Semmi csel, csak "Recsel" - sárgabarakból

   Még gyorsan, hirtelen, szezonzárta előtt megosztom veletek anyósom féltett sárgabarack lekvár receptjét. Igen vérbeli török reciről van szó ismét, méghozzá az igazi falusi anyáról lányára és mindenféle szájhagyomány által öröklődő fajtáról. Ha megengeditek én megpróbálnám a nekem elmondott "egy vedernyi", "olyan kisebb tálka félig" és stb. kifejezések helyett - amiket én kaptam - a megszokott mértékegységeimet használni.

   A lekvár szó igazából nem tükrözi teljes egészében a valóságot, a török névnek: Kayısı reçeli nem létezik pontos magyar megfelelője. Én leginkább cukorszirupban eltett gyümölcsre fordítanám, ha nagyon kellene, de leginkább maradnék az eredeti elnevezésnél, annál is inkább hiszen - mint most arra fény derült - a kajszi szavunk bizony a török nyelvből származik.

   Mivel a reçel-ek (ejtsd: recsel) aszalt gyümölcsökből is készülhetnek, általában nem is próbálkoznak a mesterséges adalékokkal történő tartósítással. Az asszonyok lefőznek egy-két szép nagy lábassal belőle, majd egy jó kis koviubis 5 literes üveget megtöltve a hűtőbe teszik a maguk részét (melyből ezután minden reggel az asztalra kerül egy kis tálkányi a bőséges reggeli egy részeként), a maradékot pedig természetesen készségesen fogadja a rokonság és a szomszédság. Természetesen a boltokban a tartós változatok kaphatóak.

 

Hozzávalók (1 szépszál fazékhoz):
  2 kg sárgabarack
  1 és 3/4 kg cukor
  1 és fél pohár víz (1 pohár = 2,5 dl)
  fél kk só
  10 g citromsav (vagy 1 és fél dl citromlé)

Elkészítés:
   A sárgabarackokat megmossuk, oldalukon bevágjuk és a magokat kiszedegetjük - ennyi, se több, se kevesebb, tehát nem hámozunk, nem darabolunk!
   A cukrot a vízzel a fazékban elkeverjük és olykor megkeverve sziruppá főzzük (kb. 15 perc). Mit jelent ez? A főzés fázisai: a cukor elolvad, felhabzik, a hab (nagyjából) visszahúzódik. Ekkor kész a szirup-alap.
   Hozzákeverjük a sót és a citromsavat, majd a gyümölcsöt is rádobjuk és óvatosan a szirupba nyomkodjuk. Innentől nem keverészünk hevesen, csak óvatosan igazgatunk!
   Kb. 10-15 percig alatt főzzük a "lekvárt", közben a felgyülemlő sárga habot egy kanállal leszedegetjük a tetejéről. A tüzet ekkor elzárjuk, majd egy fényáteresztő textillel borítva, körbekötve (pl. csipkefüggöny darab) kitesszük a napra - nem kell azonnal, várjunk nyugodtan, míg nem égeti már szét a kezünket.
   3-4 napig érleljük, sűrítjük a napon - éjszakára bevesszük és napi egyszer óvatosan átkeverjük.
   Üvegekbe töltjük és így a tartósítószer-mentes verzióban hűtőben tároljuk és tároltatjuk ismerőseinkkel.

TIPP: bevett szokás a lekvárt a hámozott (forróvíz-bőr lehúz) és pár csepp olajon megpiritott kajszi magjával is gazdagítani az "ami ehető, azt együk is meg" felfogás jegyében, na meg finom is. Ezenkívül ízesíthetjük fahéjjal vagy egész szegfűszeggel, illetve a cukor előzőleges enyhe karamellizálásával is érdekes, változatos ízt érhetünk el. A barackok bőre egyénként nem zavaró a lekvárban bármíly meglepő.

"Össznépi Nassolás" Játék lezárás

   Végül lezárult a kis első szülinapi játékunk. 12 kedves nassoló küldött nekem és a Blognak szép szavakat és gusztusos képeket az egészségünkre elfogyasztott sütikékről. Volt itt minden mi szem-szájnak ingere, torta, muffin, pite, pavlova, krémek, zselék és habok sőt ha jól gondolom még a sós íz is képviseltette magát. Szép kis szülinapi bulit csaptunk!

   A nagy eseményről Pinkcsokinál és Flóránál is olvashattok ám, akik szintén nem átallottak egy-egy finom kis sütikével beszállni a partiba.

   A játékhoz természetesen nyeremény is társult. A 12 kedves szülinapi köszöntő és nassoló közül a Summer Fun szettet nyerte: Kovács Enikő. Gratulálok neki és köszönöm szépen mindenkinek a kedves szavakat és a részvételt!

"Össznépi nassolás" JÁTÉK

   Induljon hát az újabb játék, alig 1 hónapos késéssel az első Blogszülinapom alkalmából! Igen, május 8-án volt egy éve, hogy úgy éreztem a fakanál mellett fotómasinát és billentyűzetet kell ragadnom, hogy a konyhámban gőzölgő elsősorban igazán török fogások receptjeit az érdeklődőkkel megosszam. Azóta persze felkerült ez is, az is, innen is, onnan is, zene, ékszer és miegymás, volt már játék is nem egyszer...

   Az élet úgy hozta, hogy idén se nekem, se az Ízmorzsáknak nem jutott szülinapi torta, az élet csak úgy elsuhant mellettünk a tavaszi hónapokban, így arra gondoltam segítsetek ti egy webes bulit csapni! A cél egy ÖSSZNÉPI NASSOLÁS AZ EGÉSZSÉGÜNKRE. Ha beszállsz jól jársz, hisz megtömöd a bendőd, mellette pedig lehet még az első és egyelőre egyetlen SUMMER FUN szett is a tiéd lesz!

