2011. július 15., péntek

Semmi csel, csak "Recsel" - sárgabarakból

   Még gyorsan, hirtelen, szezonzárta előtt megosztom veletek anyósom féltett sárgabarack lekvár receptjét. Igen vérbeli török reciről van szó ismét, méghozzá az igazi falusi anyáról lányára és mindenféle szájhagyomány által öröklődő fajtáról. Ha megengeditek én megpróbálnám a nekem elmondott "egy vedernyi", "olyan kisebb tálka félig" és stb. kifejezések helyett - amiket én kaptam - a megszokott mértékegységeimet használni.

   A lekvár szó igazából nem tükrözi teljes egészében a valóságot, a török névnek: Kayısı reçeli nem létezik pontos magyar megfelelője. Én leginkább cukorszirupban eltett gyümölcsre fordítanám, ha nagyon kellene, de leginkább maradnék az eredeti elnevezésnél, annál is inkább hiszen - mint most arra fény derült - a kajszi szavunk bizony a török nyelvből származik.
   Mivel a reçel-ek (ejtsd: recsel) aszalt gyümölcsökből is készülhetnek, általában nem is próbálkoznak a mesterséges adalékokkal történő tartósítással. Az asszonyok lefőznek egy-két szép nagy lábassal belőle, majd egy jó kis koviubis 5 literes üveget megtöltve a hűtőbe teszik a maguk részét (melyből ezután minden reggel az asztalra kerül egy kis tálkányi a bőséges reggeli egy részeként), a maradékot pedig természetesen készségesen fogadja a rokonság és a szomszédság. Természetesen a boltokban a tartós változatok kaphatóak.


Hozzávalók (1 szépszál fazékhoz):
  2 kg sárgabarack
  1 és 3/4 kg cukor
  1 és fél pohár víz (1 pohár = 2,5 dl)
  fél kk só
  10 g citromsav (vagy 1 és fél dl citromlé)

Elkészítés:
   A sárgabarackokat megmossuk, oldalukon bevágjuk és a magokat kiszedegetjük - ennyi, se több, se kevesebb, tehát nem hámozunk, nem darabolunk!
   A cukrot a vízzel a fazékban elkeverjük és olykor megkeverve sziruppá főzzük (kb. 15 perc). Mit jelent ez? A főzés fázisai: a cukor elolvad, felhabzik, a hab (nagyjából) visszahúzódik. Ekkor kész a szirup-alap.
   Hozzákeverjük a sót és a citromsavat, majd a gyümölcsöt is rádobjuk és óvatosan a szirupba nyomkodjuk. Innentől nem keverészünk hevesen, csak óvatosan igazgatunk!
   Kb. 10-15 percig alatt főzzük a "lekvárt", közben a felgyülemlő sárga habot egy kanállal leszedegetjük a tetejéről. A tüzet ekkor elzárjuk, majd egy fényáteresztő textillel borítva, körbekötve (pl. csipkefüggöny darab) kitesszük a napra - nem kell azonnal, várjunk nyugodtan, míg nem égeti már szét a kezünket.
   3-4 napig érleljük, sűrítjük a napon - éjszakára bevesszük és napi egyszer óvatosan átkeverjük.
   Üvegekbe töltjük és így a tartósítószer-mentes verzióban hűtőben tároljuk és tároltatjuk ismerőseinkkel.


TIPP: bevett szokás a lekvárt a hámozott (forróvíz-bőr lehúz) és pár csepp olajon megpiritott kajszi magjával is gazdagítani az "ami ehető, azt együk is meg" felfogás jegyében, na meg finom is. Ezenkívül ízesíthetjük fahéjjal vagy egész szegfűszeggel, illetve a cukor előzőleges enyhe karamellizálásával is érdekes, változatos ízt érhetünk el. A barackok bőre egyénként nem zavaró a lekvárban bármíly meglepő.

7 megjegyzés:

marisz57 írta...

Ezt a receptedet vártam! Remélem, összetudok még szedni egy főzetre való barackot. Köszönöm.

duende írta...

Fantasztikus, köszönjük szépen a receptet! Imádom a török konyhát, kultúrát, embereket. :)

Adél (Afraa) írta...

Nagyon-nagyon jó! Köszi a receptet!
Csak egyetlen kérdés: olyankor mi a megoldás, ha felénk nem beszerezhető a citromsav?

Elif írta...

marisz57: remélem sikerülkipróbálni, majd jelezz vissza hogy sikerült.

duende: épp az imént gyönyörködtem megint a blogodban, talán még ma készítek is tőled valamit, nagy fun-od vagyok rendületlenül :) szóval nagyon örülök, ha tetszik a recept!

Adél: a 10 g citromsav helyett használhatsz 10 ek facsart citromlevet, ez kb. 1,5 dl.

Marcsi írta...

Szia Elif.
Hát nagyon kivácsi vagyok milyen lesz.
Mennyire sűrűsödik be.
Már kin sütkérezik a napon, most raktam ki.
Bizakodom,hogy lesz olyan szép mint a fotódon.
A szirupban úgy mutatott mint a képen.
Nagyon várom az eredményt.

Elif írta...

Szia marcsi! Gyors voltál! :) Azért azt ne várd, hogy olyan magyar féle lekvár sűrűségű lesz, mert olyannak nem is kell lennie, mi ezt úgy fogyasztjuk mint a mézet, ill. vaj helyett kaymakot eszünk hozzá, ez egy tejkrém féleség, ebből veszünk kicsit a falat kenyérre, amit utána megmártunk a szirupban, vagy ráfolyatjuk azt. Kaymak helyettesítőt is készíthetsz, ehhez találsz leírást itt: http://izmorzsak.blogspot.com/2010/09/repa-edesenm-cezerye-tejkremkupolaval.html

marisz57 írta...

Na, ez nekem az idén nem jött össze. Mire meglett a barack, elromlott az idő. Ládába tettem a barackot, majd gyümölcslevesbe meg gombócba jó lesz a télen.
De talán jövő évben!