár keverés és jöhet a többi hozzávaló: a paradicsompüré, a pirospaprika, bors, só, rizs, ribizli végül a petrezselyem. 1-2 perc folyamatos forgatás után a tüzet elzárhatjuk és az előkészített tölteléket a paprikákba kanalazhatjuk, kicsit megtömködjük és egy fél ujjnyi üres rést hagyunk a közepén, ahová majd a rizs dagadhat. (Érdemes egy picit várni, ha ez ember ujja nem jól tűri a forróságot.)
A paprikákat a kalapjaikkal (vagy egy-egy paradicsomcikkel - külső bőrös szelet) lezárjuk és szépen az edénybe állítjuk őket egymás mellé.
Elkészítjük a levet. Ehhez vajat olvasztunk, ráöntjük a paradicsompürét, majd 1-2 perc keverés után rászórjuk a paprikát és a sót, kicsit még átforraljuk, majd felöntjük forró vízzel.
Ezzel a lével meglocsoljuk a paprikákat, szépen rájuk folyatjuk - alattuk a lé addig érjen, hogy a legalacsonyabb paprika szája is már kinn legyen belőle.
Fedő alatt, forrástól számítva alacsony lángon kb. 25 perc alatt megfő.
Picit sózott, zúzott fokhagymával ízesített joghurttal tálalhatjuk.
Jó étvágyat!
10 megjegyzés:
De rég ettem, anyum készítette mindig. Nagyon guszta lett
Köszi Bianka! Jé, csak nem nálatok is akad török rokonság a családban? :)
Igen, ez "pont olyan, csak egészen más", mint a magyar konyha tradicionális receptje, ami szintén nagyszerű, csak nem szabad lusta nőszemélyeknek hagyni, hogy lebutítsák :)mert akkor a végén már se paprikatöltés, se igazi paradicsomszósz (húslével dúsítva:), marad a gyári szaftban tocsogó húsgombóc.
De a Te recepted láthatóan finom, házias, jó ízű lehet. Sok függ persze a paprika minőségétől (is)
Köszi szépen a megjegyzést, vártam is bevallom! ;)Ha tudod egyszer próbáld ki, mert tényleg nagyon finom és ízre is azt fogod érezni, ahogy írtad: "pont olyan, csak egészen más".
A baj az, hogy a látszólagos bőség ellenére valójában kicsi a paprikaválaszték a piacokon. Van a fűízű "lecsópaprika", jóval drágábban a bogyiszlói, amit én szoktam használni, de hát az kifejezetten csípős. És a "kaliforniai". A hegyes, zöldpaprika ugye eleve nem jöhet számításba, és totál eltűntek azok a régi, vastaghéjú cecei, kosdi és egyéb háziasított fajták.
Igen, igaz! Épp ezért örültem meg annyira, amikor az itteni török bolt polcán először felfedeztem a fenti dolma paprikát, na meg a hosszú hegyes zöld, de nem csípős grill és salátapaprikát. Azóta ezek is állandó lakói a bevásárlólistának.
Pénteken én is kaptam az őstermelői piacon ilyen húsos, duci zöldeket. Megfordult a fejemben, hogy megcsinálom a magam "török" változatát (Biber néven mentettem el anno). Ez gombás rizzsel van megtöltve és sütőben sül véglegesen, bőven megtejfölözve. De mivel a paprika megkóstolás után kellemes csípősnek bizonyult, lassan elkopott szendvicsekre :)))
Bánatomban megírtam egy "mi lenne ha" történetet. Ha van időd és kedved, olvasd el! Címe: Török vacsora délben :)
Szomorú vagyok,hogy még nem volt időd hozzájutni! Pedig milyen jó kis reklámot csaptam benna török boltoknak! :)
Nem baj, ami késik, nem múlik! :)
Á, már hozzájutottam, csak írni nem volt időm. Jó kis sztorit faragtál. :) Na, de ha húsos a paprika, akkor rögtön gyanús, mert a dolma paprika bizony az a vékonykább fajta. Jövök hamar kommentelni is hozzád.
Megjegyzés küldése