Semmi csel, csak "Recsel" - sárgabarakból

   Még gyorsan, hirtelen, szezonzárta előtt megosztom veletek anyósom féltett sárgabarack lekvár receptjét. Igen vérbeli török reciről van szó ismét, méghozzá az igazi falusi anyáról lányára és mindenféle szájhagyomány által öröklődő fajtáról. Ha megengeditek én megpróbálnám a nekem elmondott "egy vedernyi", "olyan kisebb tálka félig" és stb. kifejezések helyett - amiket én kaptam - a megszokott mértékegységeimet használni.

   A lekvár szó igazából nem tükrözi teljes egészében a valóságot, a török névnek: Kayısı reçeli nem létezik pontos magyar megfelelője. Én leginkább cukorszirupban eltett gyümölcsre fordítanám, ha nagyon kellene, de leginkább maradnék az eredeti elnevezésnél, annál is inkább hiszen - mint most arra fény derült - a kajszi szavunk bizony a török nyelvből származik.

   Mivel a reçel-ek (ejtsd: recsel) aszalt gyümölcsökből is készülhetnek, általában nem is próbálkoznak a mesterséges adalékokkal történő tartósítással. Az asszonyok lefőznek egy-két szép nagy lábassal belőle, majd egy jó kis koviubis 5 literes üveget megtöltve a hűtőbe teszik a maguk részét (melyből ezután minden reggel az asztalra kerül egy kis tálkányi a bőséges reggeli egy részeként), a maradékot pedig természetesen készségesen fogadja a rokonság és a szomszédság. Természetesen a boltokban a tartós változatok kaphatóak.

 

Hozzávalók (1 szépszál fazékhoz):
  2 kg sárgabarack
  1 és 3/4 kg cukor
  1 és fél pohár víz (1 pohár = 2,5 dl)
  fél kk só
  10 g citromsav (vagy 1 és fél dl citromlé)

Elkészítés:
   A sárgabarackokat megmossuk, oldalukon bevágjuk és a magokat kiszedegetjük - ennyi, se több, se kevesebb, tehát nem hámozunk, nem darabolunk!
   A cukrot a vízzel a fazékban elkeverjük és olykor megkeverve sziruppá főzzük (kb. 15 perc). Mit jelent ez? A főzés fázisai: a cukor elolvad, felhabzik, a hab (nagyjából) visszahúzódik. Ekkor kész a szirup-alap.
   Hozzákeverjük a sót és a citromsavat, majd a gyümölcsöt is rádobjuk és óvatosan a szirupba nyomkodjuk. Innentől nem keverészünk hevesen, csak óvatosan igazgatunk!
   Kb. 10-15 percig alatt főzzük a "lekvárt", közben a felgyülemlő sárga habot egy kanállal leszedegetjük a tetejéről. A tüzet ekkor elzárjuk, majd egy fényáteresztő textillel borítva, körbekötve (pl. csipkefüggöny darab) kitesszük a napra - nem kell azonnal, várjunk nyugodtan, míg nem égeti már szét a kezünket.
   3-4 napig érleljük, sűrítjük a napon - éjszakára bevesszük és napi egyszer óvatosan átkeverjük.
   Üvegekbe töltjük és így a tartósítószer-mentes verzióban hűtőben tároljuk és tároltatjuk ismerőseinkkel.

TIPP: bevett szokás a lekvárt a hámozott (forróvíz-bőr lehúz) és pár csepp olajon megpiritott kajszi magjával is gazdagítani az "ami ehető, azt együk is meg" felfogás jegyében, na meg finom is. Ezenkívül ízesíthetjük fahéjjal vagy egész szegfűszeggel, illetve a cukor előzőleges enyhe karamellizálásával is érdekes, változatos ízt érhetünk el. A barackok bőre egyénként nem zavaró a lekvárban bármíly meglepő.

