Me'muniyye, egyenesen a Szultán asztaláról!

   Odáig vagyok az ilyen receptekért, ráadásul a nem megszokott édességekért is. (Na jó a megszokottakat sem vetem meg, de ez most más tészta.) A tahin, vagyis szezám paszta készítésétől tartottam egy icikét, ráadásul mindenhol csak a sós ételekhez használt fokhagymával dúsított receptet találtam. Így rögtönöztem egy nagyot. Most mit is mondjak? Ja, bejött! És így már semmi sem tarthatott vissza attól, hogy elkészítsem ezt a régóta ötlettáramban lapuló nemes édességet, melyet anno a Mutfak Güncesi-n találtam.
   A Me'muniyye nevét Me'mun-ról az arab kalifa Harun Reşid fiáról kapta, aki az iszlám történelem egy közismert alakja, emlékét az Ezeregyéjszaka meséi is megőrizték. Írásos emlékek szerint 1469-ben 2. Mehmet szultán asztalánál szolgálták fel először ezt a különleges édességet. Igazi megtiszteltetés hát nekem, hogy most majd 600 évvel később én is jó étvágyat kívánhatok hozzá!

Hozzávalók:
  1 pohár (2,5 dl) rizsliszt
  1 pohár tej
  3 ek házilag készített tahin (házilag készítve: itt)
  1 pohár dióbél
  50 g vaj
  1 dl méz
  1 dl cukor

Elkészítés:
   A vajat megolvasztjuk, majd rászórjuk a rizslisztet. 10 percig folyamatosan kevergetve pirítjuk, hevítjük, majd hozzáöntjük a tejet, mézet és a cukrot. Ez azonnal darabosra összekapja a masszát, de 2-3 további perc keverés után szép kidolgozott tésztát kapunk. Ekkor a tüzet elzárjuk.
   A tahint és a darált vagy aprított diót is a masszához keverjük, amit ezután egy kisebb tepsibe egyengetünk az ujjainkkal (én egy 22*30 cm-es tepsit használtam). Nem kell kivajazni előtte!
   Előmelegített 180 fokos sütőben 20 perc alatt megsütjük. Miután kihűlt szeleteljük, dióval és mézzel díszíthetjük.

Jó étvágyat!

Csicseriborsó újratöltve: Toyga çorbası

   Levesek téren nagy kihívás elé állítottam magam. Miután szomorúan láttam, hogy a rengeteg féle török leveskéből minden gasztro oldal csak néhányat említ, úgy döntöttem én csakazértis összeszedem és bemutatom legalább azt a jópár receptet nektek, melyeket én magyar, ámde már-már fél lábbal török nőszemély ismerek és szeretek.
   A leves fogalmát helyezzük rögtön, már így elméleti síkon is más alapokra, mint amit mi itthon megszoktunk. Ugyanis amellett, hogy kinn a főzelék fogalma nem ismert szívesen készítenek joghurtos habarással sűrű leveseket, melyeknek szinte elmaradhatatlan betéte a rizs vagy a búza. A levesek másik csoportjának alapja a paradicsom és paprika püré, vagyis a salça, de ez majd egy másik történet lesz...
   Íme az egyik kedvencem, Toyga leves:

Hozzávalók:
  4 ek durvaszemű bulgur vagy még jobb a főzni való búza
  1 pohár konzerv vagy előfőzött csicseriborsó
  1,5 l víz
  1 csirkehúsleves kocka

A joghurtos habaráshoz:
  4 ek joghurt
  1 dl víz
  1 púpozott ek liszt

A fűszerezéshez:
  1 tk vaj
  1 tk szárított morzsolt mentalevél
  1 gerezd fokhagyma

Elkészítés:
   A vizet a húsleveskockával és a bulgurral gyakori keverés mellett felforraljuk, majd forrástól számítva 15 percig főni hagyjuk.
   Ekkor hozzáadjuk a csicseriborsót is. Csomómantesre keverjük a habarás hozzávalóit, ezután hozzámerünk 2-3 merőkanállal a forró léből. Elkeverjük majd lassan, folyamatosan keverve visszaöntjük az egészet a leveshez. Újraforrástól számítva 3-4 percig főzzük.
   Közben elkészítjük a forró fűszeröntetet. Ehhez a vajat egy kis serpenyőben megolvasztjuk, belekeverjük a zúzott fokhagymát és a mentát. 5-10 másodpercig hevítjük őket, csak épp annyira, hogy az illatanyagok felszabaduljanak, majd ezt is a leveshez keverjük.
   Ízlés szerint sózzuk. Nekem kb. 1 csapott teáskanállal ment bele.

