2010. október 13., szerda

Kreatív blogger díj a tarsolyból

   Az utóbbi nem is tudom hány nap hét alatt sikerült 5 helyről is bezsebelnem a megtisztelő és hosszú utat megjárt kreatív blogger díjat, így mostmár sunnyogva, pironkodva magamba nézek és megírom végre ezt a kevésbé közhasznú ámde annál időszerűbb bejegyzést. Rögtön leszögezném, hogy a 7 magamról közlendő dologból egyet ki is pipálhatunk a "mindent a végsőkig, illetve azon túl is halogatok" jellemző személy(telenség)ében.


   Ehhez a díjhoz bizony szabályok is járnak, hát lássuk ezeket:
  1. Meg kell köszönni.
  2. A logót ki kell tenni a blogomba. 
  3. Be kell linkelnem, akitől kaptam. 
  4. Tovább kell adnom 7 embernek. 
  5. Be kell linkelnem őket. 
  6. Megjegyzést kell hagyni náluk. 
  7. El kell árulnom magamról 7 dolgot.
   Nagyon szépen köszönöm, hogy gondoltak rám és megajándékoztak ezzel a díjjal (szigorúan időrendi sorrendben):

    Ms. Poppy
    Sedith
    AzEszter
    Strawberry
    Thrini

   És akikhez továbbdobnám:

    Karórépa és fekete sárkánytoll
    Szellem a fazékban
    Izkavalkád
    Sütimizéria
    Narancslekvár
    Gastrodamus, jóslatok, receptek
    Babakonyha
    
   7 jeles jellemzőm:
  1. Annak ellenére vagyok 28 éves, hogy sokszor néznek 18-nak (némi jótékony, ránccsökkentő túlsúllyal).
  2. Ha csöpp fiam bugizni kezd az élelmiszer bolt közepén (vagy bárhol) - ami több, mint gyakran megesik - én is vele táncolok. Ha apóca is velünk van, akkor ő is, ha mama, akkor ő is, néha egész kis buli keveredik. Tanulság: a marhaság ragályos VAGY örökletes, illetve a hasonlóan zizis emberek vonzák egymást.
  3. Kb. 150-200 ember kezét csókoltam végig a saját lakodalmam végén ÉS ezután közölték velem, hogy kb. tizedének sem kellett volna.
  4. Hiszek a pozitív visszajelzés mindent "megváltó" erejében.
  5. Minden érdekel és mindenre vevő vagyok, aminek néminemű köze van a kreativitáshoz. Amikor valami igazán foglalkoztat, akkor megszűnik minden más létezni, beleértve a körülöttem lévő teljes Világot. Tipikus nem bírja a szarka farka esete áll fenn nálam.
  6. 1 éve főzök lelkesen. Előtte? Fogyókúráztam!
  7. Na ha rajtam múlik, akkor biztos az a bizonyos hegy jön Mohamedhez! Vagyis lásd a bejegyzés első bekezdését.

2010. október 10., vasárnap

Őszi ruhát ölt a város...

   Köszönöm szépen a kedves szavakat, megjegyzéseket, melyeket az előző bejegyzésemhez írtatok oly sokan. Nem tűntem el örökre, pánikra semmi ok :). A főzés folytatódik ígérem!

   Elkezdődött az év számomra legdrágább időszaka, amikor a fák csodás színpompába borulnak, majd káprázatos köpennyel terítik be a körülöttünk lévő Világot. Legszívesebben minden időmet kinn tölteném, erdei sétákkal és immáron fényképezéssel. Ugyan az erdőt idén leginkább játszótérre cseréltük, de szerencsénkre az odavezető út is rengeteg színes bámészkodnivalót kínál, csak úgy ragyog a teljes meleg színpaletta az őszi napsütésben.

2010. október 7., csütörtök

Első felháborodás!

   Egy gondolat tört elő belőlem elfolythatatlanul annak hatására, hogy engem is utolért a másolási láz. Gyors és könnyű keresésem eredményeként rögtön 3 olyan weboldal ugrott elő, mely nemrégiben közzétett Sziruppal öntözött vörös rózsák bejegyzésemet (képekkel, szöveggel) egy-az-egyben közölte bármiféle megkeresés, engedélykérés nélkül. 2-nél ugyan a bejegyzésben feltüntette az azt közzétevő a blogom címét, de itt is felhívom kedves figyelmét mindenkinek, hogy nem ez az elfogadható út! A 3. oldalon már csak a képen látható Ízmorzsák felirat emlékeztet az eredeti szerzőre, melyet legalább nem vágtak le a képről... És akkor ezek még csak azok az oldalak, melyek az eredeti nevével tették közzé az édességet...
   Igen, egyrészt ez azt mutatja, hogy valami mások tetszését is elnyerő, jó dolgot csinálgatok, másrészt viszont ilyenkor elgondolkodik az ember, hogy érdemes-e folytatni eme tevékenységet...