Elpirult az édes - Török módi birsalma lekvár

   Lőn itt van a legújabb kedvenc lekvárunk, nem ám akármiből, birsalmából, azaz ayva-ból! Tegyük hozzá azt is, hogy nem is szó szerint lekvár, na de mégiscsak... semmiképp sem dzsem ugyebár, hiszen sűrűbb ízes cukorszirupban lebegő gyümölcsdarabkákat rejt a török reçel kifejezés, melyet gondolkodás nélkül szokás lekvárnak fordítani. Hát én most gondolkodás után fordítom nektek lekvárnak, de beszéljenek szavak helyett inkább a képek és egyébkéntis egy szó mint száz: kóstolásra fel!
   Na de még csak annyit, hogy ha valaki véletlenül nem tud mit kezdeni egy kis maradék Kaymakkal, azaz török tejkrémmel, vagy a bekevert kaymak-pótlóval, akkor szánjon már rá egy próbát a kedvemért, hogy jó török szokás szerint a reggelinél egy falat kenyérfélére ken belőle egy kiskanálnyit, majd rácsorgat egy keveset a lenn látható gyönyörűségből, mindezek után nagyot sóhajt és a napi teendői mellett azon is elgondolkodik hogyanis élhetett ő ezidáig enélkül az ízbonbon nélkül. (Utó-utóirat: kaymak helyett vajjal is mehet.) Mártogatás is - több mint - engedélyezve!

Gyors Kaymak-pótló: egy rész mascarponét keverj simára fele annyi natúr joghurttal és némi porcukorral. Édes ízek kiemelésére szolgál - lekvárok, édes sütemények, desszertek kísérőjeként - így valóban csak kevés cukrot használj hozzá!

   A birs magját érdemes a gyümölcs más célzatú felhasználása esetén is megszárítva félretenni, ugyanis remek természetes sűrítő és színező, használható másfajta lekvárok, ételek készítésekor, vagy a birs lekvár főzésekor nagyobb mennyiségben az élénkebb szín eléréséhez.

Hozzávalók:
  3 szép nagy birsalma (kb. 70 dkg hámozva)
  50 dkg cukor
  6 dl víz
  5-6 csepp citromlé
  (pár szem szegfűszeg, ha úgy tetszik - én most nem használtam)

Elkészítés:
   A birsalmákat megmossuk, meghámozzuk, magházukat kivágjuk, közben a magokat egy külön kis tálkában összegyűjtjük. A gyümölcshúst kis kockákra vágjuk és hideg vízzel teli tálba dobáljuk (a színeződést próbáljuk ezzel lassítani).
   Felforraljuk a vizet, majd hozzáadjuk a leszűrt gyümölcsöt és a magokat is (az áztató vizet kiöntjük, nem használjuk fel). Fedő alatt puhulásig főzzük, nem több mint 10-15 perc alatt. Ekkor hozzákeverjük a cukrot és kb. 1 órán át résnyire nyitott fedő alatt tovább főzzük, majd hozzácseppentünk 5-6 csepp frissen facsart citromlevet és pár másodperc forralás után elzárjuk a tüzet az edény alatt.
   Innentől nem állok útjába semmi bevált dunsztolási eljárásnak! Egy módszer, hogy a lekvárt forrón tiszta száraz üvegekbe töltjük, tetejüket szorosan lezárjuk és fejre állítva hagyjuk teljesen kihűlni.
   Ekkora mennyiségből 3 db kb. 4 dl-es lekváros üveget tudtam megtölteni és mivel nálunk minden reggelinél főszerepet kapnak a lekvárok, én egyszerűen hagytam most az edényben kihűlni, ezután töltöttem üvegekbe és egyszerűen betettem a hűtőbe, hiszen úgyis hamarosan elfogy, pláne ha 1-2 üveg át is vándorol kedves ismerősök konyhájába.

Jó étvágyat!

Egy plusz kép a bejegyzés címéhez hűen maradva drága kincsemről: