Tésztás Frittata, csak amúgy tökösen...

   Mézigörl hozta meg a kedvem a Frittatához valamelyik reggel igen guszta kis receptjével. El kell mondjam, hogy ámbár a tojás különböző formáiban gyakori vendége a reggeliző asztalunknak (leginkább hétvégente), konkrétan Frittatát még eddig nem látott a család (max. képen).

   Gondoltam, ha már lúd, akkor használjuk fel az előző napról megmaradt kifőtt metélt tésztát is, na meg a tök és cukkinidömping közepén nálunk most alapfeltétel, hogy e kettő egyike legalább beletuszkolódjon minden ételbe, hozzá jött még pár olaszos velejáró, mint a parmezán, a friss paradicsom és bazsalikom, olajbogyó, na és akkor már egy kis petrezselyem is elfért ugyebár.

Hozzávalók (1-2 személyre):
  2 tojás
  2 ek tej
  1 paradicsom
  2 marék reszelt zsenge tök (vagy cukkini)
  1-2 marék maradék kifőzött tészta (ha hosszú darabolva)
  fél hagyma (vagy 1 szál újhagyma)
  2 ek olivaolaj
  1 gerezd fokhagyma
  pár szem olajbogyó
  1 ek reszelt parmezán
  reszelt trappista, vagy más olvadó sajt ízlés szerint
  pár friss bazsalikomlevél
  friss petrezselyem
  só, bors

Elkészítés:
   A sütőt előmelegítjük 200 fokra.
   A tököt lereszeljük, picit besózzuk és állni hagyjuk pár percig.
   A tojásokat a tejjel és némi sóval felverjük, hozzákeverjük a tésztát, a parmezánt és a reszelt fokhagymát, félretesszük.
   A tök ekkorra levet ereszt, ezt kinyomkodjuk, lecsepegtetjük.
   A felaprított hagymát az olajon megpirítjuk, majd rádobjuk a tököt és 1-2 perc dinsztelés után a felkockázott paradicsomot.
   Ráöntjük a tojásos keveréket, egyet-kettőt belekeverünk, majd a tetejére darabolt bazsalikomot és petrezselymet, szeletelt olajbogyót, egy kis borsot hintünk, megszórjuk reszelt sajttal és megvárjuk míg a Frittatánk széle enyhén barnulni kezd (a közepe még nyers), ekkor betesszük a sütőbe és addig sütjük, míg a sajt szépen megolvad a tetején. Akinek van, használhat grill funkciót is, hogy a sajt ne csak olvadjon, hanem piruljon is.
Még forrón tálaljuk.

Jó étvágyat!

TIPP: ha a serpenyőnk nyele nem tűzálló tekerjük be alufóliába és csak így helyezzük a sütőbe!

Minestrone - kell nekem!

   Igen, most épp remek az időjárás egy jó kis Minestronéhoz, habár én ezt is a 40 fokos konyhában készítettem még pár napja, mert kellett, csak úgy! Tudom, tudom, elvileg hidegben, télen... de mit tegyek ha úgy imádom, ráadásul ott volt az a rengeteg friss zöldség is a kertből.

   Nem kellett sokáig kutatnom, hogy ráleljek Dolce Vita receptjére, na ő az egyik akiben "gyakorlatilag" vakon merek bízni, nade a 2007-es bejegyzésére rápillantva már biztosan láttam lelki szemeim előtt a leendő dícséreteket, amiket bezsebelek majd a Minestrone-val, melyet az ő vezérvonala mentén haladva készítek majd. Természetesen én most a magam mindenféle zöldségét felhasználtam, alább a receptet eszerint olvashatjátok.