Jó étvágyat!

  Ha szárított csicseriborsót használunk: főzés előtt 8-10 óra hosszát sós vízben áztatjuk, majd forrásban lévő vízbe téve kb. 30 perc alatt félkészre főzzük, leszűrjük. Ekkor készen áll a további felhasználásra, a konzerv csicseriborsóhoz hasonlóan.
  Egyszerre nagyobb mennyiségű szárított borsót is előkészíthetünk, majd lefagyaszthatjuk így bármikor, hirtelen ötlettől vezérelve is felhasználhatjuk, elkerülve az áztatási időt.

Sárgabarackfelfújt kidurranásig!

   Kedves Nosalty-s szakácspajtásnőm, Dacota közvetítésével jutott el hozzám eme fantasztikus sütemény receptje. Esküdözöm keményen, hogy amilyen szemetgyönyörködtetően egyszerűnek néz ki, olyan könnyű is elkészíteni amellett, hogy tipikusan az abbahagyhatatlan kategóriába tartozik. Én speciel miután tegnap este elkészítettem egész éjjel vele álmodtam és khm... mivel kisfiam kétszer is ébredt az éjjel (csakis az ő hibája ezek szerint) rá is jártam úgy hajnali 2 és 5 körül is.
   Nagyon veszélyes, függőséget okoz. Forrón is, hidegen is, aznap is, másnap is mennyei!

   Jöjjön hát a picit hűtőm tartalmához alakított recept.

Hozzávalók:
  1 kg sárgabarack
  17 dkg cukor
  25 dkg liszt
  1 ek citromlé
  1 tk fahéj
  2 tk sütőpor
  1 tojás
  1,5 dl natúr joghurt
  1-1,5 dl tej
  7,5 dkg vaj vagy margarin

Elkészítés:
   A barackokat megmossuk, meghámozzuk, kimagozzuk és negyedekre vágva egy tálba tesszük. Hozzájuk adjuk a fahéjat, 10 dkg-ot a cukorból és a citromlevet, majd jól átkeverjük az egészet.
   Kivajazott kb. 30*20-as tepsibe, jénaiba vagy egy nagy tortaformába öntjük és kicsit elegyengetjük.
   A vajat megolvasztjuk, majd ha kicsit meghűlt (nagyjából) hozzákeverjük a tojást, joghurtot és tejet.
   Összekeverjük a lisztet, maradék cukrot és a sütőport, majd szépen összedolgozzuk az egészet míg egy lágy tésztát kapunk.
   Kanálnyi adagokat szaggatunk a tésztából, és össze-vissza elhelyezzük őket a sárgabarackok tetején.
   Előmelegített 180 fokos sütőben kb. 50 perc alatt aranybarnára sütjük.

Jó étvágyat!

Kukoricás piláv, nem csak a változatosság kedvéért!

   El kell mondjam, hogy én világ életemben nagy krumli rajongó voltam, jöhetett nekem bármilyen formában, sütve, főve, petrezselymesen, paprikásan, krokettnek, rösztinek, szóval ami belefér. Na a rizs pedig épp fordítva, ha lehetett kerültem minden helyen időben és alakban, na jó kivéve a tejberizst, mert az ugyi megjátsza az édesség aduászt.
   Na de férjhezmentem ám egy valódi rizs és bulgur pilav rajongóhoz és készíttetőhöz és ezzel elkezdődött az én saját rizs-kálváriám, melynek vége az lett, hogy hosszas küzdelmek után nemcsakhogy megtanultam mostmár szemmértékre is 10 ujjat végignyalós pilavot készíteni a fiúk legnagyobb örömére, hanem én is pilav-imádó és igénylő lettem.

   A pilav egyébként valamilyen zsiradékon (vaj, margarin, olaj) pirított és kevés ízesített lében főtt rizst, bulgurt vagy aprószemű tésztát jelent, melynek számos variációja létezik, keverve zöldséggel, hússal, gyümölccsel és egyással.
   Egyszerűnek hangzik, de korántsem az ám... Tűrhetően rizst főzni könnyűnek mondható, de jól...? Törökországban az egyik hagyományos módja a kiszemelt menyecske megmérettetésének, hogy egy teljesen alap natur pilavot kell készítenie a jövendőbeli férj családjának ezzel bizonyítva, hogy gyakorlottan végzi a konyhai tennivalókat.

   Jöjjön most egy egyszerű, de annál izgalmasabb kombináció, a kukoricás pilav.

