Vöröslencse köfte - Mercimek köftesi

   Számolatlan adósságom halmozódott fel már itt a blogon, lassan szégyellek visszatérni, de fel mégsem adhatom, hiszen ez is a részem, nem élhetek nélküle. Most egy kicsit jobban beleástam és vetettem magam a horgolásba (nem, nem horkolás, abból igen kevés jut mostanában), ez most egy ilyen időszak, ismerve magam ennek is vége lesz és jön majd valami más...
   Végre csak ideértem a Mercimek köftesi, vagyis Vöröslencse köfte receptjével, amit a Facebook oldalon tán már hónapokkal ezelőtt beharangoztam. Szerencsére Közben a Kifőztük besegített és az áprilisi számban már olvashattátok.

Nekem Matutka, neked...

   Határozott reggeliváltozatosításban vagyok az utóbbi napokban. Rendesen érzem magunkon az "unom a banán tojás" hangulatot még így rendszeres török reggelizés, azaz terülj-terülj asztalkám mellett is. Nem is értem hogyan fordulhatott elő, de szerintem már évek óta nem sütöttem Matutkát, ami egyébként gyermekkorom, majd egyetemista éveim egyik kedvenc gyors reggelije és vacsorája volt egy szép nagy bögre teával leöblítve.

   Azóta is úgy készítem, ahogyan azt anyukámtól láttam, így előre szólok, ha valaki más is véletlenül pontosan így csinálja, akkor egyszerűen kezetfoghatunk. A matutka, vagy mint azt ma a Facebook-os gyorsfelmérésben megtudtam tőletek: lapcsánka, tócsi, tócsni, cicege, krumplimackó, görhöny, macok, hremzli, palanéca, krumplibaba, borzaska, prósza ma reggel nálunk abszolút győzelmet aratott a családon. Efe ugyan még "husii"-nak hívja, de annyi baj legyen. Annyit már belátott, hogy azért husi létére elég rendesen krumplis...

Keşkül, a török mandulás puding és egyéb pudingregék

   Történt, hogy a Nosalty szerkesztősége volt olyan kedves, hogy felkért engem a heti gasztroblogger rovatába írjak egy kedvem szerinti cikket, receptet. Mivel konyhai forgolódásaimat a Nosalty-n kezdtem anno közzétenni, majd az ottani kedves kommentek hatására lendületet kapott ez a blog is, nagyon szívesen eleget tettem a felkérésnek.
   A török tejes desszertekről szóló irományomat a Keşkül (mandulás puding) receptjével együtt tehát a Nosalty oldalán - itt - olvashatjátok.

 

Burgonyás bulgur pilaf

   Jó kis laktató köret ez kérem szépen, a bulgur (vagyis a búzatöret) hajlamos magát nagyonis etetni, ha az ember egy kicsit nem figyel oda mindjárt háromszor annyit evett belőle, mint amennyivel amúgy jóllakott volna. Mondhtajuk, hogy ez lenne a hagyományos alap bulgur pilaf, páromék családjában mindenképp, de ha a burgonyát kifelejtjük belőle akkor nagy általánosságban is ki merném jelenteni ugyanezt. További körítés helyett érkezzen a köret!

Vöröslencsés Csicsókaleves

   Jöjjön most egy levesajánlat a változatosság jegyében, vagy mint amolyan "csicsóka-reklám". Aki még nem kóstolta ezt a rendkívül egészséges gumós növényt az sürgősen pótolja, nyersen vagy olajban sütve - sózva hozzá a hirtelen ötletek, a többi meg majd apránként jön a blogra recept formájában. Egyébként nekem a gyermekkorom egyik szimbóluma, és hihetetlenül boldog vagyok, hogy újra rátaláltam.

   Ezt a levest (Yerelması Çorbası - avagy Földialma Leves) ilyen formában egyébként töröknek mondanám, ugyan nem tartozik a leges-legautentikusabb ételek közé, mégis sokan készítik kinn hasonló módon.

Aşure - Noé pudingja

   Hát igen, nem is én lennék, ha nem késnék egy kicsit ezzel a recepttel is. Nem tudom ti hogy vagytok vele, én imádom az olyan ételeket, melyekhez jó kis sztorik, mondák, regék kapcsolódnak, az Aşure - Noé pudingja is pontosan egy ezek közül.