Hogy mit kell ehhez tenned?

--- Bökj egy gyertyát bármilyen édes süteménybe (vagy csokoládé szeletbe) - akár saját készítésű, akár vásárolt.
--- Helyezz mellé egy lapot (papírt, fecnit), amin jól olvashatóan szerepeljen az "ÍZMORZSÁK 1 éves" felirat és ha kedved tartja valamilyen születésnapi köszöntés - utólag nem ér a képre szerkeszteni a feliratot.
--- Fotózd le a kompozíciót (akár te is szerepelhetsz a képen) - bármilyen masinával, akár mobiltelefonnal, majd fogyaszd el az ehető részeket!
--- Töltsd fel a képet az Ízmorzsák Facebook oldalán az Üzenőfalra vagy küldd el e-mailben az edina.tekten(kukac)yahoo.com címre.

   A beküldött képekből készített montázs felkerül majd a blogra is. A beküldők között pedig kisorsolásra kerül a képen látható igazi bolondosan nyári, egyedi ékszerszett (Summer Fun Pink&White).

Beküldési határidő: 2011. június 12. 12.00, sorsolás még aznap este!

Fehérbab Pastırmával főzve

   Hosszas kihagyás után ismét recepttel jelentkezem, méghozzá egy igazán belevalóan katonakosztosan-menzaasztalosan hagyományos török étellel a Pastırmalı kuru fasulye-vel. Nem fogom sokat szaporítani a szót, örülök, hogy egyáltalán pár percem akad mostanság a blogolásra.

 

   A Pastırma vastag fűszerkéreg alatt érlelt/szárított marhahús, melyet aztán papírvékonyságúra szeletelve fogyasztanak ill. használnak fel Törökországban. Neve a "bastırmak", vagyis "összenyomni" szóból ered. Saját ételeinkre gondolva, bátran helyettesíthetjük a füstölt húsokat vele, érdekes fűszeres eredményt fogunk kapni.

   Voltam olyan szerencsés , hogy egy csokor más autentikus finomsággal együtt kaptam egy szép darab Pastırmát is nemrégiben anyósoméktól (hála a kamionos rokonnak), ebből készülhetett a következő fogás, méghozzá Özlem, a Mutfak Günlüğüm háziasszonyának receptjére támaszkodva fél lábbal.

Hozzávalók:
  1 pohár száraz fehérbab, vagy 1 nagy konzerv
  5-6 vékony szelet Pastırma (vagy füstölt hús)
  1 fej hagyma
  1 fehér vagy kápia paprika
  2 ek olivaolaj
  2 paradicsom (vagy 1 dl paradicsompüré)
  1 tk sűrű paprikakrém (biber saliçası vagy Édes Anna pl.) ill. helyette pirospaprika por is használható
  1 nagyobb csipet cukor
  só

Elkészítés:
   Ha szárazbabot használunk azt előző éjszakára hideg vízbe áztatjuk (leöntjük), majd újabb vízben felforraljuk, főzővizét is leöntjük és félretesszük.
   A felhevített olajon az apróra vágott (vagy reszelt) hagymát megdinszteljük, majd hozzáadjuk a felaprított paprikát, a hámozott és kis kockákra vágott paradicsomot és a paprikakrémet is. 2-3 perc keverés után belekeverjük a babot, felöntjük kb. 2 pohár vízzel, a cukorral ízesítjük és lefedve addig főzzük, míg a bab teljesen megpuhul (megmosott lecsepegtetett konzerv bab esetén elegendő 5-6 perc).
   Ekkor a Pastırmát kisebb cafatokra szaggatva a babhoz keverjük, sózzuk, még 2 perc alatt összefőzzük, majd ha úgy tetszik már fogyaszthatjuk is, persze a nyelvünkre vigyázzunk szét ne égjen.

Jó étvágyat!


TIPP: Köreteként natúr vagy pirított tésztával gazdagított rizs- vagy bulgurpilaf ajánlott, de önmagában kenyérfélével is fogyasztható. Elmaradhatatlan mellőle valamilyen egyszerű (citrom-olivaolaj) saláta vagy savanyúság.

Nicsak mi sül itt...

   Tudom, jól elhallgattam... Nem, nem örökre, sőt semmi komolyabb testi vagy lelki okot sem kell keresgélni szerencsére. Egyszerűen kisütött a nap és ezzel kiköltöztünk a szabadba, illetve csavargunk, ha csak tehetjük. Főzésileg ehhez mérten a megszokott ételeket készítem, csak septében, rutinból...

   Mellékesen azért kreatív enegriáimat valamiben le kellett vezetnem persze, különben azthiszem felrobbannék. Ezalkalommal kisüthető gyurma ékszerek készítésébe fogtam, először persze csak magamnak, esetlenül, a netet böngészve ötletek után, de hamar kicsattantak belőlem a megvalósításra váró ötletszikrák is szerencsére.
   Így sült ki mára a nyárköszöntő papucs sorozat első 7 párja... és úgy néz ki az igény adott, úgyhogy lesz folytatás is. (Több kép a Facebook oldalon!)

   Ne aggódjatok, a receptekről sem feledkeztem meg örökre... Kísérletezem a 0 kalóriás muffinon is például...

   Na és mivel az első blogszülinapomról (2011. május 8.) én magam is szépen lemaradtam, arra gondoltam így utólag intézhetnénk egy kis játékot fülcsinyereménnyel, ha van kedvetek hozzá?!