Hozzávalók (4 személyre):
  1,5 dl paradicsompüré + 1-2 paradicsom (vagy 1 doboz paradicsom konzerv)
  1 fej felaprított hagyma (vagy 2 szál újhagyma)
  3 nagyobb gerezd fokhagyma (félbevágva)
  2 sárgarépa felkarikázva
  1 fehérrépa felkarikázva
  maréknyi felkockázott karalábé
  4 szál felkarikázott szárzeller
  1 közepes cukkini felkockázva
  1 konzerv bab (most fehér, de jobb a vörös)
  maréknyi zöldborsó
  maréknyi zöldbab
  2 szem burgonya felkockázva
  10-15 dkg felcsíkozott kelkáposzta
  3 ek olivaolaj
  bazsalikom
  zsálya
  gránátalma ecet (eredetileg balzsamecet)
  só, bors
  reszelt parmezán

Elkészítés:
   Az olajon megpirítjuk a hagymát, hozzáadva 1-2 percig pároljuk a sárga- és fehérrépát, a szárzellert, majd rádobjuk a hámozott és nagyobb darabokra vágott paradicsomot, ráöntjük a paradicsompürét, enyhén megsózzuk.
   A kelkáposzta kivételével hozzáadjuk a zöldségeket, ha lehet friss feldarabolt (vagy szárított) bazsalikommal, zsályával, sóval, borssal ízesítjük. Felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje + 1 ujjnyi, jól átkeverjük, majd közepesen erős lángon fedő alatt kb. 1 órán át főzzük.
   Ekkor hozzákeverjük a kelkáposztát, majd miután ez megpuhult (10-15 perc) 1 kávéskanálnyi gránátalma vagy balzsamecettel ízesítjük. Reszelt parmezánnal meghintve, levestésztával karöltve tálaljuk.

Jó étvágyat!

TIPP: én szeretem a tésztát külön megfőzni és a leves mellett feltálalni, így ha véletlenül nem fogy el az étel egy étkezésre, akkor a tészta nem "szottyosodik" meg nagyon a következő fogyasztásig, de ha úgy tetszik bele is főzhetjük a levesbe.
A hozzávaló zöldségek bátran variálhatóak!
 

Örgü poğaça - Fonat pogácsa csakazértis

   A "csakazértis" bizony a 35 fokos nyári hőségre vonatkozik, ami mostanában tombolt, igaz most épp 2 vihar között ücsörgök a gép előtt. Ez már csak így van, ha az ember igazán ki akar tenni magárt, bizony nem lehet akadálya egy szaunává hevült lakás, hogy frissen sült Örgü poğaça-val (Fonat pogácsával) fogadja a munkából hazatérő urát.

   A recept eredetije a Lezzet Dergisi-n található. Az oldalt csak dícsérni tudom, gyönyörű képek, változatos és hiteles (nem csak török) receptek, jó ötletek - törökül.

Hozzávalók:
  2 dkg friss élesztő
  1 ek cukor
  1 pohár tej (1 pohár = 2,5 dl)
  12,5 dkg vaj vagy margarin
  10 dkg Feta sajt (Beyaz peynir, ha elérhető)
  2 tojás (az egyik sárgája a lekenéshez)
  kb. 4 pohár liszt
  1,5 tk só
  1-2 kk kakukkfű
  1-2 kk csípős vagy édes pirospaprika pehely (vagy por)
  szezámmag és/vagy nigella mag a tetejére

Elkészítés:
    A langyos tejbe keverjük a cukrot és a morzsolt élesztőt pár perc alatt felfuttatjuk benne. Ezután hozzáadjuk a puha margarint, 1 tojást plusz egy fehérjét, a morzsolt, vagy villával összetört Feta sajtot, a sót és fűszereket. Jól összekeverjük, majd jöhet bele 3 pohár liszt egyben, majd a negyedik fokozatosan, miközben határozott mozdulatokkal begyúrjuk a tésztát (ha igényli adhatunk hozzá még némi lisztet).
   Letakarva meleg helyen kelesztjük kb. 40 percig (télen inkább 60 percig), majd diónyi adagokat szaggatunk, melyekből rudakat sodrunk és egyik végüket összenyomkodva hármasával összefonjuk őket.
   Sütőpapírral fedett tepsire rendezzük őket, tetejüket megkenjük pár csepp vízzel elkevert tojássárgájával és megszórjuk szezám- és/vagy nigella maggal, majd előmelegített 180 fokos sütőben kb. 30 perc alatt készre sütjük őket.

Jó étvágyat!