   Törökországban (és az iszlám vallású országokban) minden iszlám időszámítás szerinti év 10 napján - az Aşure napon a háziasszonyok fakanalat ragadnak és komoly idő és energiaráfordítással megfőzik A kását hatalmas fazékban - vagy akár kondérban, hogy utána a szomszédokat és minden fellelhető ismerőst kezükben egy-egy tálkával végigjárva köszöntsék és megajándékozzák a maguk főzte pudinggal e jeles nap alkalmából. "Aşure gününüz / haftanız kutlu olsun!" vagyis "Boldog Aşure napot / hetet!"

Kokostar - kókusszal töltött kakaós golyóbisok

   Jópár recepttel adós vagyok nektek, veszek hát most egy jó nagy levegőt és lendületet és megpróbálok legalább 2-3-mat végre bejegyzéssé varázsolni. Ezek a kekszek már régóta vártak sorukra, hogy nálam is elkészüljenek, a török gasztroblogokon szinte kötelező darabnak számítanak, ahogy észrevettem és nem véletlenül... amellett, hogy mutatósak, finomak, nem is túl bonyolult őket elkészíteni. Jöjjön hát a Kokostar kurabiye - Kokostar keksz.

   A recept egyébként minimális különbségekkel rengeteg török blogoldalon megtalálható, én speciel Sevim oldaláról készítettem el.

Gürcü mantısı - vagyis Grúz töltött tésztabatyuk

   Portakal Ağacı-nál találtam ezt a remeket, melyet személyesen egy Grúz hölgy prezentál a nála található videókon. Én merem mondani, hogy megint egy igazi autentikus recept, nem török, de grúz és mindenképpen kedvelt és ismert Törökországban is. Én is hoztam nektek fázisfotókat a tésztabatyuk elkészítéséről, de ha valami nem világos kérlek látogassatok el hozzá, mert a videók mindenféle nyelvtudás nélkül is segítségetekre lehetnek!

   A hagyományos változat darálthúsos vagy sajtos töltelékkel készül, de én ezen kívül még rengeteg változatot el tudok képzelni, gondolom ti is, szóval hajrá! Itt szögezzük le, hogy nálam török cimkét kapott, mert Törökországban igen elterjedt, ismert, kedvelt és beillik a többi recept közé, de az teljesen tiszta, hogy származását illetően Grúz, ok?!

Rántott zellerszeletek

   Két dolog van, amiért elkészült ez az elég velősnek induló poszt, egyrészt igazán remek végeredményre vezetett a minap a Lezzet Dergisi-n talált rántott zeller recept, másrészt valóban csak egyetlen apró fogáson múlik, hogy igen kellemes vegetariánus fogás váljon ebből a sokak által elhanyagolt ámde nagyonis sokoldalú zöldségből - ezt pedig igazán meg kell osszam veletek.

Hozzávalók (3-4 személyre):
  1 nagyobb vagy 2 kisebb zellergumó
  fél citrom leve
  só
  bors (elhagyható)

A rántáshoz:
  liszt
  2 tojás
  zsemlemorzsa (ill. az eredeti recept szerint kukoricaliszt)

Fava - vagyis felesbabpüré, most kétféleképpen

   Végre idáig is eljutottam, hogy megosszam a Fava receptjét, amit én - más hüvelyesekből készített kencékkel együtt - imádok. Kétféleképpen készítettem a minap, majd 2-3 napig fogyasztottuk reggelente és vacsoránál kenyérrel, pirítóssal (uzsonnára szendvicsbekenve is szuper), eredeti mivoltában egyébként előétel. Tehát íme a citromos-petrezselymes és a római köményes Babpüré. Halkan azért azt is megjegyzem rögtön az elején, hogy (glutén-) tej- és tojásmentes, szóval jó kis alternatíva a reggelinél az ezekre érzékenyeknek.

Miután a Fava lehűlt szeletekben is tálalhatjuk, errőr a verzióról és a Favához használt babról (én rögtön feles állapotában vettem) láthattok képeket például a Soframiz.com-on.

