Supangle - a csokoládés eszméletvesztés

   Aki volt már valaha török cukrászdában, az azthiszem hozzám hasonlóan azóta is gyakran álmodik a végeláthatatlan színes-ízes édességkavalkáddal. Bizony a választék szemetgyönyörködtetően végigkóstolhatatlanul széles spektrumú, már-már veszélyesen vissza- és vissza csábítja a védtelen halandót minden évszakban. A kínálatot a kereslet, a keresletet pedig a hagyomány formálta, miszerint a "törökség" úgymond velejárója a vendégeskedés, na és a jó vendég ugye nem érkezik üres kézzel. Ami nekünk a virágbolt, az náluk mindenképpen a cukrászda.

   Hogy milyen is egy igazi török cukrászda? A fagylaltok, köztük a kecsketejből készülő különleges, nyúlós, nehezen olvadó maraş dondurma, az ezerféle sós és édes keksz, sütemény és torta mellett elmaradhatatlanok a cukorszirupba áztatott édességek (melyek mellé nyáron "kötelező" egy-két gombóc fagylaltot is rendelni), a kézműves csokoládé bon-bonok és drazsék, amelyekhez csodásabbnál csodásabb ajándékdobozok közül választhatunk, és persze a tejes desszertek hosszú sora, köztük a Supanglével, vagyis a török csokoládékrémmel.

   Be kell ismernünk a Supangle korántsem annyira autentikus, mint mondjuk a muhallebi, kazandibi vagy a sütlaç, hiszen neve eredetét tekintve az olasz Zuppa Inglese francia elnevezéséből származtatható (soupe Anglaise), amely ráadásul egyesek szerint brit gyökerekre támaszkodik. Nade az idők során a Supangle önnálló receptté érett, szinte eltépve minden köteléket az egykori eredettől. (Forrás: Almost Turkish Recipes)

   Egy kedves blogger társam receptjét választottam kipróbálásra. Ütős kis pohárdesszert ez, kizárólag csokiimádóknak ajánlom!

Hozzávalók (6-8 adaghoz):
  1 liter tej
  20 dkg cukor
  10 dkg liszt
  kb. 4 ek cukrozatlan kakaópor
  10 dkg vaj
  2 tábla étcsokoládé (kb. 160-180 g)

Elkészítés:
   A hideg (vagy max. szobahőmérsékletű) tejjel elkeverjük a cukrot, lisztet és a kakaót. Nem kell aggódni ha kicsit csomós marad, főzés közben sima állagúvá válik majd.
   Kézi habverővel folyamatosan kevergetve felforraljuk, ekkor a tüzet elzárva hozzáadjuk a vajat és a darabokra tört étcsokoládét, majd addig keverjük míg ezek szépen beleolvadnak a krémbe.
   Félretesszük, hűlni hagyjuk, közben 5-10 percenként átkeverjük, hogy elkerüljük a tetejének bőrösödését és töredezését.
   Miután szobahőmérsékretre hűlt poharakba, vagy tálakba kanalazzuk, tört mogyoróval, mandulával, pisztáciával, dióval vagy kókuszreszelékkel díszítjük tetszés szerint, majd hűtőbe tesszük. Én most egy kis kandírozott narancshélyat is szórtam rá eltérve a jól megszokott móditól, emellett persze kerülhet rá tejszínhab vagy bármilyen friss gyümölcs is. Könnyíthetjük a desszertünket azzal, ha a pohár aljába babapiskótát vagy kekszet tördelünk, amire egy kis tejet löttyintünk, majd erre töltjük rá a krémünket.

Jó étvágyat!

I love Lahmacun! - VKF! XXXVI.

   Igazi love story a miénk, szerelem első kóstolásra. A lahmacun (ejtsd: lahmadzsun) volt a legeslegelső étel, amit Törökországban ettem. Most is emlékszem a kis eldugott alagsori étteremre Isztambulban ahová párom cipelt. Olyan fantasztikus kiszolgálásben sem addig, sem azóta nem volt részem. Azthiszem az egész éttermi személyzet rajtam mulatott, mikor az akkor még ismeretlen kologne-t italnak nézve visszautasítottam rögtön kezdésként, melyet arrafelé tudvalévő kézfertőtlenítésre használnak előszeretettel. Döbbent arccal bámultam a sorra érkező salátákat és előételeket, melyektől az asztal már csak alig látszott és ekkor még nem is rendeltünk főfogást magunknak. Ez itt természetes, hangzott el persze törökül és én megértettem, igen ezek tudnak élni!
   Tisztán emlékszem az ottani lahmacun ízére is, és az adana kebabéra, amit a fiúk ettek, mennyei... Azóta is könyörgöm páromnak, hogy csak még egyszer vigyen vissza oda.

   Végre többszöri próbálkozás után sikerült találnom egy receptet, amely pár ponton való módosítással picit visszaidézi azt az első feledhetetlen Törökország ízt. Fogadjátok hát szeretettel:

Hozzávalók a tésztához:
  fél kg liszt
  5 g szárított élesztő
  1 púpozott tk só
  víz (amennyit felvesz)

A húsos kencéhez:
  25 dkg finomra darált marhahús (ha lehet zsírosabb, illetve birka hússal is keverhető)
  2 fej vöröshagyma
  3 gerezd fokhagyma
  1 nagy vagy 2 kisebb tv paprika
  1 zöld csípős hegyes paprika (elhagyható)
  2 paradicsom
  fél dl paradicsompüré
  1 kk kakukkfű
  fél kk őrölt kömény
  1 kk pirospaprika
  1 púpozott tk só
  fél kk bors
  2 ek olvasztott vaj vagy margarin (ha a hús nem zsíros)
  2-3 ek víz, hogy könnyebben kenhető legyen

Elkészítés:
   A liszthez adjuk az élesztőt és a sót, összekeverjük, majd apránként vizet adagolva közepes keménységű tésztát gyúrunk, mely már szépen elválik az edény falától. Fél órán át letakarva kelesztjük, közben elkészítjük a kencét.
   A legegyszerűbb konyhai aprítógépet használni, de ennek hiányában is meglodhatóak a következőek. A hagymát és fokhagymát, paprikát, erős paprikát, hámozott paradicsomot finomra aprítjuk, vagy lereszeljük. Ezután az összes hozzávalót alaposan összedolgozzuk. A cél, hogy minél krémesebb húsos pépet kapjunk.
   A kelesztési idő letelte után a tésztát 10 felé osztjuk. Alaposan lisztezett felületen nagyon vékony (fél-1 mm), kb. lapostányér nagyságúra nyújtjuk az egyes tésztaadagokat közben lelkesen lisztezve a lapok tetejét is, hogy nehogy a nyújtófához ragadjanak. Ezeket sütőpapírral fedett tepsire helyezzük (közben még kézzel nyújtható, igazítható), megkenjük kb. 2 ek húsos krémmel, majd alőmelegített 200 fokos sütőben egyenként 6 perc alatt készre sütjük őket.
   Célszerű egy lap kinyújtásával kezdeni, majd miatatt ez sül előkészíteni a következő lahmacunt és így tovább. A kinyújtott lapot vagy lapokat száraz konyharuhán várakoztathatjuk, így elkerülve mindenféle letapadást.

Tálalás:
   Citromdarabokkal és jó sok vágatlan petrezselyemmel tálaljuk. Sok helyen felszolgálnak hozzá citrommal és olivaolajjal, sóval ízesített egyszerű paradicsom-uborka-hagyma salátát is.
   A lahmajunokat, mint a palacsintát, feltekerve, a petrezselyemmel megtőltve fogyasztják, de ha a pizzához hasonlatosan nyammogjuk el sem követünk el egetrengető hibát.

Jó étvágyat!

Tipp: Kicsit európaiasíthatunk is a dolgon, ha reszelt sajttal szórjuk meg még frissében feltekerés előtt, vagy másnap mielőtt újra felmelegítjük. Török társaságban persze ez eszünkbe se jusson. :)

Yayla çorbası télen-nyáron!

   Nem vagyok egy nagy leves fogyasztó, nade ez a frissítő mentás joghurtleves bármikor bárhol jöhet. Ráadásul nagyon könnyen elkészíthető és remekül alkalmazkodik az évszakok váltakozása szülte elvárásokhoz. Nyáron hűsítő, télen forrón fogyasztva pedig lélek- és testmelegítő.

Hozzávalók:
  2-2,5 ek rizs
  3 dl natúr joghurt
  fél tojássárgája
  fél ek liszt
  1 csapott ek szárított morzsolt menta
  1-2 tk citromlé
  1,5 l víz
  1 púpozott tk só

Elkészítés:
   A rizst alaposan megmossuk, lecsepegtetjük. A vizet a rizzsel együtt felforraljuk, közben néha megkeverjük.
Közben simává keverjük a joghurtot a tojássárgájával, liszttel, citromlével és a sóval.
   Amikor a víz felforrt félrehúzzuk a tűzről, a joghurtos keverékhez merünk és keverünk fokozatosan 2-3 merőkanállal belőle, majd ezt lassan, kézi habverővel folyamatosan keverve visszaöntjük a vízhez. Hozzákeverjük a mentát is, majd ha újraforrástól számítva 2-3 percig főzzük, majd elzárjuk a tüzet és fedő alatt hagyjuk a rizst még 15 percig dagadni.
   Melegen vagy ebben a kánikulában természetesen jól behűtve is fogyaszthatjuk.

Jó étvágyat!

   Nyáron behűtve, télen forrón, esetleg frissen sült pidével. Nehezebb, olajosabb fogások előtt (vagy után) remek gyomornyugtató.

Perde pilavi, avagy illatos rizstorta

   Perde pilavi, vagyis függöny (lepel) piláv. Ismét egy étel, amelybe véletlenül botlottam bele internetes gasztronómiai kutakodásaim közben, ugyan nem volt szerencsém Törökországban megkóstolni, de megannyi recept elolvasása után éreztem, hogy ebből csak valami jó sülhet ki. Eredeti, török, hosszú hosszú múltra visszatekintő, kiadós, ízletes és gyönyörű, hát kell ennél több? 

   A tészta vékony, könnyen kezelhető, tökéletes lepelként borítja be a pörkölt magvaktól, szegfűborstól és fahéjtól illatozó, puha csirkefalatokat rejtő pilávot. Vendégvárónak első osztályú a melegen és hidegen is fogyasztható mutatós fogás körítve színes salátával és ízletes szószokkal.

Hozzávalók:
   25-30 dkg filézett csirkehús (én mellet használtam)
   pár szem egész feketebors
   1 pohár (2,5 dl) rizs
   3 ek olaj
   1 ek vaj
   5 dkg mandula
   1 ek fenyőmag
   2 ek szárított ribizli (ennek hiányában esetleg kis szemű mazsola)
   fél kk őrölt szegfűbors
   fél kk őrölt feketebors
   1 kk fahéj
   csipet cukor
   só

A tésztaburokhoz:
   1 tojás
   5 dkg puha vaj vagy margarin
   1 tk só
   1,5 pohár liszt
   pici víz (csak éppen annyi, hogy a tészta összeálljon)

Elkészítés:
   A rizst hideg vízzel alaposan megmossuk, majd langyos vízben fél órát állni hagyjuk, ezután leszűrjük, lecsepegtetjük. Közben a csirkehúst nagyobb darabokra vágjuk és sózott, pár szem egész borssal ízesített vízben 25 percig főzzük.

   Egy közepes méretű lábosban az olajon rózsaszínre pirítjuk a fenyőmagot és a hántolt mandulát. (A mandula hántolása: edénybe tesszük, forró vizet öntönk rá, 5 perc után leszűrjük, hideg vízzel lehűtjük, majd lehúzzuk a bőrét.) A fenyőmagot érdemes egy kicsit később beletenni, mint a mandulát, mert könnyen megég.
   A magokat az olajat lecsepegtetve kivesszük az edényből és félretesszük. A még forró olajhoz hozzáadjuk a vajat, majd ha az elolvadt a megmosott, áztatott és lecsepegtetett rizst 3-4 percig forgatjuk, szárítjuk benne. Ekkor hozzáöntünk 1,5 pohárral a csirkehús főzővizéből, felforraljuk majd lefedve a tüzet elzárva megvárjuk, hogy a rizs felszívja a folyadékot (kb. 5-10 perc). A szárított ribizlit kb. 5 percre forró vízbe áztatjuk, majd leszűrjük.

   Ekkor a rizshez adjuk a pirított magokat, a ribizlit, a falatnyi darabokra tépkedett csirkehúst, szegfűborsot, fekete borsot, fahéjat, kb. 1,5 tk sót (ízlés szerint) és 1-1,5 pohár vizet vagy főtt csirke levét (ennek mennyisége a rizstől függ). Pár perc alatt összeforgatjuk, összefőzzük, majd a lángot elzárva lefedve dagadni hagyjuk. Kb. 10 perc után hideg vízbe állítjuk és néha megkeverve langyosra hűtjük mialatt a tésztaágyat elkészítjük.