 

TIPP: Ami nem fogy el frissében még aznap érdemes lefagyasztani és később egy gazdag reggelihez vagy vacsorához kiengedni.

Inkább a vakond! - avagy találkozásunk a Nagy Sárfűvel

   Múlt héten részünk volt egy kellemetlen élményben, köszönhetően a manapság felkapott Nagy Sárfű egy szemrevaló példányának - Euphorbia lathyris, más elnevezésein: kerti sárfű, hasindítófű, hasindító kutyatej, apró sármag, vakondokfű. Lásd: Wikipedia.

 

   Gondolkodtam, hogy közzé tegyem-e a képet kisfiam a mint kiderült ezen nővény által okozott "kiütéseiről", de úgy érzem a fent említett Wikipedia oldalán kívül mindenhonnan csak a "vakondűző hatás" mint pozitív oldal folyik, rengetegen nincsenek tisztában azzal milyen agresszív növényről van szó.
   Pár helyen található utalás rá, hogy kisgyeremekes kertbe nem ajánlott, ámde egyrészt a kisgyermek más kertjében is megfordul, illetve sajnos a növényt áruló szakemberek is sokszor elfelejtik értesíteni a vásárlót a kellemetlen mellékhatásokról, melyet majd a boldog arccal hazavonuló vakondelkergetők akkor tapasztalnak, mikor a kétévente temérdek magot hozó növényt esetleg kiírtani próbálják és annak nedve szétmarja (csak a) bőrüket - jobb esetben!

A képek forrásai: Wikipedia és Plant World Seeds

   Az első évben még szende kis növény (bár már ekkor is maró hatású nedvvel rendelkezik szárában és gyökerében) a második évben belombosodik és magvakat hoz, melyek szintén tartalmaznak a nedvből és önmagukban is mérgezőek. Kisgyerek esetében külön "öröm és boldogság", hogy a magházak érdekes, tetszetős alakúak, de saját magam példájából nyilatkozhatok, hogy még egy felnőtt embernek is boncolni támad kedve őket. Ámde nagyon NEM ajánlatos!

   Mi megtettük... fél-1 nap elteltével a nedvvel érintkező bőrfelületeken piros foltok jelennek meg, melyek erre fél napra felhólyagosodnak, kb. rá 1 napra a hólyagok kifakadnak, majd 1-2 napon belül az elhalt bőrt felváltja az új.
   Külön izgalom volt, hogy vajon Efe a szemébe is kent-e belőle, vagy megmaradunk az arcnál és az alkaroknál, annyiban legalább biztos voltam, hogy enni nem evett belőle hála az égnek.

   Internetes kutatással sikerült egyáltalán a gyanús növény nevét kiderítenünk reggel a foltok észlelését követően: NAGY SÁRFŰ, ezen tudás birtokában remegve indultunk a gyerekorvoshoz, aki azonnal elzárkózott a megoldás megvilágítása elől, lévén szerinte max. csalánkiütés (na ja... bakker!!!), de ha szerintünk nem, akkor irány az XY kórház Toxikológia (ahol mellesleg sosem volt ilyen osztály) azonnal és már maradandó károsodásokról beszél... éljen! Na azért nekem már volt pár kiütéssel dolgom így az első csapás után, melyet aznap a magyar egészségügy reám súlytott megállapítottam, hogy ennyiből azért még nem vonulunk kórházba. Irány az ügyelet, ahol egy "mérhetetlenül kedves" ""hölgy"" gyakorlatilag elküldött minket melegebb éghajlatra, az amúgyis 40 fokból a 2,5 éves gyerekkel, de szó szerint! Háziorvos miután megtudja telefonban miről van szó csak akkor fogad, ha élet-halál kérdés... nyilván... (mindez nyaralás alatt történt, fogjuk hát erre, hogy csak mert nem ismertek minket...)
   Ekkor vissza a netre, kiütés és valami támpontkeresés, nem találás (ezért íródik eme poszt!). Végül - nagy betűkkel írom: a PÉTERFY KÓRHÁZ KLINIKAI TOXIKOLÓGIAI OSZTÁLYÁNAK VEZETŐ FŐORVOSA Dr. ZACHER GÁBOR nyújtott 2 kicsengés után telefonon segítséget (+36-1-3-215-215). Most sokadszorra tapasztalom, hogy ha fordulni kell valakihez, akkor lehetőleg az a valaki legalább docens, osztályvezető, főfőnök, stb. kell legyen, ha problémát kell megoldanunk, figyelemre van szükségünk, mintha az emberségességet az egyetemen tanítanák, vagy a feljebb léptetésekkel osztogatnák, ki tudja... A növény említése után a doktorúr már maga sorolta a tüneteket és nyugtatott meg, hogy ha a gyermek szájában nincsen hólyag, akkor nincs ok az aggodalomra, csak helyi irritációról van szó mely magától el fog múlni. (Így is lett.) Patikában kapható cink-oxidos oldattal bekenhetőek a foltok, ha zavaróak, ezzel hűsítve a bőrt - végül ezt meg is vettük, de nem volt rá szükségünk.

