Na de még csak annyit, hogy ha valaki véletlenül nem tud mit kezdeni egy kis maradék Kaymakkal, azaz török tejkrémmel, vagy a bekevert kaymak-pótlóval, akkor szánjon már rá egy próbát a kedvemért, hogy jó török szokás szerint a reggelinél egy falat kenyérfélére ken belőle egy kiskanálnyit, majd rácsorgat egy keveset a lenn látható gyönyörűségből, mindezek után nagyot sóhajt és a napi teendői mellett azon is elgondolkodik hogyanis élhetett ő ezidáig enélkül az ízbonbon nélkül. (Utó-utóirat: kaymak helyett vajjal is mehet.) Mártogatás is - több mint - engedélyezve!
Gyors Kaymak-pótló: egy rész mascarponét keverj simára fele annyi natúr joghurttal és némi porcukorral. Édes ízek kiemelésére szolgál - lekvárok, édes sütemények, desszertek kísérőjeként - így valóban csak kevés cukrot használj hozzá!
A birs magját érdemes a gyümölcs más célzatú felhasználása esetén is megszárítva félretenni, ugyanis remek természetes sűrítő és színező, használható másfajta lekvárok, ételek készítésekor, vagy a birs lekvár főzésekor nagyobb mennyiségben az élénkebb szín eléréséhez.
Hozzávalók:
3 szép nagy birsalma (kb. 70 dkg hámozva)
50 dkg cukor
6 dl víz
5-6 csepp citromlé
(pár szem szegfűszeg, ha úgy tetszik - én most nem használtam)
Elkészítés:
A birsalmákat megmossuk, meghámozzuk, magházukat kivágjuk, közben a magokat egy külön kis tálkában összegyűjtjük. A gyümölcshúst kis kockákra vágjuk és hideg vízzel teli tálba dobáljuk (a színeződést próbáljuk ezzel lassítani).
Felforraljuk a vizet, majd hozzáadjuk a leszűrt gyümölcsöt és a magokat is (az áztató vizet kiöntjük, nem használjuk fel). Fedő alatt puhulásig főzzük, nem több mint 10-15 perc alatt. Ekkor hozzákeverjük a cukrot és kb. 1 órán át résnyire nyitott fedő alatt tovább főzzük, majd hozzácseppentünk 5-6 csepp frissen facsart citromlevet és pár másodperc forralás után elzárjuk a tüzet az edény alatt.
Innentől nem állok útjába semmi bevált dunsztolási eljárásnak! Egy módszer, hogy a lekvárt forrón tiszta száraz üvegekbe töltjük, tetejüket szorosan lezárjuk és fejre állítva hagyjuk teljesen kihűlni.
Ekkora mennyiségből 3 db kb. 4 dl-es lekváros üveget tudtam megtölteni és mivel nálunk minden reggelinél főszerepet kapnak a lekvárok, én egyszerűen hagytam most az edényben kihűlni, ezután töltöttem üvegekbe és egyszerűen betettem a hűtőbe, hiszen úgyis hamarosan elfogy, pláne ha 1-2 üveg át is vándorol kedves ismerősök konyhájába.
Jó étvágyat!
Egy plusz kép a bejegyzés címéhez hűen maradva drága kincsemről:
6 megjegyzés:
Kész vagyok! Ez is ultraszép! Effi meg...egy tündér!:))) Puszi!
Köszi! :) Ezekkel a képekkel most én is meg vagyok elégedve, pedig a réges régi fényképezőgéppel készültek, mert párom elvitte túrázni az újat. Úgy látom nem csak én vagyok ilyen éjjeli bagoly. :D
De jól néz ki! Mind a két téma :-)
Odavagyok.
Gyö-nyö-rű! Kedveském, lassan Te leszel a példaképem. ;-p
Meseszép lett minden fotód, de ha nem haragszol, mégis csak az utolsó a legszebb, talán a fotóalany miatt.:)
Ismét hihetetlen jót és gyönyörűt alkottál. Még van pár birsem, kis adagban ugyan, ki fogom próbálni.
Ági, Ms. Poppy: köszönöm szépen és egyetértek, számomra is a legeslegszebb az útolsó képen szereplő gézengúz. :)
AzEszter: :D na aztért nehogymár a nyúl vigye a puskát! Köszi egébként! :)
Megjegyzés küldése