Hozzávalók:
125 g puha margarin (vagy vaj)
1 tojás
negyed pohár búzadara (1 pohár = 2,5 dl)
negyed pohár porcukor
fél csomag sütőpor
1 tk vaniliaaroma (vagy 1 csomag vaniliáscukor, ekkor a porcukor mennyiségét csökkentsük)
liszt
A sziruphoz:
2,5 pohár cukor
2,5 pohár víz
kb. negyed citrom leve
Kenéshez:
1 tojás sárgája
Először elkészítjük a szirupot. Ehhez összekeverjük, felforraljuk majd a forrástól számítva 5 percig főzzük a cukrot és citromlevet a vízzel. Félretesszük, kihűtjük (én hideg vízet szoktam engedni a mosogatóba és abba állítom az edényt).
Összekeverjük a tészta hozzávalóit, kezdetnek 1 pohár lisztet adunk hozzá, majd a mennyiséget fokozatosan növeljük míg egy közepes keménységű masszát nem kapunk.
Bőségesen púpozott evőkanálnyi adagokat véve tenyereink között gömböket, majd azokból (lásd kép) hegyes oválisokat formázunk. Ezeket kiolajozott mélyebb tepsibe helyezzük elegendő helyet hagyva közöttük a dagadáshoz. Megkenjük őket tojássárgájával, villával egy-egy hosszanti húzást teszünk a tetejükre. Előmelegített kb. 180 fokos sütőben barnulásig sütjük őket.
A sütőből kivéve azonnal rácsorgatjuk óvatosan a hideg (szobahőmérsékletű) szirupot a még forró süteményekre. (A teljes mennyiséget rájuk öntjük. Nem fogják mindet beszívni.) A tetejüket megszórjuk összetört natúr pisztáciabéllel vagy ennek hiányában kókuszreszelékkel. Majd a kikapcsolt sütőbe tesszük, fél órát dagadni hagyjuk. Ezután óvatosan kiemeljük őket és tetszés szerinti tálon, tálcán a hűtőbe kerülhetnek.
Megjegyzés: Alul-felül sütést ajánlok, ezzel a sütemények színe (szebb) sötétebb lesz az enyémeknél. Sajnos az én régesrégi gáztűzhelyem csak alulról melegít.
Fejenként 1 Şekerpareval számolva ez egy 10 fős adag lett. Óriás nevet kaptak, mert majdnemhogy tenyérnyi méreteket öltöttek sütikéim a Magyarországon kapható éttermi példányokhoz hasonlóan. Megjegyzem azonban, hogy a megszokott méretük kb. fele ekkora, "érett füge nagyságú", hogy páromat idézzem.
2 megjegyzés:
Eddig egy másik blogban írtam meg a tutit, de valóban praktikusabb, ha az idevágót itt teszem. :) Elif, imádom a receptjeidet! Nem is tudom, van-e olyan, amit nem mentettem le "majd megcsinálom" jelszóval... nos, ezt pl. már megsütöttem. Csúnyácskább lett, és talán túl sok sziruppal öntöttem le, de pikk-pakk elfogyott. Hozzáteszem, mi szeretjük a szirupos édességeket (is) - mozdulni mondjuk nem nagyon bírtunk utána. :)
Háromszorosan örülök Reni, hogy itt is írtál, hogy tetszik a blog és ízlett a Sekerpare is. Az első cukorszirupos édesség-kísérleteim anno nekem sem sikerültek valami extra látványosra, de ugye gyakorlat teszi (és hízlalja) a mestert. ;)
Üdv: Elif
Megjegyzés küldése