   Tehát a növény semilyen része ne kerüljön szájba, szembe, maró hatású nedvével érintkezve bő vizes lemosás ajánlott mielőbb! Az irritált terület patikai Cink-oxidos ecsetelővel hűsíthető, mást ne kenjünk rá! Kitépésekor, irtásakor használjunk gumikesztyűt és ha lehet védjük szemünket és légutainkat, arcunkat is! Termése mérgező!

   És igen... mindemellett gyökerének vakond-űző hatást tulajdonítanak... de tudjátok mit... részemről akkor inkább maradjon a vakond!

   Minden növénynek járjatok utána, amit lakásotokba hoztok, vagy kertetekbe ültettek, ha mégis gyanús tüneteket észleltek, forduljatok Zacher Gábor doktorúrhoz bizalommal!

Guacamole, mert imádom

   Hú de rég volt már, hogy Guacamole-t, vagyis fűszeres avokádókrémet készítettem, pedig teljesen oda vagyok érte és már rengetegszer rá is készültem az elmúlt hónapokban, de valamiért mindig elmaradt. Történt ma reggel, hogy ismét Duende blogján nézelődtem és rátaláltam a még 2008-ban közzé tett guacamole-receptjére, ami ráadásul gyakorlatilag megegyezik azzal, ahogyan én is készítem ezt a krémet, egy avokádó is figyelgetett a kamrában, hát nem is volt más hátra, mint előre...

   Amit nem biztos, hogy mindenki tud erről az ételről, az az, hogy eredetileg az Aztékok eledele volt már a 16. században, majd a spanyol hódítók hozták át a receptet az európai kontinensre és ezután terjedt el és vált közkedvelt eledellé országukban is. Természetesen ma az ételt Közép-Amerika, Mexikó mondja magáénak.

Hozzávalók (2 személyre):
  1 érett avokádó (megnyomva már enyhén puha, de bőre alatt nem levegős)
  1 ek olivaolaj
  1-2 ek citromlé
  1 csapott ek reszelt hagyma, vagy finomra vágott zöldhagyma
  1 csapott kk zúzott vagy reszelt fokhagyma
  csipet fehér vagy feketebors, pirospaprika, só ízlés szerint
  gazdagítható aprított zöld- vagy kápia paprikával, paradicsommal (én most 1 ek hegyes erőspaprikát kevertem hozzá finomra vágva)

Elkészítés:
   Az avokádót felvágjuk, magját kivesszük, húsát egy tálba kanalazzuk, villával alaposan összetörjük (ha úgy tetszik kézi mixert is használhatunk).
   Alaposan összekeverjük a többi hozzávalóval, majd ha szükséges fóliával lefedve hűtőben tároljuk fogyasztásig - ez lehetőleg ne legyen több, mint fél - 1 nap. Fogyasztás előtt frissen keverjük át és szervírozzuk reggelihez pirítóssal, nasinak tortilla chipsszel.

TIPP: én mellé szeretem tálalni az aprított paradicsomot, mert így a krém akkor is megőrzi állagát, ha nem sikerül egyszerre mindet elfogyasztani.