Hozzávalók 3 felnőtt adaghoz:
  3 dl rizs
  3 ek főtt morzsolt kukorica (akár konzerv)
  1 púpozott ek aprított friss vagy fagyasztott kaporlevél
  1 ek vaj
  1 ek olivaolaj
  1 tk só
  4,5 dl víz (+/- 0,2 dl - a rizstől függ)

Elkészítés:
   A rizst hideg vízben alaposan megmossuk, majd 15 percre szintén hideg vízbe beáztatjuk. Ezután leszűrjük, lecsepegtetjük (én kb. 10 percet szoktam hagyni a szűröben).
   Egy tetővel jól zárható edényben az olivaolajba olvasztjuk a vajat, majd hozzáadjuk a rizst és addig forgatjuk, pirítjuk, míg pergőssé nem válik, ez kb. 3-4 perc.
   Ekkor hozzáöntjük a vizet. Én már kitapasztaltam, hogy az általam használt rizsnek 4,5 dl + 0,1 dl kell. Belekeverjük a sót és kukoricát is. Olykor megkeverve felforraljuk, majd ha az megtörtént hozzáadjuk a kaprot is.
   Átkeverjük, fedővel lezárjuk, majd ha már az edény megtelt gőzzel (1-3 perc) elzárjuk alatta a tüzet.
   Kb. 15 percig hagyjuk a rizst dagadni. Ezután már kinyithatjuk. Átkeverjük és tálaljuk. Jól mutat ha a képen látható módon helyezzük tányérra. Ehhez töltsük a pilavot egy kisebb tálkába vagy pohárba, picit nyomkodjuk le, majd határozott mozdulattal borítsuk ki a tányérra.

Jó étvágyat!

Supangle torta, bezonyám!

   Amint tegnap elkészült a krém, méghozzá tetemes mennyiségben (nem véletlenül) tudtam, bizony nem hagyhatom ki az alkalmat, hogy egy ütős csokoládé tortát készítsek a hétvégére. Ilyen köntösben bizony már kevésbé csokifanatikus férjemet is levette lábáról a történet. Durvára tört törökmogyoróval hintve, csak hogy stílusosak maradjuk, könnyű tejszínhabbal rétegezve, puha piskótatorta lapok között. Ó igen...
   Hozzáteszem a tejszínhab a rétegek közül kihagyható, ekkor kicsit töményebb, csokisabb tortát kapunk!

Hozzávalók egy 16 cm átmérőjű kerek tortához:
  fél adag elkészített supangle
  10-15 dkg törökmogyoró
  2 dl Hulala (növényi tejszín) vagy 2 dl habtejszín + 1 csomag habfixáló + némi cukor
       - a Hulala önmagában is édes, plusz cukor hozzáadást nem igényel!

  egy 16 cm átmérőjű kerek fehér piskóta
  Ehhez:
  3 szobahőmérsékletű tojás
  9 dkg porcukor
  9 dkg liszt
  1 citrom reszelt héja
  csipet só

   A piskótát megsütjük. Ehhez a tortaformát kivajazzuk és méretre vágott sütőpapírral kibéleljük. A sütőt előmelegítjük.
   A tojások fehérjéből a sóval lágy, majd a porcukrot is hozzáadja kemény habot verünk. Óvatosan beledolgozzuk a tojássárgákat és a citromhéjat is, majd beleforgatjuk az átszitált lisztet.
   A masszát az előkészített tortaformába simítjuk és 180 fokos sütőben kb. 20 perc alatt megsütjük (tűpróba).

A torta összeállítása:
   A kész kerek piskótát 3 lapra vágjuk. Az alsó szintet megkenjük az (akár előző nap) előkészített supangle krém egyharmadával, megszórjuk a durvára tört török mogyoró harmadával, majd ha úgy tetszik rákenjük a tejszínhab harmadát is. Ráhelyezzük a következő lapot és megismételjük az előzőeket, majd a 3. lappal befedjük.
   Összekeverjük a megmaradt harmad supanglet (2 ek kivételével!) 2-3 ek tejszínhabbal, ezzel vonjuk be a tortát kívülről, majd egyszerűen a tetejének közepére halmozzuk a megmaradt habot. Habnyomó, vagy egszerűen, ahogy én is tettem 2 kiskanál segítségével formázott kis supangle adagokkal díszíthetünk körben, majd megszórjuk a megmaradt tört mogyoróval.

   Hűtőbe tesszük pár órára, hogy kicsit összedermedjen, ezután már szépen szeletelhető is. A tejszínhab miatt 2 napnál tovább inkább ne őrizgessük! Tessék gyorsan megenni! :)

Jó étvágyat!