2010. október 5., kedd

Birskísérő - Cukros puffancs és Talpas csiga

   Annak ellenére, hogy a virágbontó tavasz kellős közepén születtem az én kedvenc évszakom bizony ez a meleg színekben pompázó levélhullató ősz. Imádom! A konyhámban terjeng a fűszerek és a frissen kisült kalács illata, melyet jóféle lekvárral és ilyen-olyan teával takaróba burkolózva elmajszolni utánozhatatlan érzés. Itt az idő, hogy magányos elmerengő erdei sétára kejünk, majd estére hazaérve a lassan lassan melegedő kályhánál szeretteinkkel összebújba átbeszéljük az élet nagy dolgait.


   Ezúttal cukros kalács készült minálunk, méghozzá kétféle formában férjecske köszöntésére, aki hajnali erdőjárás után érkezett haza az illatozó, sütőmeleg lakásba.
   A gyönyörű fotók és élménybeszámoló hatására kalácsaink elirigyelték a kalandokat és vándorútra keltek, 7 éhes gyomorban találtak éjjeli szállásra, azóta nem is hallottunk felőlük...

   Na de komolyra fordítva a szót, tolmácsolom nektek az agyondícsérés némi töredékét, melyet ez a péksüti 3 nap alatt volt olyan szemtelen és bezsebelt: "nagyon finom, csodás, szuperjó, mintha pék sütötte volna, ez nagyon jó, másnap és harmadnap is milyen puha és finom, ezt most komolyan te sütötted?..." Igen, én, és mostmár bárki más is megsütheti! A képen kísérője a minap készült birsalma lekvár.

 

Hozzávalók (16 puffancshoz vagy csigához):
  15 dkg + 1 tk cukor
  1 csomag friss élesztő (5 dkg)
  1 csipet só
  2 dl langyos víz
  2 dl meleg tej
  125 g olvasztott margarin
  1 tojás
  70-80 dkg liszt
 
"Töltelék":
  4-5 ek cukor
  1 cs. vaníliás cukor
  1 bő ek olvasztott vaj (v. margarin)

Lekenéshez:
  1 tojás sárgája
  1 ek tej

Elkészítés:
   A langyos vizet elkeverjük 1 tk cukorral és a morzsolt élesztővel, majd hagyunk neki 10-15 percet szépen felfutni. Ekkor egy nagyobb tálban hozzákeverjük a meleg tejet, a tojást, az olvasztott margarint, majd fokozatosan adagolva annyi lisztet, amennyit a tészta felvesz. Pár perc alatt közepesen kemény kalácstésztát dagasztunk, melyet ezután tiszta ruhával letakarva meleg helyen hagyunk (kb. 1 óra alatt) duplájára kelni.
   Ha a tészta megkelt 1 cm vastagságú téglalappá nyújtjuk (kb. 30*45 cm), megkenjük olvasztott vajjal, majd megszórjuk a cukorral és a vaníliás cukorral. Egyik hosszabb oldalánál kezdve feltekerjük, és a tekercset 16 részre vágjuk.

Csiga formázása:
   A tekercs feldarabolása után kapott csigák közül egyet kibontunk, a tésztacsík egyik végét két ujjunkkal tartjuk, majd a tésztát körben és lefelé haladva feltekerjük és a csigát papírkapszlival bélelt muffintepsibe helyezzük. Ismételjük még 15-ször vagy kívántszor.

Puffancs formázása:
   A tekercs feldarabolása után kapott csigák közül egyet élére állítunk, a külsö tésztaréteget két oldalán egy-egy kezünk ujjaival összehúzzuk, összenyomkodjuk, zárt batyut formázva, majd sütőpapírral borított tepsire helyezzük. (Egy tepsin kb. 9 db fér el kényelmesen.) Ismételjük még 15-ször vagy kívántszor.

