2010. október 3., vasárnap

Elpirult az édes - Török módi birsalma lekvár

   Lőn itt van a legújabb kedvenc lekvárunk, nem ám akármiből, birsalmából, azaz ayva-ból! Tegyük hozzá azt is, hogy nem is szó szerint lekvár, na de mégiscsak... semmiképp sem dzsem ugyebár, hiszen sűrűbb ízes cukorszirupban lebegő gyümölcsdarabkákat rejt a török reçel kifejezés, melyet gondolkodás nélkül szokás lekvárnak fordítani. Hát én most gondolkodás után fordítom nektek lekvárnak, de beszéljenek szavak helyett inkább a képek és egyébkéntis egy szó mint száz: kóstolásra fel!
   Na de még csak annyit, hogy ha valaki véletlenül nem tud mit kezdeni egy kis maradék Kaymakkal, azaz török tejkrémmel, vagy a bekevert kaymak-pótlóval, akkor szánjon már rá egy próbát a kedvemért, hogy jó török szokás szerint a reggelinél egy falat kenyérfélére ken belőle egy kiskanálnyit, majd rácsorgat egy keveset a lenn látható gyönyörűségből, mindezek után nagyot sóhajt és a napi teendői mellett azon is elgondolkodik hogyanis élhetett ő ezidáig enélkül az ízbonbon nélkül. (Utó-utóirat: kaymak helyett vajjal is mehet.) Mártogatás is - több mint - engedélyezve!

Gyors Kaymak-pótló: egy rész mascarponét keverj simára fele annyi natúr joghurttal és némi porcukorral. Édes ízek kiemelésére szolgál - lekvárok, édes sütemények, desszertek kísérőjeként - így valóban csak kevés cukrot használj hozzá!


   A birs magját érdemes a gyümölcs más célzatú felhasználása esetén is megszárítva félretenni, ugyanis remek természetes sűrítő és színező, használható másfajta lekvárok, ételek készítésekor, vagy a birs lekvár főzésekor nagyobb mennyiségben az élénkebb szín eléréséhez.


Hozzávalók:
  3 szép nagy birsalma (kb. 70 dkg hámozva)
  50 dkg cukor
  6 dl víz
  5-6 csepp citromlé
  (pár szem szegfűszeg, ha úgy tetszik - én most nem használtam)

Elkészítés:
   A birsalmákat megmossuk, meghámozzuk, magházukat kivágjuk, közben a magokat egy külön kis tálkában összegyűjtjük. A gyümölcshúst kis kockákra vágjuk és hideg vízzel teli tálba dobáljuk (a színeződést próbáljuk ezzel lassítani).
   Felforraljuk a vizet, majd hozzáadjuk a leszűrt gyümölcsöt és a magokat is (az áztató vizet kiöntjük, nem használjuk fel). Fedő alatt puhulásig főzzük, nem több mint 10-15 perc alatt. Ekkor hozzákeverjük a cukrot és kb. 1 órán át résnyire nyitott fedő alatt tovább főzzük, majd hozzácseppentünk 5-6 csepp frissen facsart citromlevet és pár másodperc forralás után elzárjuk a tüzet az edény alatt.
   Innentől nem állok útjába semmi bevált dunsztolási eljárásnak! Egy módszer, hogy a lekvárt forrón tiszta száraz üvegekbe töltjük, tetejüket szorosan lezárjuk és fejre állítva hagyjuk teljesen kihűlni.
   Ekkora mennyiségből 3 db kb. 4 dl-es lekváros üveget tudtam megtölteni és mivel nálunk minden reggelinél főszerepet kapnak a lekvárok, én egyszerűen hagytam most az edényben kihűlni, ezután töltöttem üvegekbe és egyszerűen betettem a hűtőbe, hiszen úgyis hamarosan elfogy, pláne ha 1-2 üveg át is vándorol kedves ismerősök konyhájába.

Jó étvágyat!

Egy plusz kép a bejegyzés címéhez hűen maradva drága kincsemről:

6 megjegyzés:

Mrs Smit írta...

Kész vagyok! Ez is ultraszép! Effi meg...egy tündér!:))) Puszi!

Elif írta...

Köszi! :) Ezekkel a képekkel most én is meg vagyok elégedve, pedig a réges régi fényképezőgéppel készültek, mert párom elvitte túrázni az újat. Úgy látom nem csak én vagyok ilyen éjjeli bagoly. :D

Ági, aki főz írta...

De jól néz ki! Mind a két téma :-)

AzEszter írta...

Odavagyok.
Gyö-nyö-rű! Kedveském, lassan Te leszel a példaképem. ;-p

Ms. Poppy írta...

Meseszép lett minden fotód, de ha nem haragszol, mégis csak az utolsó a legszebb, talán a fotóalany miatt.:)

Ismét hihetetlen jót és gyönyörűt alkottál. Még van pár birsem, kis adagban ugyan, ki fogom próbálni.

Elif írta...

Ági, Ms. Poppy: köszönöm szépen és egyetértek, számomra is a legeslegszebb az útolsó képen szereplő gézengúz. :)

AzEszter: :D na aztért nehogymár a nyúl vigye a puskát! Köszi egébként! :)