Gyorsposzt - Áfonyaöntet

   Nagyon gyorsan összedobható Áfonyaöntetet / Áfonyaszószt hoztam nektek. Egy igen kellemes kis sajttorta tetején kapott helyet az imént, de ugyanolyan szépen koronázna sok más süteményt, ill. palacsintát is. A citrom elhagyásával, ill. a citromlé mennyiségének csökketésével már akár vadhúsok vagy rántott Camembert sajt mellé is bátran aljánlanám.

VKF 45. - Diós Sütőtöktorta

   Bár minden ellenem dolgozott az éppen mai napig tartó meghosszabbításnak köszönhetően én is becsatlakozom a Húsmentes Sütőtökös és egyben 45. VKF (Vigyázz Kész Főzz!) receptötletelésbe ezzel a minden színében, ízében és hangulatában őszi desszerttel. Fogadjátok szeretettel és üres gyomorral ezt a sütést nem igénylő (ellenben főzést igen) diós-sütőtökös tortát!

   Eredeti recept (pár ponton módosítva) az oktayustam.com-ról! Mivel sikerült egy viszonylag édes tököt beszereznem beértem valamivel kevesebb cukorral, ill. dióból nálunk most éppen dömping van (ami Törökországról sajnos nem mondható el), így abból arányaiban többet használtam a török oldalon írtnál.

 

ÖGYE - Burgonyás pastırma fóliában sütve

   Régen nem volt már ÖGYE (Ötletes, Gyors, Egyszerű) recept a blogon, épp itt az ideje. Annak sem kell sajnálkoznia, akinek nincs lehetősége mostanában pastırmát beszerezni (mely fűszeres kéreg alatt érlelt bélszín hajszálvékony szeletekre vágva), mert egy gyors és finom vacsorához esetleg másféle vékonyra szelt hústermékeket is felhasználhattok.

   A recept eredetije mostanság kedvenc török gyűjőoldalamról, a Lezzet-ről származik.

Hozzávalók (2 személyre):
  3 szép nagy burgonya
  2-3 paradicsom
  fejenként 6-8 szelet pastırma
  só, bors, kakukkfű (friss vagy szárított)
  a díszítéshez friss petrezselyem (elhagyható)

Elkészítés:
   A burgonyákat és a paradicsomokat meghámozzuk és vékony karikákra vágjuk. 4 db kb. 20*40-es alumínium fóliát szakítunk, 2-2-t egymásra helyezünk, közepükre négyzet alakban (kb. 13*13 cm) felrétegezzük a burgonyát, fűszerezzük, majd a paradicsomot és a húst, kis kakukkfüvet a tetejére is tehetünk. A fóliát behajtjuk és a peremeknél összecsavarva alaposan levárjuk, majd a előmelegített 200 fokos sütőben kb. 25 perc alatt készre sütjük az ételt.

Jó étvágyat!

U.i.: Az étel a török cimkét hozzávalójára hivatkozva annak ellenére megkapja, hogy nem egy tipikusan hagyományos török étel!

Simit - egy karika Törökország

   Többen kérték már tőlem a receptet és ha jól emlékszem egyszer már bele is vágtam a Simit (ejtsd: szimit) sütésbe, de a végeredmény nem volt az igazi, így jó szokásomhoz híven az akkor próbált recept nem is került említésre itt a blogon. Azóta tanultam sok hibából és rájöttem, hogy mindig a legegyszerűbb megoldás vezet a legtökéletesebb végeredményre.

 

   A másik, amit az élet már sok aspektusából megtapasztaltam, hogy hacsak egy mód van rá forduljunk a profikhoz egy-egy témában. Így most egy eskisehir-i pék pasi - kirimizielma - videóját követve készültek ezek az ínycsiklandozó "perec"-ek, puha bélzettel és a pirított szezámtól és a pekmeztől pikáns héjjal. Aki tud törökül, az látni fogja, hogy van 1-2 apró eltérés a receptjeink között, ez csupán azért, mert már nagyon jól tudom, hogy a magyar és a török liszt nem pont ugyanúgy működik... Kinn egyébként általában durumlisztet használnak, így aki szeretné próbálkozhat azzal is!

   Aki járt már Törökországban, az biztosan ráismert, bizony ez éppen az a fajta "perec", Simit (Gevrek Simit, Sokak Simidi), amit gyakorlatilag bárhol és bármikor megvásárolhatunk az utcán sétálva, a bazárban nézelődve, bevásárlóközpontban vásárolgatva, vagy egy kávézóba beülve egyaránt. A legeslegegyszerűbb török reggeli nem más, mint Simit, egy kis sajt és természetesen fekete tea. Ez az alapverzió, de manapság elterjedtek a töltött változatai is, mint az olivakrémes, sajtos és még ki tudja...

 

Hozzávalók (12 Simit-hez - 12 főre):
1 kg liszt
3 tk só
1 csomag szárított élesztő (7g) vagy 2,5 dgk friss élesztő
kb. 4,5 dl meleg viz
fél kk cukor
fél dl olaj
1 pohár szőlő pekmez (végszükség esetén víz használható helyette) - török boltokban kapható!
1,5-2 pohár szezámmag (1 pohár = 2,5 dl)

Elkészítés:
   A szezámmagot előre egy serpenyőben enyhén megpirítjuk - enélkül is használható, de a péksüteményen megpirulni nem fog. Vigyázzunk, hogy oda ne égjen, különben keserű lesz!
   Az élesztőt 3 dl cukros vízben kicsit felfuttatjuk. A lisztet elkeverjük a sóval, közepébe mélyedés formázunk, beleöntjük a felfutott élesztős vizet, olajat és elkezdjük összedolgozni a tésztát miközben a maradék vizet folyamatosan adagoljuk addig míg az aránylag kemény tésztánk összeáll. Pár percig dagasztjuk, hogy szép sima bucit kapjunk. Ez a művelet egy erős konyhai robotgéppel, vagy kenyérsütőgép üstjében is elvégezhető!
   Kb. 15 percig pihenni hagyjuk, majd megformázzuk a pereceket - ehhez a tésztát 12 részre osztjuk, majd egy-egy részt még ketté bontva 35-40 cm-es rudakat sodrunk, ezeket összecsavarjuk és karikát formázunk belőlük. Avégeket alaposan nyomkodjuk össze! - A formázásban segít a fent is említett videó.
   A pekmezt vízzel felhígítjuk, minél sötétebb színű Simit-eket szeretnénk, annál kevesebb vizet tegyünk hozzá. Én 1:1 arányt használtam, ahogyan kirimizielma is a videón, de sokan hígítatlanul használják.
   Az előkészített karikákat a pekmezbe merítjük, majd a szezámmagba forgatjuk és egy sütőpapírral fedett tepsire rendezzük őket (nekem normál sütőtepsire 5-6 db-ot sikerül kényelmesen elhelyezni).
   Előmelegített 250 fokon kb. 15 perc alatt sülnének ki elvileg - na az én sütőm nem tud ilyeneket, úgyhogy 220 fokon sültek kb. 25 percig.

Jó étvágyat!

 

TIPP: A Simit-eket, amiket nem akarunk még aznap elfogyasztani: még melegen tegyük egy műanyag szatyorba, így hagyjuk kihűlni és tegyük a hűtőbe, vagy a fagyasztóba, majd fogyasztás előtt a sütőben melegítsük fel (ha fagyott előtte engedjük ki) - tökéletes lesz!

Csokoládés-cukkinis kuglóf - a mmmennyei!

   Cukkini és tök áradat van nálunk, így gyakorlatilag mindenbe kerül belőlük legalább egy kisebb darab. Korábban már több helyen találkoztam az egekig magasztalt kakaós-cukkinis süteményekkel, eljött hát az ideje a próbának, Rumma már a kép és a hozzávalók alapján s tökéletesnek ígérkező receptjére esett a választásom. Tőle származik egyébként az azóta jól elnépszerűsödött Sziruppal öntözött vörös rózsa is. Emellett másik legnépszerűbb recimet, a Triple Choc Cookie-t is meg kell említenem, mely a legeslegtöbb pozitív visszajelzést kapta ezidáig és ha megbíztok bennem elkészítitek ezt a Csokis-cukkinis süteményt is septében, mert ebben éppen ugyanúgy nem fogtok csalódni!

 

   Másnap, sőt bizton állítom, hogy harmadnap is (bár nekünk eddigre morzsája sem maradt) tökéletes a tésztája, puha, "szaftosan" brownie szerű, egyáltalán nem folytós vagy száraz, egyszerűen tökéletes! A cukkinit olyan szinten nem érezni ki belőle, hogy a páromnak fotókkal kellett bizonyítanom, hogy belekevertem, a sütemény állagán viszont 300%-ot dob.

Hozzávalók:
10 dkg vaj vagy margarin
3 tojás
1 és 3/4 pohár cukor (1 pohár = 2,5 dl)
2 pohár liszt
3 ek kakaó
csipet só
1 tk szódabikarbóna
1 tk sütőpor
1 csomag vaníliáscukor
1 tk instant kávé (vagy 1 ek főzött kávé)
20 dkg reszelt cukkini (vagy zsenge tök)
1 tábla étcsokoládé (9-10 dkg), vagy 1 pohár csokicsepp
porcukor vagy olvasztott csokoládé a tetejére

Elkészítés:
   3 tálat készítünk elő, az egyikben összekeverjük a lisztet, sót, szódabikarbónát, sütőport, kakaót, a másodikban kikeverjük a puha vajat (vagy margarint) a cukorral és a vaníliáscukorral, majd sorra hozzáadjuk a kávét, és a tojásokat.
   A harmadik tálban a reszelt cukkinit és az összedarabolt csokoládét összekeverjük a lisztes keverék 1/3-ával, a maradék 2/3 részt pedig a tojásos tálba öntjük és simára keverjük a tésztát (csak amíg elegyedik!). Ezután hozzáadjuk a 3. tál tartalmát is, egy spatulával vagy fakanállal elkeverjük, majd az egészet egy alaposan kimargarinozott kuglóf- (vagy más sütemény-) formába simítjuk.
   Előmelegített 180 fokos sütőben kb. 40-45 perc alatt készül el, egy tűvel, vagy fogpiszkálóval több helyen ellenőrizzük, hogy a tészta átsült-e már (lehet, hogy közben olvadt csokoládéba szúrunk - ezért a több hely).
   Miután kisült kb. 10-15 percig a formában hagyjuk, majd óvatosan a széleknél kicsit benyúlkálva kifordítjuk. Hagyjuk kihűlni (a csokoládé még pár órán át puha marad benne), majd porcukorral vagy olvasztott csokoládéval díszítjük és szeletelve fogyasztjuk.

Jó étvágyat!

Almás-szedres Galette pirított dióval

   Ezt is most csináltam először, de nem utoljára, bár ki tudja, olyan hosszú még a kipróbálandó ételek listája... A Galette egy vajas tésztából készítetett kerek vagy szögletes lepény, akár pitének is nevezhetnénk, hiszen sokszor valóban csak a külalak ami megkülönbözteti egy jó kis amerikai pitétől. Készülhet sós és édes változatban is. Pl. Duende épp a minap tett közzé a blogján egy fincsi kis sós változatot.

 

   Ezúttal a mostanában egyik kedvenc angol nyelvű oldalam a myrecipes.com Almás Galette receptjét egészítettem ki egy kicsikét. Ezt tálalom most elétek, ha szabad.

Hozzávalók:
  1,5 pohár liszt (1 pohár = 2,5 dl)
  1 ek cukor
  fél kk só
  10 dkg + 2 ek vaj vagy margarin
  1 tojássárgája (enyhén felverve)
  fél pohár dió
  2 alma
  15-20 szem szeder
  fél pohár barnacukor (vagy kristálycukor)
  fél kk szerecsendió
  1 tojás pár csepp vízzel kikeverve a lekenéshez

Elkészítés:
   A lisztet elkeverjük a cukorral és a sóval, a hideg vajjal elmorzsoljuk (vagy keverőgépben a vajdarabokkal morzsásra dolgozzuk), hozzáadjuk a tojás sárgáját és kanalanként kb. 3 ek vizet, egyszerre csak egyet, hogy éppen a tészta összeálljon. Korongot formázunk belőle és fóliába csomagolva 1 órára hűtőbe tesszük.
   Közben a diót 190 fokos sütőben 6-8 perc alatt illatozásig pirítjuk, összedaraboljuk.
   Az almákat meghámozzuk és egyenként 8 darabra vágjuk, 2 ek vajon pár perc alatt (5-7 perc) előpároljuk őket, rájuk szórjuk a barnacukrot és a szerecsendiót, majd forrásig gyakori keverés mellett főzzük. Ekkor hozzáadjuk a megmosott szedreket is és miután párszor átkevertük már készen is van a töltelékünk.
   A tésztát lehetőleg rögtön egy sütőpapíron vékony kör alakúra nyújtjuk - 30-35 cm, a tölteléket a közepére halmozzuk (a levét egyelőre az edényben hagyva), elrendezzük úgy, hogy a szélén kb. 5-7 cm-es perem szabadon maradjon, amit a töltelékre hajtjuk szépen körben haladva. Ekkor a gyümölcsre önthetjük a megmaradt szirupot, vagy annak egy részét - ki mennyire szeretné édesen.
   A tésztát megkenjük a kikevert tojással, majd a süteményt előmelegített 190 fokos sütőben kb. 40 perc alatt készre sütjük.

Jó étvágyat!

Fasírtban a kelkáposztával...

   Ezúttal nem átvitt értelemben. Mit mondjak, nálunk a fiúk egyáltalán nincsenek jóban semmiféle főzelékkel, talán a török gyökerekkel hozták ezt magukkal, nem is tudom, mindenesetre egyelőre hiába volt bármiféle próbálkozás etéren. A fasírtok, köfték viszont szinte bármiből készítve előkelő helyet foglalnak el a "kedvenc ételek" listálán.

 

   A kelképoszta íze épp kellemes mértékben érződik ki a fasírtból, így bátran ajánlom gyakorlatilag mindenkinek, gyereknek, felnőttnek. Az eredeti recept (melyet kicsit módosítottam) Fahéj-tól származik a NoSalty oldaláról.

Hozzávalók (3-4 személyre):
  25 dkg kelkáposzta felcsíkozva
  1 tojás
  1 szikkadt zsemle
  egy nagyobb hagyma fele
  1-2 gerezd fokhagyma
  2 ek liszt
  zsemlemorzsa (kb. 2 ek + a forgatáshoz)
  só, bors
  fél kk őrölt kömény
  fél kk majoranna
 
Elkészítés:
   A kelkáposztát enyhén sós vízben kb. 10-12 perc alatt majdnem teljesen puhára főzzük. Hideg vízzel leöblítjük, lecsepegtetjük és kinyomkodjuk, egészen apró darabokra vágjuk.
   A hagymát lereszeljük és a káposztához adjuk a zúzott vagy szintén reszelt fokhagymával, a vízbe áztatott majd kinyomkodott zsemlével, tojással, liszttel és fűszerekkel együtt. Annyi zsemlemorzsát adunk még hozzá, ha szükséges, hogy szépen formázható, de még puha masszát kapjunk.
   Kb. púpozott ek-nyi adagokat véve 1-2 cm vastag korongokat formázunk, amiket zsembemorzsába forgatva forró olajban kisütünk, majd konyhai papírtörlőre szedünk.
   Ízlés szerinti körettel tálaljuk.

Jó étvágyat!

Minestrone - kell nekem!

   Igen, most épp remek az időjárás egy jó kis Minestronéhoz, habár én ezt is a 40 fokos konyhában készítettem még pár napja, mert kellett, csak úgy! Tudom, tudom, elvileg hidegben, télen... de mit tegyek ha úgy imádom, ráadásul ott volt az a rengeteg friss zöldség is a kertből.

   Nem kellett sokáig kutatnom, hogy ráleljek Dolce Vita receptjére, na ő az egyik akiben "gyakorlatilag" vakon merek bízni, nade a 2007-es bejegyzésére rápillantva már biztosan láttam lelki szemeim előtt a leendő dícséreteket, amiket bezsebelek majd a Minestrone-val, melyet az ő vezérvonala mentén haladva készítek majd. Természetesen én most a magam mindenféle zöldségét felhasználtam, alább a receptet eszerint olvashatjátok.

Hozzávalók (4 személyre):
  1,5 dl paradicsompüré + 1-2 paradicsom (vagy 1 doboz paradicsom konzerv)
  1 fej felaprított hagyma (vagy 2 szál újhagyma)
  3 nagyobb gerezd fokhagyma (félbevágva)
  2 sárgarépa felkarikázva
  1 fehérrépa felkarikázva
  maréknyi felkockázott karalábé
  4 szál felkarikázott szárzeller
  1 közepes cukkini felkockázva
  1 konzerv bab (most fehér, de jobb a vörös)
  maréknyi zöldborsó
  maréknyi zöldbab
  2 szem burgonya felkockázva
  10-15 dkg felcsíkozott kelkáposzta
  3 ek olivaolaj
  bazsalikom
  zsálya
  gránátalma ecet (eredetileg balzsamecet)
  só, bors
  reszelt parmezán

Elkészítés:
   Az olajon megpirítjuk a hagymát, hozzáadva 1-2 percig pároljuk a sárga- és fehérrépát, a szárzellert, majd rádobjuk a hámozott és nagyobb darabokra vágott paradicsomot, ráöntjük a paradicsompürét, enyhén megsózzuk.
   A kelkáposzta kivételével hozzáadjuk a zöldségeket, ha lehet friss feldarabolt (vagy szárított) bazsalikommal, zsályával, sóval, borssal ízesítjük. Felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje + 1 ujjnyi, jól átkeverjük, majd közepesen erős lángon fedő alatt kb. 1 órán át főzzük.
   Ekkor hozzákeverjük a kelkáposztát, majd miután ez megpuhult (10-15 perc) 1 kávéskanálnyi gránátalma vagy balzsamecettel ízesítjük. Reszelt parmezánnal meghintve, levestésztával karöltve tálaljuk.

Jó étvágyat!

TIPP: én szeretem a tésztát külön megfőzni és a leves mellett feltálalni, így ha véletlenül nem fogy el az étel egy étkezésre, akkor a tészta nem "szottyosodik" meg nagyon a következő fogyasztásig, de ha úgy tetszik bele is főzhetjük a levesbe.
A hozzávaló zöldségek bátran variálhatóak!
 

Guacamole, mert imádom

   Hú de rég volt már, hogy Guacamole-t, vagyis fűszeres avokádókrémet készítettem, pedig teljesen oda vagyok érte és már rengetegszer rá is készültem az elmúlt hónapokban, de valamiért mindig elmaradt. Történt ma reggel, hogy ismét Duende blogján nézelődtem és rátaláltam a még 2008-ban közzé tett guacamole-receptjére, ami ráadásul gyakorlatilag megegyezik azzal, ahogyan én is készítem ezt a krémet, egy avokádó is figyelgetett a kamrában, hát nem is volt más hátra, mint előre...

   Amit nem biztos, hogy mindenki tud erről az ételről, az az, hogy eredetileg az Aztékok eledele volt már a 16. században, majd a spanyol hódítók hozták át a receptet az európai kontinensre és ezután terjedt el és vált közkedvelt eledellé országukban is. Természetesen ma az ételt Közép-Amerika, Mexikó mondja magáénak.

Hozzávalók (2 személyre):
  1 érett avokádó (megnyomva már enyhén puha, de bőre alatt nem levegős)
  1 ek olivaolaj
  1-2 ek citromlé
  1 csapott ek reszelt hagyma, vagy finomra vágott zöldhagyma
  1 csapott kk zúzott vagy reszelt fokhagyma
  csipet fehér vagy feketebors, pirospaprika, só ízlés szerint
  gazdagítható aprított zöld- vagy kápia paprikával, paradicsommal (én most 1 ek hegyes erőspaprikát kevertem hozzá finomra vágva)

Elkészítés:
   Az avokádót felvágjuk, magját kivesszük, húsát egy tálba kanalazzuk, villával alaposan összetörjük (ha úgy tetszik kézi mixert is használhatunk).
   Alaposan összekeverjük a többi hozzávalóval, majd ha szükséges fóliával lefedve hűtőben tároljuk fogyasztásig - ez lehetőleg ne legyen több, mint fél - 1 nap. Fogyasztás előtt frissen keverjük át és szervírozzuk reggelihez pirítóssal, nasinak tortilla chipsszel.

TIPP: én mellé szeretem tálalni az aprított paradicsomot, mert így a krém akkor is megőrzi állagát, ha nem sikerül egyszerre mindet elfogyasztani.

Semmi csel, csak "Recsel" - sárgabarakból

   Még gyorsan, hirtelen, szezonzárta előtt megosztom veletek anyósom féltett sárgabarack lekvár receptjét. Igen vérbeli török reciről van szó ismét, méghozzá az igazi falusi anyáról lányára és mindenféle szájhagyomány által öröklődő fajtáról. Ha megengeditek én megpróbálnám a nekem elmondott "egy vedernyi", "olyan kisebb tálka félig" és stb. kifejezések helyett - amiket én kaptam - a megszokott mértékegységeimet használni.

   A lekvár szó igazából nem tükrözi teljes egészében a valóságot, a török névnek: Kayısı reçeli nem létezik pontos magyar megfelelője. Én leginkább cukorszirupban eltett gyümölcsre fordítanám, ha nagyon kellene, de leginkább maradnék az eredeti elnevezésnél, annál is inkább hiszen - mint most arra fény derült - a kajszi szavunk bizony a török nyelvből származik.

   Mivel a reçel-ek (ejtsd: recsel) aszalt gyümölcsökből is készülhetnek, általában nem is próbálkoznak a mesterséges adalékokkal történő tartósítással. Az asszonyok lefőznek egy-két szép nagy lábassal belőle, majd egy jó kis koviubis 5 literes üveget megtöltve a hűtőbe teszik a maguk részét (melyből ezután minden reggel az asztalra kerül egy kis tálkányi a bőséges reggeli egy részeként), a maradékot pedig természetesen készségesen fogadja a rokonság és a szomszédság. Természetesen a boltokban a tartós változatok kaphatóak.

 

Hozzávalók (1 szépszál fazékhoz):
  2 kg sárgabarack
  1 és 3/4 kg cukor
  1 és fél pohár víz (1 pohár = 2,5 dl)
  fél kk só
  10 g citromsav (vagy 1 és fél dl citromlé)

Elkészítés:
   A sárgabarackokat megmossuk, oldalukon bevágjuk és a magokat kiszedegetjük - ennyi, se több, se kevesebb, tehát nem hámozunk, nem darabolunk!
   A cukrot a vízzel a fazékban elkeverjük és olykor megkeverve sziruppá főzzük (kb. 15 perc). Mit jelent ez? A főzés fázisai: a cukor elolvad, felhabzik, a hab (nagyjából) visszahúzódik. Ekkor kész a szirup-alap.
   Hozzákeverjük a sót és a citromsavat, majd a gyümölcsöt is rádobjuk és óvatosan a szirupba nyomkodjuk. Innentől nem keverészünk hevesen, csak óvatosan igazgatunk!
   Kb. 10-15 percig alatt főzzük a "lekvárt", közben a felgyülemlő sárga habot egy kanállal leszedegetjük a tetejéről. A tüzet ekkor elzárjuk, majd egy fényáteresztő textillel borítva, körbekötve (pl. csipkefüggöny darab) kitesszük a napra - nem kell azonnal, várjunk nyugodtan, míg nem égeti már szét a kezünket.
   3-4 napig érleljük, sűrítjük a napon - éjszakára bevesszük és napi egyszer óvatosan átkeverjük.
   Üvegekbe töltjük és így a tartósítószer-mentes verzióban hűtőben tároljuk és tároltatjuk ismerőseinkkel.

TIPP: bevett szokás a lekvárt a hámozott (forróvíz-bőr lehúz) és pár csepp olajon megpiritott kajszi magjával is gazdagítani az "ami ehető, azt együk is meg" felfogás jegyében, na meg finom is. Ezenkívül ízesíthetjük fahéjjal vagy egész szegfűszeggel, illetve a cukor előzőleges enyhe karamellizálásával is érdekes, változatos ízt érhetünk el. A barackok bőre egyénként nem zavaró a lekvárban bármíly meglepő.