   A tészta hozzávalóit összegyúrjuk. A vízzel csak óvatosan, utoljára adjuk hozzá, csak ha szükséges és csak annyit, hogy a massza éppen összeálljon (közepes keménységű, könnyen gyúrható). Nekem csak épp egy löttyintésnyi kellett (5 ml körül).
   Lisztezett felületen egészen vékonyra nyújtjuk, kb. 2 mm-esre, akkorára, hogy a kiválasztott formánkat (jénai, kuglófforma, tortaforma) oldalaival együtt bőven fedje. Én egy 20 cm átmérőjű 8 cm magas kerek jénai edényt használtam, amit alaposan kikentem vajjal, az aljába díszítésként pirított mandulát rendeztem. A tésztát a nyújtófa segítségével a sütő formánkba helyezzük, szépen rányomkodjuk az alján és az oldalon is.
   Megtöltjük az előkészített pilávval, majd azt a kilógó tésztaszélekkel szépen betakargatjuk.

   180 fokos előmelegített sütőben kb. 35 perc alatt készre sütjük. Tálra, tálcára borítjuk és hagyjuk legalább 10-15 percig hűlni. Minél jobban kihűlt, annál szebben szeletelhető.

Jó étvágyat!

"Bűvölj el!" torta

   Hirtelen ötlet vezérelt az igen bevált diós piskóta és a frissen lelt fehér csokoládás mascarponekrém kombinálására, szerencsénkre még eper is szunnyadozott a hűtőben, nem kellett hát más csak egy nagy kalap szerencse és türelem, hogy elkészüljön az általunk csak "Bűvölj el! tortá"-nak becézett műremek.
A szerencse maximálisan megvolt, az ízharmónia bombasztikus, most nem viccből ám! A türelem már döcögősebben jött csak össze, na de szerencsére sikerült pár kanál krémmel, néhány szem eperrel és egy kis levágott piskótaszéllel csillapítanom a háborgó, sütit követelő "éhező" tömeget (itt persze két pasimra gondolok szokás szerint, férjemre és kicsi csöpp fiamra). :)
A krém inspirációjáért jár a hálás köszönet Semaver-nek!

Hozzávalók a diós piskótalaphoz:
   6 tojás
   18 dkg porcukor
   10 dkg liszt
   10 dkg darált dió
   1 kk sütőpor
   csipet só

A krémhez:
   fél liter tej
   2 púpozott ek liszt
   1 púpozott ek étkezési keményítő
   4 ek kristálycukor
   2 tojás
   100 g fehér csokoládé
   250 g mascarpone
   1 cs vaníliás cukor

A rétegzéshez:
   eper (vagy eper hiányában, málna, banán vagy más fehér csokoládéval harmonizáló gyümölcs)

Elkészítés: 
   Elkészítjük a diós piskóta tortaalapot, amit a szeletelés előtt majd rendesen hagyjunk kihűlni. (Ehhez a tojásokat 1-2 órával a sütés előtt kivesszük a hűtőből.)
   A tojásfehérjéket egy csipet sóval lágy habbá, majd a porcukrot is hozzáadva kemény habbá verjük. Egyenként hozzáadva óvatosan belekeverjük a tojássárgákat. A lisztet összekeverjük a sütőporral és a dióval, majd ezt is a tojáshabhoz adjuk, összeforgatjuk, vigyázva, hogy a levegő ne illanjon el a masszából.
   Kivajazott, sütőpapírral bélelt 26 cm-es tortaformába simítjuk a tésztát, majd előmelegített 180 fokos sütőben kb. 25-30 perc alatt megsütjük. Kivesszük a formából, rácsra tesszük és hagyjuk kihűlni.

   Közben elkészítjük a krémet: Egy lábasban kézi habverővel összekeverjük a tejet, tojásokat, lisztet, keményítőt, cukrot és vaníliás cukrot. Folyamatosan kevergetve felforraljuk, ezután lehúzva a tűzről belekeverjük az apróra tördelt fehér csokoládét, elkeverjük míg szépen elolvad. Majd az egészet hagyjuk langyosra hűlni (közben néha-néha belekeverünk a bőrösödés elkerülése miatt). Miután kihűlt, hozzáadjuk a mascarpone-t is és simára keverjük.

   Miután a krémünk és a piskótalapunk is szépen kihűlt, összeállítjuk a tortát.
Ehhez a piskótát 3 szeletre vágjuk. Az első, majd utána a második szintet is először szeletelt eperrel fedjük le, majd lekenjük a fehér csokoládés krém egy-egy harmadával, végül a felső piskótaszeletet felhelyezve a tortát beborítjuk a megmaradt egyharmad krémmel.

 

   Egész vagy szeletelt eperrel, mentalevelekkel, dióval vagy akár csokival díszíthetjük, kinek mi tetszik. Ha valaki ünnepi alkalomra készíti, tehát nem akarja azonnal hiánytalanul befalni, mint mi tettük majdnem, akkor esetleg fontolja meg a torta oldalának darált dióval történő borítását.

Jó étvágyat hozzá!