   A megformázott kalácsokat hagyjuk 30 percig kelni, majd kenjük meg 1 ek tejjel elkevert tojássárgával és előmelegített 180 fokos sütőben süssük őket szép barnára (kb. 25 perc).
   Fogyasztás előtt várjuk pár percet legalább!

Jó étvágyat!

TIPP: önmagában, lekvárral, vajjal, kaymakkal, habos kakaóval, kávéval, teával... aznap, másnap, harmadnap... :)
   A puffancsokból remek kis lekváros vagy mogyorókrémes szendvics készülhet az iskolások nagy örömére.

2010. október 3., vasárnap

Elpirult az édes - Török módi birsalma lekvár

   Lőn itt van a legújabb kedvenc lekvárunk, nem ám akármiből, birsalmából, azaz ayva-ból! Tegyük hozzá azt is, hogy nem is szó szerint lekvár, na de mégiscsak... semmiképp sem dzsem ugyebár, hiszen sűrűbb ízes cukorszirupban lebegő gyümölcsdarabkákat rejt a török reçel kifejezés, melyet gondolkodás nélkül szokás lekvárnak fordítani. Hát én most gondolkodás után fordítom nektek lekvárnak, de beszéljenek szavak helyett inkább a képek és egyébkéntis egy szó mint száz: kóstolásra fel!
   Na de még csak annyit, hogy ha valaki véletlenül nem tud mit kezdeni egy kis maradék Kaymakkal, azaz török tejkrémmel, vagy a bekevert kaymak-pótlóval, akkor szánjon már rá egy próbát a kedvemért, hogy jó török szokás szerint a reggelinél egy falat kenyérfélére ken belőle egy kiskanálnyit, majd rácsorgat egy keveset a lenn látható gyönyörűségből, mindezek után nagyot sóhajt és a napi teendői mellett azon is elgondolkodik hogyanis élhetett ő ezidáig enélkül az ízbonbon nélkül. (Utó-utóirat: kaymak helyett vajjal is mehet.) Mártogatás is - több mint - engedélyezve!

Gyors Kaymak-pótló: egy rész mascarponét keverj simára fele annyi natúr joghurttal és némi porcukorral. Édes ízek kiemelésére szolgál - lekvárok, édes sütemények, desszertek kísérőjeként - így valóban csak kevés cukrot használj hozzá!


   A birs magját érdemes a gyümölcs más célzatú felhasználása esetén is megszárítva félretenni, ugyanis remek természetes sűrítő és színező, használható másfajta lekvárok, ételek készítésekor, vagy a birs lekvár főzésekor nagyobb mennyiségben az élénkebb szín eléréséhez.


Hozzávalók:
  3 szép nagy birsalma (kb. 70 dkg hámozva)
  50 dkg cukor
  6 dl víz
  5-6 csepp citromlé
  (pár szem szegfűszeg, ha úgy tetszik - én most nem használtam)

Elkészítés:
   A birsalmákat megmossuk, meghámozzuk, magházukat kivágjuk, közben a magokat egy külön kis tálkában összegyűjtjük. A gyümölcshúst kis kockákra vágjuk és hideg vízzel teli tálba dobáljuk (a színeződést próbáljuk ezzel lassítani).
   Felforraljuk a vizet, majd hozzáadjuk a leszűrt gyümölcsöt és a magokat is (az áztató vizet kiöntjük, nem használjuk fel). Fedő alatt puhulásig főzzük, nem több mint 10-15 perc alatt. Ekkor hozzákeverjük a cukrot és kb. 1 órán át résnyire nyitott fedő alatt tovább főzzük, majd hozzácseppentünk 5-6 csepp frissen facsart citromlevet és pár másodperc forralás után elzárjuk a tüzet az edény alatt.
   Innentől nem állok útjába semmi bevált dunsztolási eljárásnak! Egy módszer, hogy a lekvárt forrón tiszta száraz üvegekbe töltjük, tetejüket szorosan lezárjuk és fejre állítva hagyjuk teljesen kihűlni.
   Ekkora mennyiségből 3 db kb. 4 dl-es lekváros üveget tudtam megtölteni és mivel nálunk minden reggelinél főszerepet kapnak a lekvárok, én egyszerűen hagytam most az edényben kihűlni, ezután töltöttem üvegekbe és egyszerűen betettem a hűtőbe, hiszen úgyis hamarosan elfogy, pláne ha 1-2 üveg át is vándorol kedves ismerősök konyhájába.

Jó étvágyat!

Egy plusz kép a bejegyzés címéhez hűen maradva drága kincsemről: